Elajándékozzam a kiskutyám?

Ha az állapotod tartós, akkor mindenképpen jobb másik gazdát keresni a kutyának. De azt azért nézd meg alaposan, kinek adod oda - és ne a családban valakinek, mert abból csak vita meg veszekedés lesz idövel.

Sok helyen meg tudod hirdetni, az érdeklödöket meg utána meg tudod nézni, hogy ki az, akire rá mernéd bízni, illetve ki az, akihez a kiskutya is bizalommal van!

Hát még elég kicsi ahhoz, hogy megszokjon máshol.

De inkább rólad kéne itt most beszélni. Szerintem lelkileg jót tesz neked, hogy van egy kis társad aki veled van, és motivál arra, hogy mozogj és ne add fel.

Természetesen nem tudom mi a bajod, közöm sincsen hozzá. De ha teljesen tolószékes is vagy, nem lehet akadálya annak, hogy közlekedj és legyen egy kutyád.

Minden jót kívánok neked, gyógyulj meg hamar!

Sok idős embert látok kutyát sétáltatni: ők sem éppen mozgékonyak alapvetően. A kutyus szaladgál, a kutyafuttatóban sokat játszanak egymással is, az idősek meg a maguk tempójában közlekednek.

Csak emiatt nem adnám oda másnak.

Ha teljesen ágyhoz kötött volnál, az más, akkor egyértelmű, hogy jobb lenne neki másik gazdinál.

De ha csak nem vagy olyan aktív, mint amikor hozzád került, esetleg lassabban mozogsz vagy kevésbé tudsz hajolni/emelni, akkor én nem válnék meg a kutyustól.

Szerintem is az állapotodtól függ, hogy jó dolog-e megtartani.

De ha minden kötél szakad és semmiképp sem tudod ellátni őt, én nem zárkóznék el a családon belüli ajándékozástól sem, HA tudom, hogy olyan az illető rokon, aki maximálisan törődne vele, kielégítené az igényeit, állatbarát. Nyilván nem fogod visszakérni, ő fogja nevelni, ő jól bánik vele, szereti, nem unja meg és passzolja vissza hozzád, akkor milyen konfliktus lenne ebből? Ráadásul sokkal egyszerűbben érdeklődhetnél is felőle, meglátogathatnád akár gyakran is. Egy idegent azért kevésbé illik ilyennel zargatni (nyilván családtagnál is van egy határ).

A te állapotodtól függ, ami ennyiből nem derül ki. Mozgáskorlátozottakkal is élnek kutyák, konkrétan ilyen segítőkutyák is vannak, persze ők erre vannak kiképezve.

Nem tudjuk, mi a betegség, miben korlátoz, szóval én így nem tudok megfelelő tanácsot adni.

Azt írod, nincs segítséged, de az is lehet, hogy csak nem tudod, honnan kaphatnál. Itt, ahol én lakom, van egy állatmentő szervezet, akiknek az önkéntesei például ilyen esetekben is segítenek. Ilyen sincs a te környékeden?

Mivel ez a kérdés már felmerült gondolataidban, valószínűleg úgy érzed, hogy a kutyusnak jobb lenne, ha egy másik gazdinál lenne.

Szóval arra célzok, hogy szerintem a válasz mér megvan a gondolataidban, csak érzelmileg már kötődsz az állatkához, és ezért nehezedre esik odaadni másnak...

Mi az hogy nincs segítséged??

Nálunk mikor kutya volt anya-apa-én volt a létszám. Felváltva etettük, meg foglalkoztunk vele. Hosszabb sétákra csak én vittem, meg futottam is vele, de otthon is kivitték elénk-mögénk sétálni reggel-este, a kertben is szaladgálhatott, ott is volt vele foglalkozva mindhármunk által, hétköznap is volt aki otthon volt vele, de szóval ha 1 ember is kiesett néhány napig még mindig volt 2. Te ezt egyedül mégis hogyan vállaltad be?