Örököltem egy kutyát, de kiidegel?

Yorkis ismerőseim mind pelusra meg alomtálcára (nem tudom kutyáknál mi a neve, de ilyen műfüves izé a pelus helyett) szoktatták a kutyát, akik normál vagy hosszabb munkarendben dolgoznak, mert olyan kicsi kutya olyan sokáig esélytelen, hogy kibírja.

Ez neked is lehet módszer a szobatisztaságra esetleg.

Romboláshoz szobakennel? Egyik yorkis ismi ezt csinálja, igaz, az kiskorától van erre szoktatva, nem tudom, nálad lehetne e. Ha elmegy otthonról, kutya megy a szobakennelbe a játékaival kaja víz pelus stb, és máshol nem rombol.

Szerintem nem sokszor lehetett sétáltatva korábban, azért nem tud vele mit kezdeni, ezt szerintem a türelem és a szoktatás megoldja, ha látja, hogy a nagy kutyák élvezik, ő is rájön, mi a lényeg. Igazából nulláról kell szoktatni, mint egy kölyköt.

Öszintén szólva, ha a kutya eleve problémás (szeparációs szorongás), emellett "örökölted" - azaz feltehetöen meghalt az eredeti gazdája, meg még nem is igazán fiatal, alkalmazkadóképes, akkor nem sok esélyed van vele, amíg nem tudod megoldani azt, hogy legalább is egy ideig állandóan legyen mellette valaki.

Ez a kutyafajta egész mást igényel, mint egy juhászkutya, ugyanolyan módon nem lehet tartani.

Amit elsö menetben ajánlamni tudnék, az egy JÓ kutyaiskola, ahol kifejezetten lelki beteg kutyákkal is foglalkoznak, meg szerintem jobb lenne keresni más gazdát neki, akinek megvan a kellö ideje rengetegeet lenni vele, pl egy idösebb, nyugdíjas valaki.

Nem biztos, hogy passzoltok egymáshoz, mint írod, munkakutyás vagy.

Ha nagyon nem mész vele semmire, - nem téged bántva-keress neki új gazdit, aki szobakutyá beállítottságú.

Szerintem inkább olyan szintű feszültség van benne, hogy "muszáj" szétkapnia valamit, akármit. Az, hogy elbújik, arra enged következtetni, hogy az előző gazdája bántotta, és hogy a probléma nem újkeletű.

A szobakennelt én is javaslom, de abba is bele kell szoktatani, mintha az otthonhagyást gyakorolnád új kutyával. Erről Kríz Orsolyának van egy nagyon jó videója youtube-on, szerintem nézd meg.

Nem tudom milyen az előélete, milyen idegrendszert örökölt, de hét évesen még nem olyan vészesen öreg, még ugyanennyit simán élhet, ne mondj le ilyen könnyen róla.

Én a helyedben elvinném egyedül a belga nélkül külön sétálni, mert az látszik, hogy a kapcsolatot nagyon kell építeni vele, rendbe kell tenni a fejében a dolgokat, most nagyon bizonytalan.

Két hét iszonyatosan kevés idő, egy örökbefogadott kutyának is alsó hangon három hónap, míg megszokja az új környezetet.

El kell kezdeni vele is az alapengedelmességet, a fókuszálást gyakorolni, vagy gyakorlatilag bármit, mert igaz, hogy szobakutya, meg kicsi, de egy terrierről beszélünk. De nem egy belgáról, más bánásmódot igényel. Valamint lehet, hogy el kéne vinni kutyasuliba, vagy hívni egy kiképzőt, hogy lessen rá ő is.

Persze, hogy nehéz dolgod van vele. Eltűnt a gazdája, megkapott téged meg egy rakás állatot maga mellé,új otthont neki se könnyű. Ráadásul akár kicsi akár nem ő egy terrier. Makacs, önfejű, ambícióus nála egy kutya suliban tanult tükörmódszer pl szinte soha nem működik vagy nagyon lassan.

Kicsi a kutya termete, hamarabb átmegy rajta minden (főleg a nyári rengeteg innivaló), több eü séta kell vagy pelus (bár ezt én nem szeretem), van kutya alom.

Egy nagyobb szoba Kennel megoldja a gondodat, legyen az a saját magán szférája ahol nem zavarja a többi állat, had szokja meg a helyet.Valamelyik kutyának hónapokba telik,hiszen megszokta a gazdáját és azt a nyugalmat ami ahhoz képest most nincs meg neki.