Nem szenvedés egy kutyának, ha napi 9 órát egyedül van és ki sem mehet?

Szerintem nem feltétlen szenvedés nekik, egy felnőtt kutya azért sokáig bírja a szükségleteit tartani.

Persze ha kölyökkutyát szeretnél akkor már merőben más a helyzet, nagyon sok figyelmet igényel egy kiskutya. Szobatisztaságra nevelés is több hónap, aztán ha nagyon hozzád nő, és elmész akkor sírni fog egyedül. Szomszédokat zavarhatja stb.

Mindenképpen olyan kutyafajtát válassz ami a te életmódodnak megfelelő. Ha nem tudnál minden hónapba kozmetikáztatni vinni egy kutyát, akkor nyilván a hosszab szőrű kutyák kilőve. Ilyesmi szempontokat vegyél figyelembe, és megtalálod a hozzád passzolót.

Sok sikert! :)

Nem szenvedés, ha tudatosan az életmódodhoz passzoló kutyát választasz, és megadod neki a szükséges foglalkozást. Sokan tartanak így kutyát, többek között én is. Most ugyan van heti pár nap home office a munkahelyemen, de alapvetően nálunk ezt nem támogatják. Mikor kutyát kerestem, néztem kölyköket is, de végül elvetettem, mert nekik nem tudtam volna megadni a megfelelő nevelést, így felnőtt kutyát fogadtam örökbe, mozgásigényben pedig azt néztem, hogy tudjak vele kocogni és túrázni, de otthon a lakásban is jól érezze magát. Nem biztos, hogy egyszerű dolgom volt ilyen szempontokkal, de egész hamar megtaláltam a számomra ideális kutyát. 9kg-os, jó sporttárs, de itthon is nyugodt, nem rombol, csendes, imád lustálkodni, viszont amikor megyünk valahova, azt is nagyon élvezi. Én is ilyen vagyok. :-)

Szóval gondold át, milyen az életmódod, és úgy keress kutyát. Ha hozzám hasonlóan szeretsz aktívabb dolgokat csinálni a szabadidődben, egy aktívabb kutya is megfelelő lehet, ha kevésbé vagy mászkálós, inkább alacsony mozgásigényű kutyát nézz.

Én mindenképpen javasolnám, hogy felnőtt kutyát fogadj örökbe valahonnan, ne kölyköt, esetleg idősebb kutyában is gondolkodhatsz, nekik már kisebb a mozgásigényük.

Ne!

Igazából a kutyának nem a bent léttel van a baja, hanem azzal, hogy te nem vagy ott. 9 óra bizony sok.

Felesleges kutyafajta szerint választanod, világ életembe kutyáim voltak és egyikük sem szeretett egyedül lenni. Nem arra vannak kitalálva.

A családi házban annyi volt a jó, hogy kertes, így amíg nem voltunk otthon kiengedtük. Addig elvolt a szomszéd kutyával, simogatták a szomszédok meg spanolt a postással, amire eszébe jutott hogy hiányozunk neki már hazaértünk.

Én is jelenleg panelban élek, és bár nagyon-nagyon hiányzik az életemből egy kutya, amíg nem lesz rendes házam vagy munkám, cica lesz.