Ha kutyával vagyok miért érzik úgy az emberek hogy beszélgetni akarok velük?

Én mindig oda megyek a kutyás emberekhez ha van időm.

Pl ha buszmegállóban állunk és ott egy kutya, akkor általában megkérdezem a gazdiját, hogy nem baj-e az ha megsimogatom meg stb

Ha azt mondja, hogy nem, siet stb, akkor megértem, nemszoktam erőszakoskodni, ha meg igen, akkor szétsimizem

Én ezt eddig nem tapasztaltam.

Sétánál néha találkozok más kutyusosokkal, akkor velük beszélgetek max néhány szót

(Rétre szoktam sokat vinni a kutyám és amíg más idegen kutya szabadon van engedve, addig nem engedem el az enyémet is, hanem odamegyek a gazdihoz megkérdezni, hogy az ő kutyája mennyire tűri el a más kutyákat meg stb)

Ismerőseimnek meg csak köszönök ha közben látok valakit. Van olyan is aki ráér és csatlakozik hozzám.

De ha vannak ilyen "kellemetlen" ismerőseid, akkor mért nem mondod el nekik az igazat ?

Mért nem mondod azt, hogy kutya sétáltatás közben hagyjanak, vagy azt, hogy nem szeretnél velük beszélgetni erről a témáról ?🤔

Mert sok magányos és sok olyan, kutyaszerető ember van, aki ilyen-olyan okból nem tart, nem tarthat kutyát. A maga suta módján próbál emberi kapcsolatokat teremteni, néhány percre lazulni egy olyan ember társaságában, aki valami okból kiváltotta a szimpátiáját, bizalmat érez felé.

Sokan pedig megérzik, hogy a kutyások külön kaszt, emberségesebbek, empatábbak, kicsit nyitottabbak egymás felé.

Gondolom, nem sok olyan ember van, aki ezzel a "letámadós" tempóval jön.

Hidd el, az ilyet kutyás, nem kutyás hamar lekoptat. Szerintem mindenkivel megtalálod majd a határozott távolságtartás módját-mértékét, hogy megértesd: ne zavarják a magánszférád, "hagyjanak békén!"

Biztosan le tudod szerelni úgy az elesett, magányos, emberi kapcsolatok után kereső "ártalmatlan" figurát, mint azokat, akik úgy gondolják, minden ember azért él, hogy neki legyen kit lerohanni, foglalkoztatni, a nyomorával traktálni.

Attól tartasz, hogy marakodás, "örihari" lesz belőle? Legyen!

Szrd le, legyél határozott, mert az utóbbi emberfajta megérzi, ha valaki "erőtlen" ahhoz, hogy elhitesse: éppen azért tart kutyát, mert ha attól azt kéri, hagyja nyugton, megteszi.

Egy jól nevelt kutya megérti, meddig nyomulhat. Egy önző, egoista ember számára figyelmen kívül hagyott dolog, ha éppen (nagyon) nem vágynak a társaságára.

"...egy teljesen idegent mégis könnyebb lerázni mint azt akit napmint nap látsz"

Feltételezik, hogy ha nap, mint nap lejársz, az biztosan felhatalmazza őket a nyomulásra, elvégre miért teszed ki a lábad a lakásból, ha nem azért, hogy neki legyen kit szórakoztatni ?

Arra számíts, hogy lehet, még te leszel a szr ember, amiért nem engeded, hogy a kutyádra hivatkozva közelíteni akarnak.

Sosemvolt "barátságukat" nem veszíted el><nyugalmadat elnyerheted: Legyél határozott, ne félj, mert hamar a nyakadra nőnek az effélék, te leszel a főlúzer, ha hagyod magad!

En is ugy szeretnek mint egy titkosugynok, lathatatlan lenni a vilag szamara amikor elindulunk kutyazni … de ahogy elindulunk jonnek a huppogesek - odanezz - milyen fajta - mennyi idos - sokat eszik - mi a neve - megsimogathatom kerdesek es ez megy egesz nap.

Tok ertheto, hogy az emberek 'baratkozni' akarnak csak arra nem gondolnak, ha ez napjában százszor megtortenik valakivel az igen terhes tud lenni egy ido múlva.

En mar szociopata lettem az emberek baratkozossagatol, probalok olyan idopontokat talalni amikor minimalizalhatom a talalkozasok elofordulasat.

Nekem ez inkább mosolyt csal az arcomra, amíg megvolt a goldim, volt egy hölgy, aki mindig kislánymódra sikongatva rohant oda megsimogatni. Az a fajta vénlány, akinek még felnőttként is az anyja irányítja az életét, neki sose lehetett kutyája.

Azért egy ilyen interakció átlagosan maximum öt perc, annyit nem fáj udvariasan meghallgatni, utána meg rá lehet fogni a kutyára, hogy megyünk, mert már türelmetlen.

Egyetértek a négyes válaszolóval, olyan nincs, hogy azon a környéken _mindenki_ ennyire nyomulós, és _pont_ a kérdezőre...

Általában hozzám a kutyások szoktak odajönni, azt hiszik a kutyaszeretet egy közös pont és próbálnak barátkozni.

A kutyám mondjuk nem engedi magát megsimogatni, de én sem szeretem, mert nem azért van. Viszont ha van hangulatom én szívesen beszélek pàr szót emberekkel. Ha nincs, akkor nem. :D

Engem nem szokott zavarni, aki idegen, azoknak jelzem, hogy mentett kutyám van, nem biztos, hogy egyből haverkodik. Most járt itt postás, akinek szintén van kutyája, az enyém fújtatva körbeszaglászta, majd megnyalta a kezét, hogy "jó, nem vagy ellenség", de van, akitől elhúzódik.

De ha engem ennyire zavarna, mint téged, akkor olyan helyen sétáltatnék, ahol nem futok bele másokba.