Kutyát szeretnénk de társas házban lakunk?

Én nem kérdezném meg őket, mert akkor már eleve feljogosítva éreznék magukat arra, hogy beleszóljanak, hogy legyen-e kutyám vagy sem, mit csinálhat, mit nem, stb, aztán ha nyüszít kettőt, máris jönnek majd, hogy ők megmondták, stb. Nem kell hozzá engedélyük.

Én azt javaslom, hogy bár jó, ha az első napokban a kutyával vagy, hamarabb megszokják az egyedüllétet, ha már a kezdetektől fogva egyedül vannak egy kicsit minden nap, nem pedig egy hét szabi után lepődnek meg, hogy elmész 8-9 órára.

Ha picit tanítod a kutyát arra, hogy hogyan éljen kulturáltan az emberek közt, akkor mindenki szeretni fogja.

Mi nem kérdeztük meg, csak hoztunk egy kutyát. 2 hónap mulva mégegyet. Amikor elkezdett valamelyik ugatni, mondjuk neki, hogy NEM, és kapott egy kis pofont, így egyből leszoktak az ugatásról.

Az ugrálásról is le kellett szoktatni, hogy ne koszoljon össze másokat. Amikor rámugrott örömében, mondtam neki, hogy NEM, és lenyomtam a földre, mondtam neki, hogy ÜL. De előbb megtanítottam neki az ÜL parancsot, azt már ismerte. Aztán azt, hogy OTTMARADSZ. Amikor nyugton maradt és nem ugrált, kapott jutalom falatot, nagy dícséretet és ölelést. 1 hét alatt leszokott róla.

A másikat a nyalásról kellett leszoktatni. Az mindig mindenkinek a kezét nyalta. Azt csináltam, hogy simogattam, és amikor elkezdte nyújtogatni a nyelvét, megpöcköltem az orrát. Így rájött, hogy nem érdemes nyalogatni, de azért ott állt hogy simogassam. Kitartó orrpöcköléssel sikerült leszoktatni végül a nyalogatásról, bár néha még elkezdi, akkor emlékeztetni kell rá, hogy ne csinálja.