Lehetséges, hogy a kutyám azért nem szereti a szőrös rágcsákat, mert nem akarja "bántani"?

Vettem már neki szőrös nyúlfület, borjúfület, őzlábat, rengeteg barfos boltokban kapható rágcsálnivalót, egyik sem kellett neki, pedig a nem szőrös verzióikat imádja. Nagyon furcsán reagál rá, böködi az orrával, lehajol előtte, mint ahogyan a többi kutyát játékra hívja, aztán értetlenül mellé fekszik, maximum megnyalja, de sose veszi a szájába.

Azt kétlem, hogy az állagával lenne problémája, kölyökként nem egy szőrös takarót, párnahuzatot tett tönkre, mondhatni a kedvenc elpusztítandó tárgyai az ilyen szőrös dolgok voltak. Meg amúgy elég válogatós, de ha valami nem tetszik a tányérjában azt egészen máshogy jelzi, nem kezd el "táncolni" neki, nem piszkálja az orrával, egyszerűen csak fintorogva elhúzza előle az orrát.

Határozottan a légynek se tudna ártani típus, tényleg minden létező állattal nagyon kedves, eszébe sem jutna, hogy bántsa, törpenyúllal, kismacskával, de még fácánokkal is össze tudtam szoktatni, igazából nem is kellett szoktatni, megszagolta őket és mivel a kölyökmacskán kívül egyik állat sem akart vele játszani (a macskával azóta is nagy barátságban vannak, lefekszik és hagyja, hogy a cica a fülével, farkával játsszon), őket békén hagyta, teljesen közömbös volt velük. Szóval innen a feltételezés, hogy az állati eredetű szőrös dolgokat nem akarja bántani, de azt gondolom, hogy annyira értelmesnek kéne azért lennie, hogy meg tudja különböztetni az élő, ugráló, lélegző nyulat egy kiszárított fültől. Szerintetek? Valami más ok állhat a háttérben, ami eddig eszünkbe se jutott vagy tényleg ennyire nem tud különbséget tenni?

Egyébként pont a válogatóssága miatt próbálom kideríteni ennek az okát, mert ha tényleg összekapcsolja az élő állatot a rágcsálnivalóval (bár azért bízom benne, hogy az értelmi képességei nem ennyire csökevényesek), akkor nyilván nem akarom kényszeríteni arra, hogy "bántsa" viszont ha mégis valami finnyázás van mögötte, akkor azt semmiképp sem akarom hagyni neki, így is sok macerával járt leszoktatni róla. A spártai "addig nem kapsz mást, amíg meg nem eszed, ami a tálban van" módszer híve vagyok, 4 nap koplalás volt a rekord, tehát elég kitartó, de nekem fontos, hogy ne válogasson, sőt, ne is csak szívességből egyen, hanem legyen számára értéke bármilyen ennivalónak, amit tőlem kap.