Hogy tudtátok feldolgozni hogy meghalt a kutyátok? Légyszi ne nevessetek ki.

én honapokig sírtam amikor a kis özpincs kityusom kiugrott az ablakon a negyedik emeletrol.tudom h sokat azt mondják h nem vigyáztam rá eléggé de mindig ott szokott ulni es egyszer éjjel nagyon meleg volt es kifekutt oda aludni es hat megvolt a tragédia.

anyumék má dokihoz akartak vinni de nem vittek hanem hoztak helyette ehy másik kiskutyust h eltereljék a figyelmemet a tragédiárol egy ideig egyszeruen nem tuttam gondoskodni a kiskutyárol de mindenki azt mondta h ezzel a kiskutyának aztok.es elég jol kihevertem.elmekszek a kutyuskámra de egy másik eletre is gondolnom kellet.én igy hevertem ki

Nem nevetünk ki. Aki veszítette már el kutyáját, az át tudja érezni.

Idővel tompul a fájdalom, de én még egy év után sem tudok úgy gondolni a kutyáimra, hogy ne jönnének a könnyek a szemembe.

Tavaly 3 kutyámat veszítettem el. Ráadásul kettő két egymás utáni napon halt meg. Azt hittem, beleőrülök. És ők 14-15 évig voltak velem.

A halál egy szörnyű dolog, akkor is, ha kutyáról van szó.

Nagyon sajnálom a Te kutyusodat is, elhiszem, hogy fáj az elvesztése.

De tudod ilyenkor az ember már csak magát sajnálja, Neked fáj, hogy ő már nincs. Neki már nem fáj, ő most jó helyen van:)

Ne legyél szomorú! Idővel vegyél magadhoz újra egy kutyust, mert ők az ember életét bearanyozzák.

Ő rá pedig emlékezz boldogan, akár könnyes szemmel is. Ez nem szágyen, aki emiatt kinevet...az nem tud szeretni.

22:01: azt a kutyát, amelyik elpusztul, NEM lehet pótolni. Valóban lehet másik, de az nem fogja betölteni azt az űrt, amit az előző hagy maga után.

A kérdezőnek: rettentően sajnálom! Fogalmam sincs, az ilyet hogy lehet feldolgozni...

22:01-es más kérdések alatt is kb. ebben a stílusban "osztja az észt", nem kell vele foglalkozni, itt éli ki magát, magányos estéin:)

A kutyudat sajnálom, gondolj arra, mennyire jó élete volt mellettetek! Nem minden gazdi ilyen jószívű!