Miért ugat minden reggel a kutyánk?

Leírom az elmúlt időben történteket, hátha valaki meg tudja fejteni hogy mi is történt, és tud belőle tanulni.

Sajnos két hete, pont szenteste meghalt a kutyánk :( A pontos okát nem sikerült kiderítenünk. Elvittük egy állatorvos ismerősömhöz, hátha tud vele valamit kezdeni, mert nem reagált semmire. Már nem tudta megmenteni, megállt a szíve. Ott hagytuk nála, mondván hogy derítse ki amit lehet, mert szerettük volna tudni hogy mi rontottunk-e el valamit, vagy esetleg valamilyen betegségben szenvedett-e. Szombaton hívott, hogy megvoltak a vizsgálatok, a boncolás is. Nem talált semmi kirívót, egyszerű szívleállás miatt halt meg. Elmondtam neki hogy mi történt aznap délután és az elmúlt időkben, de nem tudott rá mit mondani, nem tudta összekötni a történeket a szívleállással. Leírom ide is, hátha itt valaki megfejti a dolgot.

A reggeli ugatás ugyanúgy megmaradt a továbbiakban is. Viszont december elején már rosszabb lett a helyzet, egész nap egyre feszültebb lett, látszott rajta hogy nincs jól. Az egyik nap el kellett utaznunk, így értelemszerűen őt is magunkkal vittük. Szemlátomást jobban lett ettől, tehát a házhoz volt köthető ez a jelenség. Másnap délben értünk haza. Akkor még semmi baj nem is volt, egészen éjjelig, amikor megint jött a szokásos vonyító, síró hang felőle. Felkeltünk, kivittem sétálni amitől megnyugodott, viszont visszamenni a házba már nem akart, teljes erejével ellenkezett ellene, ezért kivittem egy takarót, beültettem a kocsi hátsó ülésére és betakartam ott, majd rázártam az ajtókat, résnyire leengedett ablakkal. Reggel mikor mentem ki már várt, jókedvűnek tűnt. Éjjel nem tudom mi történhetett, szerintem semmi, mert semmi nyomot nem hagyott, a takaró is még félig rajta volt, szóval nagyon forgolódni sem forgolódhatott. Visszavittem a házba, ami ellen megint ellenkezett, de egy kis kajával be tudtam csalogatni. Aznap már viszonylag jól el volt ottbent, ahogy következő napokban is. Majd megint jött a megszokott történet. Elkezdett ugatni, kivittem sétálni, nem akart visszajönni, kint maradtam vele, beraktam az autóba, később kimentem érte, becsalogattam, kikéreckedett, nem akart visszajönni, autó, ... . Szenteste délelőtt behoztam, ami viszonylag könnyedén ment, mert magától bejött. Délután feldíszítettük a fát, ezt leszámítva minden ugyanolyan volt mint szokott lenni, ő is relatíve jól el volt. Este kiraktam a táljába kajáját, miközben a feleségem befejezte a mienk megsütését. El kezdtünk enni, láttam hogy a kutya is eszik kint az előszobában. Aztán egyszer visszament a szoba felé, gondoltam hogy befejezte. Ez után 1-2 perccel később nagy ugatás, vonyítás, de úgy ahogy eddig még sosem csinálta. Hallatszott egy nagyon mély hangos puffanás ezzel egyidőben fémes csörömpölés, végül még egy zajos puffanás de ez már nem annyira mély. Bementünk a szobába mindketten ezután. A kutya ott feküdt középen a szőnyegen, a karácsonyfa eldőlve hátra fele, majd aztán kicsit később észrevettük, hogy a szekrénysor tetején található kupák is eldőlve fekszenek ott fent. Ez után vittük el a dokihoz, mert már nem reagált semmire. Szívverését őszintén megmondva, nem is néztük hogy van-e neki, nem is tudtuk volna hogyan kell. A hangok amik jöttek azok gondolom a karácsonyfa és a serlegek voltak, kivéve a nagy puffanást, amiről fogalmunk sincs hogy mi lehetett, mert semmi nem tud olyan hangot adni.

Szóval nagyjából ennyi a történet. Valakinek lenne ez alapján megfejtése? Mitől ijedhetett meg ennyire? Ez valami mentális betegség lehetett, hogy bent a házban (de csak a mienkben) ennyire félt? Annak lehet ilyen súlyos kimenete, hogy megáll a szíve tőle? Semmi értelmes dolgot nem tudok elképzelni már, amitől így viselkedhetett volna. A hangokat én már kizárnám, mivel a végén már nem csak ugyanakkor hallotta, illetve kint a kocsiban és a ház körül jól el volt, tehát ott valószínűleg nem hallotta a hangot, ami lehetetlen ha kívülről jön az, belül meg biztos nem volt semmi olyan eszköz amit hallhatott volna.