Elajándékozzam a kiskutyám?

Hozzáállásodat látva a legjobb döntést hoztad, ha még mindig alapvető infók híján mondom is ezt. (betegség mibenléte, kutyus fajtája...)

Ha eleinte nem úgy látszik, és jóformán csak a korlátaidat veszed észre, akkor is. És ha mások felelőtlennek tartanak, megszólnak, csesztetnek, akkor is!

Lesz majd, aki osztja a nincset, leszúr, hogy minek annak a kutya, aki nem bírja...stb. Füled kettő: egyiken be, másikon ki! Ennyi!

Óriási előnnyel indulsz a téli depi ellen is. Nem szigetelődsz el az emberektől, akkor is lesz indokod/lehetőséged emberekkel találkozni, amikor egyébként ki se dugnád az orrod a lakásból.

"Kutyásként" potenciális segítőid kerülhetnek ki a "mi kasztunkból", azaz a kutyatartók csapatából. Jómagam is előbb számíthatok kutyásra, mint rokonra, szomszédra.

Ha elégszer ki tudod vinni, majd megoldja ő a többi kutyussal az aktív játékot, nem lesz baj, ha nem tudsz napi 3-4 órákat sétálni. Legyen játéka, ami sok futást feltételez, ha visszahozza: frizbi, labda...ami neki alkalmas. Nem tudom, miféle kutyusod van.

Fontos lehet:

Bevállalós, segítőkész kutyatulajokkal telefonszám és netes elérhetőség, akár lakcím cseréje!

A tapasztalat - és tanítási jótanácsok már kéretlenül is özönlenek majd. :)

Ami mindenekfelett fontos, hogy a kutyus abban a korban van, amikor nevelni kell és mindent befogad. A játszásra fordított idő ne csak játék legyen, hanem elsősorban a tanítás, nevelés. Játszva tanítsd, kösd össze a kellemest a hasznossal.

A legspeckóbb igényeid megtanulására is fogékony még, és mivel nem szokványos helyzetben vagy, nem is tankönyv szerint kell bánni vele.

Később pedig észrevesz és jelez majd olyan "furcsa" dolgokat is, amit egy egészséges ember mellett nem tenne.

Beszélj hozzá, még olyan dolgokat is "beszélj meg vele", amik egyébként felesleges infónak bizonyulnak.

Agyilag mindig legyen lefoglalva, foglalkoztatva és pont szrd le, ha valaki a folyosóról szóvá tenné, hogy "magadban beszélsz".

Nem jönnek segíteni, tesznek arra, hogy élsz-e, halsz-e, akkor kritizálni, reklamálni is takarodjanak haza!

Legyél következetes, ne hagyd a fejedre nőni, de dicsérd mindenért, amit jól csinál!

Ne kutyuli-mutyuli módra fogd, de akkor, amikor rászolgált, tette, amit kértél és elvártál tőle, dicsérd! Mutasd, hogy rettenetesen nagy örömöt okozott azzal, hogy visszahozta a játékot, hogy visszajött, amikor hívtad...stb.

Neked kényelmes, neki a felé mutatott figyelem, a vele való törődés, az "agymunka", a figyelme ébrentartása.....és minden, amitől a gazdi az isten.

Amikor éppen nincs "tanóra", mértékkel és csak indokolt esetben osszad a jutifalatot, főleg, hogy a kevesebb mozgás miatt felszedhet néhány felesleges kilót. (főleg, ha hízásra is hajlamos a kutty , mint pl. egy mopsz.)

Nálunk pl. a kölyöknek/juniornak való táp után (ez kb 9-10 hónap lehetett)

az alacsony zsírtartalmú táp/életek lett az alap, holott "hivatalosan" még nem volt szüksége diétára. Ám tudtam, hogy gyakran megesik, hogy akár 3 napig nem vagyok jó semmire, és olyankor részint ismerősre szorulok, részint értelemszerűen sokkal kevesebb a mozgáslehetőség, hát jobbnak véltem a "prevenciót".

Nálatok mi a legjobb verzió, arról majd ehhez értő ellát tanáccsal.

Beszélj hozzá sokat! Ha ezt eleinte indokolatlannak, ésszerűtlennek, feleslegesnek, hlyeségnek ítéled is! Beszélj vele, foglald le a figyelmét, állandóan tartsd vele a verbális "kapcsolatot", dolgozzon az agya is!

Ha a konyhába mész, mondd, amit éppen teszel. Tudasd vele, ha éppen "főzöl, "mosogatsz", "felsöpörsz", nemsokára "adsz neki enni, inni"...

Ha szobába mégy, akkor ha "bekapcsolod a TV-t", ha "ledőlsz pihenni", ha "magadra teríted a plédet", ha "leveszed a cipődet és belebújsz a papucsodba" ,

ha "felhívod a barátnőd", (Ha név szerint mondod, mert többen vannak, akkor úgy: látatlanban megtanulja őket)

Lehetőleg, amikor eszedbe jut, beszélj hozzá, sokat, éppen úgy, mint egy karonülővel tennéd.

Tudasd vele, hogy a konyha a küszöbön túl tabu, nem mehet be.

Lakásban hol ne legyen semmiképpen láb alatt, hogy ne ess keresztül rajta.

Nálunk pl. idővel, pl. ha "fürdeni mentem!", az átlagosnál is jobban figyelt ,

míg biztonságosan ki nem értem.

Lehet, nálad is másként alakul a cselekedeteid fontossági, nehézségi, nagyobb figyelmet igénylő sorrendje, mint más kutyusnál, ahol olyan egyértelmű és könnyű dolog a fürdés, mint a lélegzetvétel.

Lépcsőn, utcán, járdaszigetnél...és mindenhol nehezen közlekedsz, akkor se húzzon, ha havert lát és éppen sürgős játszanivalója akad.

Mindenhol, mindenkor megálljon, ahol kell.

Ezek a minimális "alapok", de nálatok sokszorosan, néha pedig kicsit "másként".

(Későbbiekben esetleges karantén-időszakkal, állapotromlással is kalkulálj! )

Derekad, vérnyomásod rendben, tudsz hajolgatni?

Ha a nagydolog végzésére állandó helyet választ, neked az is segítség. Az én kutyámnak állandó helye nem volt ugyan, de bárhol tette le a csomagot, addig futott köztem és a kupacka között, míg oda nem vezetett.

Mindig megmutatta, hol van a felszedni való.

Egyre sötétebb lesz a reggel, az este. Vannak az alumínium tokos, szinte súlytalan, de erős fényű ledes kislámpák: a zacsik mellé rendszeresíts egyet!

----- Úgy tanítsd, mintha súlyosabb lenne az állapotod, mint jelenleg! -----

Néha kérd őt olyasmire is, amit most még bőven meg tudsz tenni.

Ha most még könnyedén elbicegsz a papucsodért, akkor is néha legyen feladat, hogy "nem megenni, viszont hozzád odavinni!"

Neki játék, kihívás, izgi feladat, főleg ha még simi is bőven jár érte. :)

Neked viszont óriási segítség lehet, ha nagyobb baj ér.

4-5 hónap múlva "képben lesz", ráadásul a te egyéni igényeidhez szabottan.

Üdv a kutyások népes táborában! :)))

Gyere többször a Gyakorira, ha kérdés akad! Ha nem, akkor is !

Javulást és jó egészséget, mindkettőtöknek .... és mindenkinek! :)