Félek a kutyáktól! Mit tegyek?

engem már két kutya kapott bokán xD biciklin ültem xD

de mégis imádom a kutyákat,volt 4 kutyám,mostmár csak 2 van mert 2-t a ismerősőknek adtunk.Itt az utcába nem egy kobór kutya,volt egy kis dög,aki a bokorból ugrott a bicajosokra XD én akkorát sikitottam XDD

de nem bántott senkit..Én az utcabéli kutyákat is imádom,azokat is ugy etettem mint a sajátaim.. persze csak ha barátságosak... volt egy nagy szörös kutyus..de nem fogadhattam be... szegény beteg volt.. mi ápoltuk :S de amikor nem voltam itthon elvitte a sintér :( és hiába hívtam :(:( na de. sok sikert a kutyabarátkozáshoz! NE FÉLJ!

Szia én is pont igy vagyok mint te, annyi külömbséggel, hogy én nem félek a saját kutyámtól.

Itt erre mi felénk este szokták kiengedni a kutyákat a szomszédok, és annyira félek tőllük hogy nyáron még legalább este 9re otthon legyek mert aztán már nem biztonságos odakint. Másokat is haraptak már meg ezek a kutyák.

A tacskós dologra meg annyit mondok neked h ha félsz akk kerüld el! Keresztanyáméknak tacsijuk van, és a kutyájuk akkor megy át amámék amikor csak akar. Én minden napos vagyok mamámnál mégis többször rámtámadott. Már mostanában néa megismer de még igy is sokszor morogva jön felém, pedig csak 1éves. De ez a kuty megharapta már mamám barátnőjét is, és sok emberre támad ha mennek hozzájuk.

Rosszab mint 1 németjuhász!!! mert van nkik olyan is az meg nem bánt senkit.

Családom szerint én is túlzottan félek a kutyáktól.

Szerintem beszélj szakorvossal is,hátha segíteni tud,ez már tényleg fóbia.

Nem szégyen segítséget kérni,ma már szinte divat pszichiáterhez járni.

Ezt mondom én is.

Nagy különbség van a félelem és a fóbia között.

Én is félnék egy oroszlánnal nyílt terepen összetalálkozni, mert tudom, hogy rusnya kis cafatok maradnának belőlem másnapra. De ha egy mókus láttán kiver a hideg veríték és reszketve szorul össze a gyomrom az nem ugyanaz. Mindenkinek vannak fóbiái, csak van, akinek ez nem okoz mindennapi gondot.

Én a nagy sötét víztől rettegek. Hiába tudom, hogy nem kell belemennem és kijönni sem fog, hogy megtámadjon, mégis az ájulás kerülget, ha este végig kell mennem a Balaton vagy a Duna partján. De ezt el tudom kerülni. Egy ismerősöm viszont a madarakkal van így. Nehéz megoldani, hogy ne repüljenek el felette a városban a galambok. Néha lesápad és nem tudja, hova bújjon.

Nézzétek meg a szerencsétlent: http://www.youtube.com/watch?v=W2nK_qmvJ7A

Át tudom élni a kérdező érzését, ha ő a kutyákkal van így.

És mivel neki ez mindennapi probléma, segítségre van szüksége.

Sajnos én is félek a kutyáktól, főleg az ugatásuktól. Kicsit gyenge az idegrendszerem a hirtelen hangos zajoktól megrémülök. A kutyákban is maga a hang meg a kép ijeszt meg ahogy hirtelen morogva, vagy ugatva felém kap.

Sajnos meg is történt velem egy ilyen ijedtség.Anyukáméknak van egy pulijuk, akivel rendszeresen találkoztam kiskora óta és nagyon jóban voltunk. Együtt üldögéltünk a lépcsőn, sokat simiztem, nyalogatta az arcom, együtt játszottunk a kertben, futott körülöttem, én lenyomtam a földre majd futott tovább.Ez nagyobb korában is így volt. Van egy macskájuk is, és ha megjelenik alig lehet a kutyához szólni, nem figyel, a macskával böllenkedik, ráül stb. és mikor a macska az asztal alatt volt és a kutya figyelte én szólítottam a nevén, köszöntem neki(kutyát). Csóválni kezdte a farkát, odamentem megsimiztem, élvezte, majd lehajoltam,és nyalt az arcom felé, aztán még lejjebb, h elérje és mondtam, h adj egy piuszit!Ekkor felém kapot ami addig SOHA nem történt meg így én annyira megrémültem, hogy felsikítottam, ez volt a hiba mert erre begerjedt és elkapta a nadrágom...agyon rossz élmény volt...

Utána pár nappal megint ott voltam és jött utánam mindenhova a kutya, az ölembe tette a fejét, megbocsátottam neki. És kis idő elteltével óvatosan újra meg mertem simogatni.De aztán egyszer, mikor nem volt se macska bent semmi, szintén szóltam hozzá, mire csóválta a farkát, és elfeküdt a hátára. Gondoltam, h simizzem a hasát, meg is simiztem,mire felugrott és felém kapott, de akkor már nem lepett meg így határozottan rászóltam, hogy nem!

De mondanom sem kell azóta hozzá sem érek.És ha megáll mellettem, vagy ül a lábamnál annyira feszült leszek belül és azt kívánom bárcsak menne már arrébb, mert folyton arra gondolok, h mindjárt ugrik nekem...

Bocsi, ha hosszú lett,de sajna nem csak te vagy így, hanem többen is.Amúgy a spánielektől is félek, mert nagyon agresszívak...de egyre több másiktól is mostanában.

Nem értem, miért kell olyan sztorikat írni, amitől a kérdező még inkább elbizonytalanodik.

Igaz, akit még soha a büdös életbe nem bántott kutya, annak nincs mit írnia, de többnyire úgyis az a jellemző.

Egyébként az egyik válaszoló válaszát nem is értem...vidéken kiengedik a kutyákat? Ez milyen baromság már? Egyedül, ki az utcára??

Ilyet nem lehet tenni, simán fel kellene jelenteni őket, mert egy kutya nem is tartózkodhat felügyelet, póráz nélkül közterületen.

A válasz írója 83%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: 08-09 09:02

Ez így igaz! Nekem is spánim van (L). Vannak tévhitek a fajtával :S Vagy cska jól van nevelve? :D

Egyébként vannak helyek vidéken ahol igeni s kiengedik a kutyát szabadon az utcára. De ez általában nem úgy zajlik hogy akkor na most mindenki kiengedi és felelőtlenül otthagyja, hanem célja van hogy kiengedi (pl faluban őrzi az állatokat, vagy kiengedi hogy sétáljon de az oylan hogy mindenki ismeri az ebet és mindig visszamegy.) Nálunk egy öreg néni szokta leengedni a kutyáját, a kutya elvégzi a dolgát, leül a lépcsőre nézelődni és miután megunta elkezd ugatni XD és a néni lesétál a földszinti lakásáról és beengedi. Ha meg hallja hogy rendetlenkedik akkor kikiabál az ablakon és ennyi.