Az Ír szetternek milyen a természete? Mennyire könnyen tanítható? Azt hallottam nyáladzik nagyon, ez igaz?

Nagyon okos, könnyen felfogja a dolgokat, nálunk elég volt mindent párszor elismételni és megértette mi a feladat. A nehézség a képzésükben abból ered, hogy makacsak, és nem bírják az erőszakot. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de néha már egy erősebb rászólás miatt is konkrétan megsértődik, és bejön a csakazértis jellemvonás. Meg kell találni a tökéletes egyensúlyt a szigorral és a pozitív megerősítéssel, mert ha meg egyáltalán nem fegyelmezzük azt kihasználja.

Finomságokkal jól motiválhatók, és ha jó kedvükben vannak szívesen tanulnak, de sosem lesz egy szolgalelkű juhászkutya belőle, sőt, egy magyar vizslánál is függetlenebb a hozzáállása.

Egyébként extrém barátságos, nyitott, emberközpontú fajta, tapadós, mindig veled akar lenni. Más kutyákkal is jól kijön, alkalmazkodóképes, vidám természetű, de nagyon érzékeny.

Nem olyan nyálas kutya, ez típustól is függ, valamelyiknek lógósabb az ajka, de nem vészes. Ha rohan és kifárad persze lóg a nyelve és folyik a nyála mint minden kutyának, de alap esetben nem nyálzós fajta, mint pl. egy bernáthegyi.

Szerintem az összes valaha volt kutyám közül a szetterem természete a legjobb. Iszonyú simulékony, bújós, konfliktuskerülő. Tudom kutyáknál ez nem annyira mérhető, mert sokszor gazdi vagy nevelésfüggő, de nagyon fejlett az érzelmi intelligenciája, tényleg az első olyan kutyám, aki azonnal megérzi a hangulatomat és nagyon tisztán, egyértelműen tud velem kommunikálni. A nevelésében sosem volt problémám, igazi kis matrica típus, behívást szinte nem is kellett külön tanítani neki, nem rongált soha, bármit rosszalkodott elég volt egy határozott tiltás és azonnal abbahagyta, megértette, hogy nem szabad és nem is próbálkozott többször, nála a dacos kamaszkor is kimaradt. A pórázfegyelmet is hamar megtanulta, egészen pici korától laza pórázon tud velem sétálni. Szóval ilyen dolgokban nagyon együttműködő, én ezt annak tudom be, hogy alapvetően konfliktuskerülő, ezért nem konfrontálódik sem velem, sem más emberekkel vagy kutyákkal és így tényleg borzasztó könnyű nevelni, egy kezdő, engedékenyebb gazdinak is ideális, mert eszébe sem jut megkérdőjelezni a gazdi utasításait.

Más állatokkal is könnyen összeszoktatható, kistestű kutyákkal is nagyon szépen játszik, nem jellemző rá az, ami mondjuk az agarakra, hogy a kisebb állatokat prédának nézi vagy, hogy nagyon hevesen közeledne feléjük, mint ahogy a labik szoktak, tisztában van a méreteivel és senkinek nem akar sérülést okozni, ezért nagyon óvatosan játszik a nála kisebb állatokkal. Az egyetlen, ami problémás volt az az erdőben sétálás, arra nagyon rá tudott pörögni, mikor nyúl vagy fácán ugrott fel mellettünk, de velük szemben sem agresszívan lépett fel (volt olyan, hogy a nyuszi halálra rémülten lefeküdt mellettünk, akkor sem jutott eszébe, hogy bántsa, ő is lefeküdt és hívta játszani), de egy fogócskában azért benne lett volna, erről azért idő volt leszoktatni, de nem lehetetlen. Ettől függetlenül én erdőben nem engedem el (törvény tiltja és vadász is kilőheti, hiába van a közeledben, szóval én ezért sem kockáztatok), de már elértük, hogy ha meg is látja a vadat akkor sem zsong be, rá tudom venni, hogy rám figyeljen és nyugodtan sétáljon tovább, de mint írtam, ebben azért volt munka. De ez is egyedfüggő, a szetternél is eléggé szétvált már a show és a munkavonal, egy show szetternek általában sokkal alacsonyabb a vadászösztöne.

A komolyabb tanítása viszont már sokkal nehézkesebb, elég alacsony a monotonitástűrő-képessége és a mentális teherbírása, a gyakori ismétlésszámot, és a monoton feladatokat (mint mondjuk a szabályos lábnál követést) nem bírja sokáig. Kevesen tudják, de a szetter nem apportos vadászkutya, ezért azt is nehéz felépíteni vele. Étellel nagyon nehéz motiválni, sok szettergazdi írja, hogy elég finnyás a kutyája, szóval ez valamennyire fajtajellemző is, ezért nem szabad hagyni, hogy válogasson, nagyon következetesen kell etetni és felépíteni a motivációját étellel, mivel a poroszos büntetésen alapuló tanítással konkrétan semmit nem lehet nála elérni. Én úgy tréningezek vele, hogy mindig figyelem, hogy meddig bírja, mikor van még ott fejben és ezt az időt próbálom nagyon finoman feljebb tornázni, mert ha elveszti az érdeklődését onnantól csak fegyelemből már nem lehet rávenni, hogy megcsinálja, ilyenkor inkább megmakacsolja magát és kimenekül a feladatból. Nála a tanítás kulcsa, hogy neki is legyen sikerélménye, nagyon látványosan tud örülni annak, ha jól hajtja végre a feladatot, csak ezekre lehet építeni és mivel benne is van azért némi megfelelési vágy (bár közel sem annyi, mint egy juhászkutyában), ezért nálunk a gazdi dicsérete a fő motiváció, inkább az elismerésért dolgozik, mint a jutalomfalatért. Ebből következik, hogy ha neked rossz kedved van, nem tudsz úgy koncentrálni te sem, akkor tilos vele tréningezni, mert csak kudarc lesz az egész, ha te nem tudod lelkesíteni, neki sem lesz semmi kedve hozzá, ha meg ráadásul esetleg ingerült is vagy, akkor végképp felesleges, olyankor biztosan kimenekül a feladatból, mert azonnal átveszi a gazda frusztrációját és szétesik az egész kutya.

Jelenleg bh vizsgára készülünk és hobbi szinten dogdancingelünk, mondanom sem kell az utóbbit sokkal jobban élvezi, de azért a hagyományos engedelmes feladatokra se teljesen alkalmatlan, csak körültekintőbben kell összeállítani a felkészítését, jobban a kutya igényeihez alakítani. A dogdancinget egyébként azért szereti nagyon, mert ott sok változatos feladat van, könnyű trükkökkel alapoztunk, ezért hamar volt sok sikerélménye benne, nem unja el olyan gyorsan és mindig szinte azonnali a pozitív visszacsatolás. Nyilván egy bh-n, ahol 2x 50 lépést kell csak menetelni tökéletes szabadon követésben egészen más, az sokkal unalmasabb, sokkal kevesebb a dicséret is, de azért mondom, ez sem lehetetlen.

Összességében azt mondanám, hogy családi/hobbi kutyának tökéletes választás, nyilván ha a kutya mozgásigényét és alapvető szükségleteit figyelembe veszi a gazdi (elég aktív fajta, de közben nagyon gazdicentrikus is, a csak kertben tartást nehezen viseli és saját magát nem is fárasztja le a gazdi nélkül a kertben), akkor is, ha hobbi szinten sportolgatnál vele valamit, mert a dicséretet, a sikerélményt elképesztően élvezi és csak sétálgatással, futással amúgy is sokkal nehezebb lefárasztani, mint mentális foglalkozással. Komolyabb munkára viszont nem javasolnám, még field trial-ra se, ott is inkább a komolyabban munkára szelektált vörös-fehér írek eredményesebbek, vagy az angolok, gordonok, a vörös ír szettert elég hamar kivették a munkakutyák közül és átkerültek a kiállítások világába, ahol sokkal inkább számított az, hogy szép fényes szőrben legyen, mint az, hogy milyen az ösztönkészlete, szóval már hagyományos vadászkutyaként sem igazán jeleskednek, a komolyabb engedelmes munka pedig néha valódi kínszenvedés vele :D

Ha szetteren gondolkozol mindenképp lépj be a Szetter Hungary Club fb csoportba, nagyon segítőkészek, szívesen mesélnek még neked a fajtáról, ajánlanak tenyésztőket.