Egy kutya segíthet oldani a szorongást társas helyzetekben?

[link]

Az ilyen élethelyzetekben adódó egyik legjobb megoldás. Kinek egy hobbi, kinek a sport, kinek egy törődésre, szeretetre váró kutya, egyéb házikedvenc kiút lehet letargiából, depresszióból...és sok egyéb, feldolgozhatatlannak tűnő problémából. Gyakorlatod is van.

"Kutyásként" potenciális segítőid kerülhetnek ki a kutyatartók csapatából. Biztosan akad köztük elég, akire számíthatsz majd. Nem szigetelődsz el még jobban az emberektől, akkor is lesz indokod/lehetőséged emberekkel találkozni, amikor egyébként ki se dugnád az orrod a lakásból. Testednek-lelkednek jót tesz, ha van, aki megmozgasson, kibillentsen a depiből.

Ha megvannak a tartáshoz a feltételeid, akkor magaddal tolsz ki, ha megvonod magad egy kutya társaságától...és persze attól, hogy neki legyen egy róla gondoskodó gazdija.

Sokunknak a kutyát, mint társat, akár receptre is felírhatnák, a sok dilibogyó helyett.

Ne csinálj problémát abból, hogy társasházban laksz! Mielőbb vegyél magadhoz egy kutyit, akivel rossz napokon is megtalálhatod a békét, az összhangot, a segítséget.

Akivel jóban-rosszban számíthattok egymásra.

Nekem nem vált be. A kutyus nem így oldja a feszültségeket. Ő egy tükör, ha én rosszul vagyok, akkor ő ezt tükrözi vissza. Akkor lesz kiegyensúlyozott és nyugodt, ha én is az vagyok.

A helyi kutyások pedig nem jobbak, mint bárki más. Ugyanúgy beszólogatnak, bunkóskodnak, fikáznak másokat. Akik pedig utálják a kutyákat, azok úgy érzik, hogy nyugodtan beszólogathatnak az utcán, lépcsőházban, üzeneteket dobálhatnak a postaládába, stb.

A kutya rendszert visz az életedbe és muszáj beleállni miatta feszült helyzetekbe, de nem oldja a meg lévő gátlásokat, csak úgy érzed, hogy az érdekében muszáj megtenned dolgokat. Nem akarlak lebeszélni, mert tényleg jó, ha van kutyád, de nagy hiba azzal az elvárással belevágni, hogy majd a kutya segít rajtad. Tapasztalatból mondom. Te vagy, aki segít a kutyán, vigyáz rá, kiáll érte.