Örökbe fogadnál kutyuskákat állatmenhelyről?

én a helyedben biztosan örökbe fogadnám :)

én is menhelyről szerettem volna kutyust, de még mielőtt oda került volna, azelőtt hazavittük :)

nagyon hálásak az így megmentett kutyusok :)

Ha lenne kertem, elég időm és pénzem kutyát tartani, csak menhelyről szerezném be.

Egyébként a kis választottad nagyon aranyos :)

Szervusztok!

Kb. 4 évvel ezelőtt, öregség miatt végelgyengülésben elment Frigyeskét kóbor kutyaként fogadtuk a kertes családi házunkba, ezért mindig nagyon hálás volt! Kölcsönösen nagyon szerettük egymást! 22 évig élt nálunk, kb. 4 éve ment el, végelgyengülésben. Távozása nagyon mélyen érintett minket, az egész család megsiratta. A kert végében temettük el, és névnapján mindig megemlékezünk ról. Nagyjából két évig tartottuk magunkat a fogadalmunkhoz, hogy másik kutya nem léphet az örökébe. Végül a szomszéd macskák annyira elszemtelenedtek, hogy kezdtük belátni, hogy kertes családi házban kutya neélkül nem lehet meglenni. Amikor a szomszéd macska a konyhaasztalunkról elvitte a vasárnapi ebédre szánt húst, döntöttünk. Szegeden felkerestük a Tappancs alapítványt. Úgy mentünk be, hogy bármilyen kistestű kutya megfelel. A menhely egyik önkéntese (fiatal srác) lelkiismeretes buzgalommal vezetett végig a ketrecek és kennelek között, mi már le akartunk állni, de ő még arra kért, hogy nézzük végig a kínálatot. Egyszer az egyik kifutóban, a sok kutya között, egy égő szempár villant szembe velünk! A kutyát még nem láttuk, de a pillantás, az tisztán Frigyesé volt! A többi kutya céltalanul szaladgált össze vissza, ez az egy nem, csak nézett, kigúvadt szemmel! És egészen odajött a kerítés mellé. Termete nagyjából Frigyesé volt, a színe és a mintázata viszont teljesen egyedi. Mindketten egymástól függetlenül mutattunk rá: ő az, megtaláltuk! A srác még egy kicsit játszott: mindig másik kutyát emelt meg, kérdezve ez az? Mikor látta, hogy egyértelmű a választásunk, ölben kihozta Marcikát, mert hirtelenjében nevet is adtunk neki! A hivatalos rész elintézése után, boldogan vittük az autóval haza. Marcika az izgalomtól elaludt, fejét az ölünkbe hajtva! Amikor hazaérkeztünk vele, boldogan vette birtokba a számára új otthont. Bemutattuk a saját cicáinknak, mondtuk, ezeket nem szabad bántania! Nagyon okos nézése van, szinte látszott rajta, hogy megértette! Azokra többet nem is ugatott, annál inkább a szomszéd macskákra! Azok megdermedve vették tudomásul, hogy immár nem járkálhatnak szabadon, megjelent az örök ellenség, a kutya.

Nagy szerencsénk volt Marcikával! Semmit nem kellett neki tanítani, úgy tudott mindent, mintha tanítottuk volna! A lakásba csak akkor jött be, ha kifejezetten hívtuk! A kapu vonalát tiszteletben tartotta, az utcára csak akkor ment ki, ha megengedtük neki. Egyébként tárva nyitva lehetett a nagykapu, ki-, beállhattunk az autóval, nem ment ki! Szerencsére nem ugatós fajta! Ha oka van rá, röviden néhányat vakkant, nem úgy mint sok más társa, akik mintha "fel lennének húzva"!

Meggyőződésem, hogy a jólneveltségében, és talpraesettségében nagy szerepe van annak, hogy sok kutya között élt, volt alkalma más kutyáktól tanulni! Csak egyet tudunk mondani, soha ilyen jó kutyánk nem volt!

Tehát csak bátran! Nyugodtan fogadhattok örökbe a menhelyekről kutyát! És azt tanácsolom, ne azonnal válasszatok, nézzétek végig a választékot! Figyeljetek, mert nemcsak ti választotok, hanem a kutya is! Ha észreveszitek ezt a szemvillanást, testbeszédet, biztosan kölcsönös lesz a kapcsolat!

Caty

Ne félj attól,hogy a kutyát menhelyről van!!!

Az én anyukám se engedi meg,hogy állatot tartsak.Ezért a papáméknál van a kiskutyám,akit igaz nem menhelyről hoztunk el.De,ha lesz még 1 kutyám szeretném,ha menhelyről lenne!

Beszéld meg anyukáddal,hogy neked milyen sokat jelentene neked.ha olyan helyzetben vagytok,szerintem meg fogja engedni,csak jól érvelj,mondd el amit nekünk is leírtál!!!

Én amúgy CSAK menhelyről hoznék el kutyust,soha nem vennék tenyésztőtől vagy máshonnan.teljesen örökbefogadás párti vagyok!