Mit éreztek kutyátok iránt?

Ha beteg, orvost hívok. Sétálok vele és jókat nevetek, mert mindíg kiművel valamit. Etetem, itatom. Felelős vagyok érte. Szeretem, mert vár és hálát látok a szemében, amikor meglát.

Úgy érzek iránta, mint egy gyerek iránt (de nem tekintem "gyerekpótléknak", és nem aszerint bánok vele). Viszont a kutya olyan, mint egy soha fel nem növő gyerek: mindig vigyázni kell rá, mindig gondoskodni kell róla, a biztonságáról, az ellátásáról, a felügyeletéről, játszani kell vele, ilyen értelemben "gyerek". Nem "önjáró", mint egy felnőtt családtag, és a felelősség is hatalmas, mert teljes mértékben rám van utalva. Ez a fajta szoros kapcsolat és felelősségvállalás a kötődést is nagyon erőssé teszi!

Szeretem és tisztelem.Szavakkal nem igazán lehet kifejezni azt az odaadást amit látok benne.Hálás vagyok neki és irigylem a szelíd természetét,bárcsak én is így tudnék érezni mindenki iránt,hogy nem tennék különbséget.Jobb lett volna kutyának születni.

#15 részvétem

Barátom, szövetségesem, játszótársam. Testőröm, pedig idegenekben jobban bízik, mint kellene, de ha kell, akkor kemény. Harapnia még nem kellett - szerintem nem is tenné - de határozott fellépéssel elzavarja, ki nem tetszik neki (szerintem rólam olvassa, hogy ki nem szimpatikus), illetve ha úgy ítéli meg nekem jelzi, hogy menjünk arrébb. Ez olyankor szokott lenni, ha civil ruhás fegyveresek közelednek. (Vajon honnan tudja? Én a csámpás öltönyről)

15.:Együttérzek veled! :(

A legjobb barátom. Végtelen a szeretetem iránta, bármit megtennék érte.

Te vagy az a kérdező,aki azt kérdezte valamelyik nap,hogy kutya lehet -e a szerelme? :D