Mégis mit rontottam el?

Mikor azt írod, hogy a kutyáid "buták", jusson eszedbe, hogy a kutyáknak nincsenek gondolatai. Minden, amit egy kutya elsajátít, az kizárólag Pavlovi reflex miatt van.

Ezt úgy mondom, hogy nekem is van kutyám, és néha már szinte várom, hogy megszólaljon:)

Az, hogy a kutyáid nem 100%-ig teljesítenek mindig úgy, ahogyan azt Te elvárod...nos nem tudom. Talán megérzik a Te bizonytalanságodat. Vagy az, hogy ketten vannak, az is közre játszhat.

Etetésnél az egyik egy kicsit bemozdul, akkor a másik azonnal megy enni.

Az én kutyámnál sem megy tökéletesen ez, pedig nagyon jól tudja, hogy amíg nem mondom, addig nem ehet. Volt már olyan, hogy reggel letettem a kajáját, ő türelmetlenül topogott, én meg elefelejtettem mondani, hogy egy ehet, és elmentem fürdeni. 10 perc múlva hallom, hogy sír, kimegyek, és ott ült a tálkája mellett. Azt hittem megzabálom, én is elsírtam magam, amiért így megkínoztam:)

Aztán van, hogy leteszem, ő meg rögtön ráhajol, és akkor mondani kell, hogy még nem ehet.

El kell fogadni, hogy ők sem gépek, ők is hibáznak, ahogyan az emberek is. Neked nincs olyan, hogy valamit nagyon szeretnél, bár tudod, hogy nem kéne, mégis megteszed? :)

Nekik ilyen az evés, a szaglás...ösztönből jön, és sokszor hiába a "rutin"

Na ez kicsit izé lett, de én így látom:)

Egyetértek az elsővel!

Különböző környezeti hatásokat is be kell venni az oktatófolyamatba. Pl kellett volna olyat csinálnod, hogy míg ő vár a kajára (és az engedélyre, hogy ehet), addig te arrébbmész, leguggolsz, elkezdesz valakivel beszélni, stb.

És ugyanezt minden megtanított elemmel. Ezek nem mindig "laboratóriumi" körülmények között lezajló szituációk, a kutyának is meg kell ezt tanulnia. Bármi zajlik a környezetében, a parancsot kell megvárnia. esetleg kiszűrnie ingerek közül. Le kell győznie kváncsiságot, stb (nem mehet el, nem vehet el más kaját, nem nyúlhat a játékáért, amíg vele foglalkozol...).