Miért van az, hogy a munkakutyások laikus, hobbikutyás szemmel nagyon rosszul tartják a kutyáikat? Tényleg jó ez így azoknak a kutyáknak? Szerintetek ők is szeretik a kutyájukat?
3 nagyon különböző kiképzőhöz jártunk, mindhárman más-más sportban versenyeznek nemzetközi szinten kiváló eredményekkel, a saját sportjukban országos bajnokok, szóval értenek hozzá, nem mezei okj-s kutyakiképzők. Mindhárman pozitív megerősítéssel dolgoznak, persze vannak elvárásaik a kutyáik felé, követelnek, de nem ütik, nem kényszerítik a kutyát soha.
Ennek ellenére ezek a kutyák szinte az egész életüket kennelbe zárva töltik, a nap nagy részében kényszerpihenőn vannak, hogy amikor "előveszik" őket dolgozni, akkor minél jobban pörögjenek, akarják csinálni, a napuk fénypontja legyen. Más kutyákhoz csak annyira szocializálják, hogy teljesen közömbös legyen rájuk, de játszani nem engedik őket, pici kölyök koruktól kezdve nem lehet valódi kapcsolatuk a fajtársaikkal. Új ingerekhez is csak annyira szoktatják, hogy a versenyeken ne zavarja a kutyát a stadionnyi ember, a sok hang, szag, stb., egyébként hagyományos értelemben vett sétára sosem viszik el őket, maximum tréningezni új helyekre, új ingerek, új kutyák közé.
Értem én, hogy ez versenyzés szempontjából miért jó, hogy miért fog jól dolgozni a kutya, ha az égvilágon tényleg semmi mást nem tapasztal meg, csakis kizárólag a gazdával való munkát, de nem tudom elképzelni, hogy ez a kutyának is olyan jó dolog, hogy így hogyan lehet boldog, kiegyensúlyozott élete.
A másik, hogy ezek a kiképzők is többségében olyanokat oktatnak, akiknek hobbiból, családi kedvencnek kell a kutya, a gazdinak bőven elég, ha be tudja hívni, szépen eljátszik más kutyákkal és otthon nem rágja szét a papucsát, de ebben szerintem elég kevés tapasztalatuk van az ilyen kiképzőknek és ez alapján nem biztos, hogy a legjobb tanácsokat tudják adni.
Itt a gyakorin is sokszor olvasom, hogy az aktív pörgős kutyáknak kell a mentális és fizikai fárasztás, akkor lesz valaki jó gazdi, ha mindkettőt kiegyensúlyozottan biztosítja a kutyájának. Ezzel szemben ezeknél az oktatóknál csak a mentális fárasztás része van meg, pedig border collie vagy mali tulajdonosok, akiknek ugye elvileg nagyon fontos, hogy kimozogják magukat, mégis ezek a kutyák maximum az agility pályán futhatnak egy jót, vagy amikor a gazdi 30 méterre előre küldi.
Amúgy van egy közepesen jó képességű kutyám, akivel komolyabb sport céljaim voltak, de kicsit megakadtunk és mindenki azt tanácsolta, hogy legyen jóval több munka és jóval kevesebb szórakozás (eddig nagyjából fele-fele arányban volt). És tényleg megértem, hogy miért, de én akkor sem tudnám megtenni a kutyámmal, hogy ne simogassam meg "csak úgy," hogy ne aludhasson a lábam mellett, amikor ahhoz van kedve, ne játszhasson a barátaival, ne vigyem magammal kirándulni, strandolni. Félre ne értsetek, nem magamat akarom igazolni, hogy mindenki hülye, csak én vagyok helikopter, egyáltalán nem bánom azt se, ha nem lesz végül IGP vizsgás kutyám, mert eredetileg nem is erre vettem, ez csak menet közben alakult, csak egyszerűen azt nem értem, hogy ha valaki szereti a kutyáját, már pedig elvileg még a munkakutyások is szeretik őket, akkor hogyan lehet ennyi mindentől megfosztani őket és egyébként saját magukat is. Mert azt meg nehezen tudom elképzelni, hogy ugyanannyi szeretetet ad egy kennelbe tartott kutya, mint egy olyan, aki tényleg az életed része.
Azt is megértem, hogy nekik elsősorban munkaeszköz a kutya, nem társ, mint mondjuk nekem, de ez meg olyan, mintha azt mondanám, hogy szinte tárgyként tekintenek a kutyájukra, ami meg tuti, hogy valamennyire rombolja a gazdi-kutya közti köteléket, tudom erős hasonlat, de én sem kötődöm, nem szeretem a laptopom (kvázi a saját "munkaeszközöm"), úgy mint a kutyámat. Azt meg nem értem, hogy hogyan lehet egy vérbeli kutyásnak úgy tekintenie a saját állatára, mint egy eszközre, egy tárgyra.
Remélem érthető, amit írtam, köszi, ha végigolvasod, tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre ezzel kapcsolatban és arra is, hogy van-e esetleg olyan, aki társként tartott kutyával ért el komoly sporteredményeket?
Azt kérdezed lehet e a szó legnemesebb értelmében vett hobby-kutyával eredményeket elérni. Szerintem mindenképp, egy bizonyos szintig.
Több ismerősöm van IPO2-3as kutyákkal, akik egyébként a kanapén döglenek a vezetőjükkel és túrázgatnak.
A kutyasulink vezetőjének a kutyája szintén IPO3, és tény és való hogy soha nem volt szobakutya, sőtt kennelben is sokat van a sulin, de mellette folyamatosan szocializációra és érzéketlenítésre használja a vezetője, sétáltatva van, úsztatva, miegyéb. Habár már nyugdíjas (mindaddig amíg meg nem lát egy bundában öltözött segédet, onnantól igen vérmes nyugdíjas :D), szóval már rég nem láttam, hogy nekiállt volna vele konkrétan edzeni a vezetője.
Ezek a kutyák soha nem fognak VBt nyerni, de igen magasan képzett kutyák.
Szóval visszatérve a kérdésre, szerintem egy szintig lehet hobbikutyaként tartani egy munkakutyát, csak nem a nemzetközi szintekig.
Egy fontos faktort kifelejtesz, kérdező, a te esetedben (a profiktól tekintsünk el, abban egyet értünk) meg kell nézni a kutya hajlandóságát is.
Ugye hobbikutyáról beszélünk, ezek szerint nem olyan nagy munkakedvvel. Mivel a habitusa ilyen, ezért van az, hogy a munka veled neki kevésbé izgi, mint a játék más kutyákkal. Én is hobbista vagyok, BH I-es jelenleg az örökbefogadott pitem, de mint kiderült, ő olyannyira munkavonalas, hogy magától közömbösült a többi kutyára, mert csak es kizárólag a munka érdekli. Komolyan. Ha kezemben az apportfa vagy a párna, a hátán is ugráljatnak 15-en, az se érdekli. Szóval nem feltétlen kene megfosztanod szerintem a játéktól a kutyusodat, ha számára ez ennyire fontos és jó. :) attól meg ügyes veled is egy szintig, szerintem hobbistaként ez tök jó. :)
Lehet, hogy a kutyának nincs beleszólása, hogy tréningezni, versenyeken szerepelni akar-e, vagy a réten futkosni, ahogy abban sincs, hogy kennelben vagy kanapén akar-e aludni. De egy olyan vonalú malit, nj-t ha családi kutyának tartasz (bandázás, csak futtatás, stb.) ön és közveszélyes lesz. Mert nem erre van igénye. Hanem a heti 2-3 őv, 3-4 engedelmest, nyomot igényli. Olyan ösztönei, olyan mértékű magas agressziója és energiaszintje van, hogy a "társkutya" szerepben megőrülne, ahol egyáltalán nem lennének kielégítve az igényei.
Munkára munkakutya kell, családba családi kutya. Régen rossz, ha a kettőt összemossák.
Még egy párhuzamot hadd hozzak az emberek világából a 13-ashoz csatlakozva, hogy munkára munkakutya kell, családba családi kutya.
Van egy kollégám, aki már többször lefutotta a nagy Szénás kört (75km). Én még 5km-be is belesétálok. 75km nekem 2-3 napos túra, nem futva, gyalog. Neki meg az én 5km-em csak bemelegítés. :-)
Amelyik kutya munkára van szelektálva, tenyésztve, annak kell a munka. Nekem egy 9kg-os mentett border collie mixem van, ő nem munkára lett tenyésztve, látszik rajta, igényli a mozgást, a feladatozást, de nem alkalmas arra, hogy dolgozzanak vele, nagyon élvezi a kirándulásokat, az úszkálást, a kocogást, a futikban elhelyezett agility játékok némelyikén nagyon ügyes, de egy macska kizökkenti, mint hogyha hipnotizálnák, nem mindenkivel haverkodik, de a haverokkal szeret játszani, és kéri a simogatást az emberektől, és ő így kiegyensúlyozott. Viszont amivel az én mentettem jól érzi magát, az egy munkavonalú célzottan munkára szelektált és tenyésztett border collie számára kevés lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!