Elajándékozzam a kiskutyám?

10-es, mondjuk mert a kérdező felnőtt, nem egy pisis gyerek, akinek anyuci-apuci megengedte, hogy legyen egy közös kutyájuk, mert úgyis tudták, hogy a nagyszájú kölyök nem bírja majd egyedül ellátni...

Gondolj már bele, miket írsz, pláne ha már egy beteg emberbe kötsz bele!

#10! Hány éves vagy? Kisiskolás? Mi lesz veled, amikor életedben először szembesülsz azzal, hogy pl. a szüleid sem örökéletűek, a haverok, rokonok is magadra hagyhatnak? Teljesen felkészületlenül ér majd minden szr, ami a nyakadba zúdul? Csak a szótári jelentését ismered az "egyedül" szónak?

Mégis, mivel érdemelte ki a kérdező ezt az arroganciát, leszúrást?

Icipici empátia nem szorult beléd? Vagy még csak nem tudsz róla?

Szerintem most vállalj be néhány ismerőst, aki egyedül van, hogy tapasztalatot gyűjts, ne "élesben" lásd először, mi lemondással jár az a bizonyos "egyedül", főleg betegen! Talán felismered azt is, mi segítséget jelenthetsz azoknak az egyedülállóknak, akiknek nem csak az értetlenkedést vágod a fejéhez, hanem esetleg elismered a kutyatartáshoz való jogát. Így azon kapod majd magad, hog te leszel itt a fórumon, aki megoldás helyett leüvöltöd az ember fejét, hogy "állatkínzó", meg "minek tart kutyát". Vagy meg sem állsz addig, míg fel nem verekszed magad a véresszájú környezetvédőkig, akiknek a legutolsó szándékuk a környezetüket védeni, szebbé, élhetőbbé tenni?

Üdv neked: egy egyedülálló, beteg kutyás. Olyan, akinek még olyan rokona, ismerőse sincs, aki kérés esetén visszautasíthatná.

Szerintem tartsd meg a kutyad. Pont o az aki joban rosszban melletted marad. O fog motivalni teged a gyogyulasban.

Amikor beteg lett a kutyam,akkor is vele maradtam.

Futtatni lehet lezerfennyel is. Vannak kutyanapkozik is. Mas kutyat is meghivhataz magadhoz,aki jatszik vele.

Barmi jobb,mint h 1x1 meteres cellaban varjon egy koverkezo gazdit,aki nem jon el erte....

Volt pár hónapom amikor becsípődött a derekam. Alig tudtam felkelni, ülni is nagy fájdalom volt. Zoknit, cipőt nem tudtam húzni, a nadrág is komoly szenvedés volt. De a fájdalom ellenére is elmentem vele (kisebb) sétákra és kutya futiba.

Annyi segítségem volt, hogy valaki este zoknit húzott a lábamra reggel meg egy papucsban kivittem (asszem tél volt)

Nem tudom nálad mi a betegség, de ha nekem ez a becsípődés életem végéig járt volna fájdalommal akkor is megtartottam volna a kutyám.

Ezt neked kell eldöntened.

Kedves kérdező!

Maradandó az állapotod? Biztosan?

Vagy csak te nem bízol magadban és látsz sötétebben, mint arra okod van?

A mozgásképesség korlátait biztosan nehezebben emészti, aki pl. a problémája előtt 10 nappal még 3km/órás sebességgel tudott sétálni, és másképp, aki folyamatosan, több év alatt "lassult" le. Előbbi talán el se tudja képzelni, meg sem tudja becsülni, hogy még akkor is jobb a helyzete, mint sokaknak, ha csak lakáson belül képes tenni-venni, akár önellátóan lakni. Sokak, míg a maguk baján meg nem tapasztalják, el sem tudják képzelni, mekkora szabadságot jelent, amíg" önerőből" tud pl. mosni, főzni, fürdeni....stb. azaz, ha nem 0-24-ben szorul másokra.

(nálam ez az állapot kb. mostanában következik...ha a múlt évben meghalt kutyám után sürgősen be nem szerzek egyet. Egy nyugis 1-2-3 éves, "előnevelt" kutyust, aki motiváció ahhoz, hogy rendszeresen kitotyogjak a 4 fal közül. Ha tetszik, ha nem, akkor is!

Magamnak való vagyok, az embereket kerülöm. Az olvasás és a zenehallgatás a fő kikapcsolódás, minekutána a természetjárás már "kiesett"....Na, akkor mi a jó fenének mászkálnék kint? De egy kutyával sok minden értelmet nyer, segít más színben látni a dolgokat, könnyebben venni az akadályokat.)

Hidd el, ha a mozgást, az aktív életet önként feladod, az a 22-es csapdája, onnan nincs kiút!

Tehát újra kérdezem: Már "nem fogsz lábraállni"? És a dokik szerint?

MI A KONKRÉT BAJ ? ? ? Az azért segítene ám, ha tudnánk.

Írd meg, nem szégyen! Így csak találgatunk.

Botot, járókeretet nem kapsz? Míg ki nem próbálod, nem jössz rá, hogy alternatíva az is. Persze, volt itt, aki büszkeségből nem használta, de van, aki gondolkodik, tesz magáért és minden lehetőséget megbecsül, ami segít. El sem hiszed, milyen zökkenőmentesen alkalmazkozhat egy kisebb és mindenképpen jólnevelt kutyus hozzád.

Azt vedd számításba, hogy akármi is a baj, minden doki azt mondja majd, hogy "mozogj", "menni kell, sokat"!

Ha mozgásszervi baj, van, akkor is tornáztatnak, noszogatnak, hogy ne hagyd leépülni az izmokat.

Ha cukros vagy? ha szívbeteg? ha túlsúlyos? ha csontritkulásos? ha depressziós? ....ha bármi/akármi?

Melyiknek nem ajánlja az orvos, hogy "mozogni, menni, nem elhagyni magát!"

És az az ábra, hogy igazuk van. Bármi, marékszámra szedett bogyónál többet ér. Mozogni muszáj, mert ha azt ÖNSZÁNTADBÓL (nem kényszerből!) feladod, akkor a fene megette, az tényleg a vég!

Szerintem attól te még igen messze vagy.

Amúgy meg, gondolj bele: egyedül vagy, jön a sötétebb, depi időszak, stb., képes vagy szeretetet adni-kapni....és neked tulajdonodban van a létező legjobb orvosság, aminek pozitív mellékhatásai közé sorolandó, hogy a nehéz időszakot átélni segít! Testileg-lelkileg egyaránt.

Gyerekkortól késő öregkorig, egészségestől betegig: bárhova nézel, azt látod, hogy az emberek tökegyedül vannak, éjjel-nappal az okosteló az egyetlen "társuk". Nincs, akihez szólhatnának, még akkor sem, ha rokonaik vannak, mert azok sokszor nagyívben kerülik, aki beteg. (tisztelet a kivételnek)

Miféle kutyusról van szó? Nem mindegy az sem, hogy egy teáscsészényi szobacirkáló, aki 2 évesen is 4kg., vagy egy akkora kutyus, egy energiabomba, aki 1-2 hónap múlva leránt a lábadról és a napi 2 óra aktív fárasztás is kevés. Csak nem egy Jack Russel terriert, vagy egy rotti kölyköt vállaltál be?

Nem tudsz ismerős kutyással egyezkedni, hogy amíg újra lábraállsz, tartsa az ő kutyája mellett? Az nagy baj, hogy még ennyire fiatal, gondolom, az alapokat tudja ( odamegy, ül, fekszik, eszik, alszik, elökörködik a játékával, és néha a pociját megvakartatja:)

Úgyhogy, amondó vagyok, így "látatlanban" is, hogy

1.) a mostani kölyökkutyustól vagy mielőbb válj meg, míg nem kötődtök még jobban egymáshoz, kisebb a trauma.

2.) vagy most mérd fel, mennyi mozgásra vagy képes és hogy nemsokára megkomolyodik-e annyira az eb, hogy tolerálja a megváltozott állapotodat.

Amit pedig állapotodat elősegítendőnek gondolok --bárhogy alakul-- , az az, hogy mindenképpen tarts kutyát! Olyan vérmérsékletűt, mozgásigényűt, akivel szinkronban lesztek. Aki társ és aki mozgásban tart.

Akárha egy idősebb menhelyi, aki már alkalmazkodóképesebb, ismeri a dörgést.

Tudod: kutya nélkül lehet élni. De minek? ; )

További javulást: fel a fejjel, ne hagyd el magad!

Ha időd engedi, majd írj ide a kommentelőknek is, hadd tudjuk, hogyan alakult a sorsotok! Üdv mindenkinek.

Nagyon örülök, hogy így döntöttél, jó olvasni, hogy nem adod fel!

Jobbulást, egészséget kívánok neked! :)