Miért van az, hogy a munkakutyások laikus, hobbikutyás szemmel nagyon rosszul tartják a kutyáikat? Tényleg jó ez így azoknak a kutyáknak? Szerintetek ők is szeretik a kutyájukat?
3 nagyon különböző kiképzőhöz jártunk, mindhárman más-más sportban versenyeznek nemzetközi szinten kiváló eredményekkel, a saját sportjukban országos bajnokok, szóval értenek hozzá, nem mezei okj-s kutyakiképzők. Mindhárman pozitív megerősítéssel dolgoznak, persze vannak elvárásaik a kutyáik felé, követelnek, de nem ütik, nem kényszerítik a kutyát soha.
Ennek ellenére ezek a kutyák szinte az egész életüket kennelbe zárva töltik, a nap nagy részében kényszerpihenőn vannak, hogy amikor "előveszik" őket dolgozni, akkor minél jobban pörögjenek, akarják csinálni, a napuk fénypontja legyen. Más kutyákhoz csak annyira szocializálják, hogy teljesen közömbös legyen rájuk, de játszani nem engedik őket, pici kölyök koruktól kezdve nem lehet valódi kapcsolatuk a fajtársaikkal. Új ingerekhez is csak annyira szoktatják, hogy a versenyeken ne zavarja a kutyát a stadionnyi ember, a sok hang, szag, stb., egyébként hagyományos értelemben vett sétára sosem viszik el őket, maximum tréningezni új helyekre, új ingerek, új kutyák közé.
Értem én, hogy ez versenyzés szempontjából miért jó, hogy miért fog jól dolgozni a kutya, ha az égvilágon tényleg semmi mást nem tapasztal meg, csakis kizárólag a gazdával való munkát, de nem tudom elképzelni, hogy ez a kutyának is olyan jó dolog, hogy így hogyan lehet boldog, kiegyensúlyozott élete.
A másik, hogy ezek a kiképzők is többségében olyanokat oktatnak, akiknek hobbiból, családi kedvencnek kell a kutya, a gazdinak bőven elég, ha be tudja hívni, szépen eljátszik más kutyákkal és otthon nem rágja szét a papucsát, de ebben szerintem elég kevés tapasztalatuk van az ilyen kiképzőknek és ez alapján nem biztos, hogy a legjobb tanácsokat tudják adni.
Itt a gyakorin is sokszor olvasom, hogy az aktív pörgős kutyáknak kell a mentális és fizikai fárasztás, akkor lesz valaki jó gazdi, ha mindkettőt kiegyensúlyozottan biztosítja a kutyájának. Ezzel szemben ezeknél az oktatóknál csak a mentális fárasztás része van meg, pedig border collie vagy mali tulajdonosok, akiknek ugye elvileg nagyon fontos, hogy kimozogják magukat, mégis ezek a kutyák maximum az agility pályán futhatnak egy jót, vagy amikor a gazdi 30 méterre előre küldi.
Amúgy van egy közepesen jó képességű kutyám, akivel komolyabb sport céljaim voltak, de kicsit megakadtunk és mindenki azt tanácsolta, hogy legyen jóval több munka és jóval kevesebb szórakozás (eddig nagyjából fele-fele arányban volt). És tényleg megértem, hogy miért, de én akkor sem tudnám megtenni a kutyámmal, hogy ne simogassam meg "csak úgy," hogy ne aludhasson a lábam mellett, amikor ahhoz van kedve, ne játszhasson a barátaival, ne vigyem magammal kirándulni, strandolni. Félre ne értsetek, nem magamat akarom igazolni, hogy mindenki hülye, csak én vagyok helikopter, egyáltalán nem bánom azt se, ha nem lesz végül IGP vizsgás kutyám, mert eredetileg nem is erre vettem, ez csak menet közben alakult, csak egyszerűen azt nem értem, hogy ha valaki szereti a kutyáját, már pedig elvileg még a munkakutyások is szeretik őket, akkor hogyan lehet ennyi mindentől megfosztani őket és egyébként saját magukat is. Mert azt meg nehezen tudom elképzelni, hogy ugyanannyi szeretetet ad egy kennelbe tartott kutya, mint egy olyan, aki tényleg az életed része.
Azt is megértem, hogy nekik elsősorban munkaeszköz a kutya, nem társ, mint mondjuk nekem, de ez meg olyan, mintha azt mondanám, hogy szinte tárgyként tekintenek a kutyájukra, ami meg tuti, hogy valamennyire rombolja a gazdi-kutya közti köteléket, tudom erős hasonlat, de én sem kötődöm, nem szeretem a laptopom (kvázi a saját "munkaeszközöm"), úgy mint a kutyámat. Azt meg nem értem, hogy hogyan lehet egy vérbeli kutyásnak úgy tekintenie a saját állatára, mint egy eszközre, egy tárgyra.
Remélem érthető, amit írtam, köszi, ha végigolvasod, tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre ezzel kapcsolatban és arra is, hogy van-e esetleg olyan, aki társként tartott kutyával ért el komoly sporteredményeket?
válasza:Én teljesen egyetértek veled.
Ők ilyenek, mert a munkájukból kifolyólag más a hozzáállásuk az egész állattartáshoz. Kicsit olyan ez, mint igáslovat vagy tehenet tartani; a gazda igenis szereti a lovát, és fontos neki, de a közös munkát tartja alapvetően szem előtt.
Egyszer voltam egy munkakutyás előadáson, az előadó azt mondta, vannak, akik otthagyják a szolgálati kutyáikat a telepen, miután nyugdíjba küldik az adott kutyát, pedig akkor már hazavihetnék - és ezeket az eseteket ők sem értik, mert a kutya többet érdemelne. Ilyenkor a telep gondoskodik az adott kutyáról, de hát ez ugye kimerül az eltartásában, idejük nincs rá:(
Persze, vannak, akik hazaviszik a nyugdíjazott munkakutyáikat, és társként tartják tovább.
Szóval ebben a körben is van mindenféle ember, ahogy az élet egyéb területein is.
válasza: válasza:Őszintén, én is munkakutyás vagyok, bár csak mazsola (egy darab BH IIes amstaffal) én használok szobakennelt amíg nem vagyok otthon és a kocsiban is kennelben szállítom. De ennyi, egyébként velem él a lakásban, grasszál fel alá, összebújunk a kanapén, viszem magammal túrázni, úszni és a többi. Ismerettségi körömben nem ismerek olyat aki a munkán kívül egy kennelben tartaná a kutyát, de ha érdekel a véleményem szerintem nem is normális illetve hosszútávon nem hatékony munka szempontjából sem. Nem tudom kik ők, lehet vannak nagyon eredményes kutyáik is, de én biztosan keresnék egy olyan "mentort"/kiképzőt aki hagyja hogy kutyák legyenek a kutyák.
FB-n akit érdemes követni az Ördög István, neki igen eredményes német juhásza van, kutyaiskolát működtet és nagyon szimpatikus hozzáállása a kutyákhoz ilyen téren. Tatabányai, szóval ha útbaesik, akkor én a helyedben biztosan ott képeztetném a kutyám.
Illetve egy oldal, Teamcsittifitti (remélhetőleg nem írtam el) a hölgy egy bichont és 2 amstaffot (az egyik süket) úgy tud irányítani, hogy olyat IPO bajnokságokon látsz, nagy az egyensúly a gazda-kutya kapcsolatban náluk.
Őket meg lehet nézni, intelligens, jó kutyáik vannak, nagyon engedelmesek, mégis hagyják hogy kutyák legyenek, ne pedig programozott gépek. Vannak posztjaik amikben kifejtik véleményüket különböző kutyás témákban, mint például a segéd fontossága, vagy hogy ne hagyd hogy az idős kutyád elbutuljon.
Tehát lehet ezt normális keretek közt is jól csinálni, hogy ne menjen a kutya kárára a nagyravágyás (mert az általad leírt esetekben ez már nagyravágyás)
válasza:Munkasruha vs. szabadido ruci ... nagyjabol ez a kulonbseg a munkakutya es a hobibol tartott 'palacsinta' kutya kozott.
Munkakutyak egyaltalan nincsenek rosszul tartva es a gazdajuk ugyan annyira szereti es megad neki mindent meg ha nem is gugyog kozben a kutyahoz.
válasza:Az igazi munkakutyázás ez teljesen más világ. Én nem ítélem el, de nekem más elvárásaim vannak a kutyáim felé.
Egyébként hidd el azoknak a kutyáknak bitang jó dolguk van, csak más szemmel kell nézni az egészet. Egy mezei kutyásnak ez állatkínzás.
Kedves #3!
Örülök nagyon, hogy van ellenpélda! És gratulálok a BH2höz, mi pont most készülünk arra :)
Engem amúgy nem is konkrétan a kennelben tartás zavar, az enyém is hozzá van szoktatva, versenyen, tréningen, amíg más kutya van a pályán abban van, hanem leginkább az, hogy nem hagyják "kutyaként" élni őket, se más kutyával, se emberrel nincsenek olyan mély, szociális kapcsolatban (bár egyébként már nem is igénylik), tényleg úgy vannak nevelve, hogy az egyetlen boldogságforrásuk, amikor tényleg történik velük valami az a gazdával való közös munka, nekem ez a része nagyon furcsa, én nem tudnám megcsinálni, hogy nem hagyom kergetőzni azokkal a kutyákkal, akikkel kicsi kora óta imád játszani, sőt egyáltalán nem is viszem kutyás társaságba, mert látom rajta, hogy igényli, bár mondom ő tényleg nem munkakutyának indult (és még az se biztos, hogy az lesz :D). Nekem azt mondták, hogy azért nem pörög annyira tréning közben, azért kevésbé motivált, mert tudja, hogy "van ennél jobb buli" is. Én meg bízom benne, hogy valahogy meg lehet találni az egyensúlyt, főleg ha ez tényleg jó buli neki, akkor nem akarom teljesen elvenni tőle ezt a lehetőséget, csak szerintük meg így nem lehet eredményes kutyát összerakni. De tényleg jó tudni, hogy mégis lehet :) Nagyon köszönöm az ajánlásokat is! Budapesti vagyok, de jó(nak ítélt) kutyakiképzőért így is volt már, hogy utaztunk oda-vissza 2-3 órát.
Kedves #5!
Igen, én is azért írtam ki így a kérdést, mert laikusnak, egy mezei kutyásnak ez tényleg állatkínzásnak tűnik, ezért voltam kíváncsi arra, hogy ez tényleg ennyire rossz dolog, mint ahogyan kívülről látszik vagy a kutyák tudnak így is boldogok, kiegyensúlyozottak lenni. Én elhiszem neked, ha azt mondod, hogy bitang jó dolguk van, de én ezt nem látom és nem kötözködésből, de egyelőre a hozzászólásod sem győzött még meg erről. Én is többet várok el azért annál, hogy ne rágja szét a papucsom, szinte végig csóvál tréning közbe, ami külön szerencse, most hogy ugye a kutya munkakedve is pontozható lett, lelkes, szívesen csinálja, látszik rajta, de úszni, játszani, hozzám bújni is ugyanúgy szeret, szerintem nagyon "beszűkíteném" őt azzal, ha ezentúl csak a tréningekből állnának a mindennapjai.
válasza:Nekem van ismerősöm, aki nemzetközi szinten versenyez a kutyáival, mentőkutyázik is. A kutyái vagy a kennelben vannak, vagy dolgoznak. Csak úgy sétálni, szaladgálni túrázni, úszni, nem viszi őket. Soha. Ha mennek valahova, még az udvaron beszállnak a kutyaszállítóba. Hogy aztán hogy dolgozik velük ott, ahol dolgozik, nem tudom.
De rákérdeztem, és nem "csak úgy" sétálni nem szoktak. Amúgy is elég sok kutyája van (legalább 6-7), gondolom, ilyen örömködésre nem jutna idő velük.
Amúgy a kutyái sokat ugatnak a kennelben, panaszkodnak is a szomszédok. Ha pedig megjelenik valaki a kenneleknél, az összes kutya egyszerre rákezd az éktelen ugatásra.
Én megértem, hogy ez egy másik világ, mint én a társkutyámmal, de akkor is sajnálom őket.
válasza:Nézd, én nem vagyok ebben szakértő, de a leírásodból az jutott eszembe, hogy embereknél is van a hobbisport meg az élsport, és ez két külön világ. Egy olimpikon, élsportoló teljesen a sportnak szenteli az életét, akörül forog minden, és viszonylag fiatalon abba is hagyják, nem csinálják több évtizedig teljes gőzzel, van, akinek aztán rámegy az egészsége, volt már doppingbotrány, elképesztő sztorikat hallok néha, miket próbáltak már különböző sportágakban, és milyen módszereket tiltottak be, amikre hétköznapi ember nem is gondolna. Aztán van a hobbisport, amibe beleférnek a BSI futóversenyek, a teljesítménytúrák, kerékpározás, evezés... kisebb-nagyobb terhelés, amikor rendszeresen sportol valaki, nem mozgásszegény életmódot folytat, de azért így is fényévekre van az élsporttól, és akár 80-90 évesen is ott kocog a félmaratonon vagy fiatalokat megszégyenítő módon 20-30 km-eket túrázik.
Aki a sportra teszi fel az életét, az már piciként erre van trenírozva, ahogyan a kiváló eredményeket elérő munkakutyák, sportkutyák, így szelektálják őket, kölyökkorban megvan a szocializáció, a játék, de amint kifejlődött a csontozatuk, izomzatuk a terheléshez, kezdik a munkát. Aztán ez már kiképzőn is múlik, hogy milyen módszerrel ér el eredményeket, azért egy kutyán látszik, ha tényleg szenved, egy szenvedő kutya nem fogad szót rendesen, nem megbízható, nem magabiztos, azzal nem lehet versenyeket nyerni, a spártai életmód még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nekik rossz, csak rideg.
Kedves #8!
Igen, ez szerintem is egy nagyon szemléletes hasonlat. Nekem ezzel viszont az egyik bajom az, hogy az embernek szabadabb akarata van ebben, még akkor is, ha a szülei 3 évesen megmondják neki, hogy Julcsika, belőled akkor is műkorcsolyázó lesz, ha utálod az egészet (bár nehezen képzelem el ezt egy olyan szülőről, aki szereti a gyerekét), mert Julcsi ha idősebb lesz lázadhat, elmagyarázhatja a szüleinek, hogy amúgy ő inkább a barátnőivel menne moziba edzés helyett, egy kutya ezt nem teheti és nem is teszi meg. Ahhoz már nagyon durva, brutális képzés kell, valami brutálisan rosszul tanított dolog, hogy a kutya a gazdájára támadjon. Azt meg szintén nem csinálja meg, hogy akkor nem dolgozik úgy, ahogy kéne, mert tudja, hogy ha nem dolgozik rendesen, akkor megint ülhet 8-10 órát egyedül a boxban és amúgy meg dolgozni szeret, mert csak ezt ismeri, ezt lelkesen szívesen csinálják a látott kiképzők kutyái, efelől semmi kétségem nincsen. Aztán lehet, hogy az is ilyen lázadás, vagy legalábbis valamiféle jelzés, hogy valami nagyon nem oké, mikor a jól képzett munkakutya elkezd "kutyázni" (a szakzsargon nálunk így nevezi azt, amikor konkrétan minden körülötte lévő kutyát ki akar nyírni), erre többször láttam már példát, amiről biztosan állítom laikusként is, hogy szociális beszűkülés következménye.
A másik problémám ezzel ez a "ridegség", amit te is írtál, ami abszolút megvan, én ezt azért nem értem, mert míg élsportolóként látom magam előtt, hogy a céljaimért milyen áldozatot kell hoznom, el tudom dönteni, hogy nekem megéri-e, addig kutyát azért veszek, mert szeretném, szeretném szeretni, szeretném, hogy a társam legyen, hogy simogathassam, hogy boldog életet biztosíthassak neki és ezt nem áldoznám fel azért, hogy jó sok kupám meg díjam legyen. Remélem érthető ez így, de a lényeg, hogy a saját kutyám boldogságát, akit azért veszek, hogy szeressek, nem áldoznám be a saját boldogságom miatt, mert azt lássuk be, hogy nem a kutyát teszi boldoggá, ha a vb-n ő állhat a dobogóra, hanem a gazdát, míg ha élsportoló lennék, akkor az konkrétan engem tenne boldoggá. Ezért gondolom, hogy önmagában az nem elég, hogy a munkakutyásoknak "másra kell a kutya" "más elvárásaik vannak" mert ha ez nem azt szolgálja, hogy a kutyának boldog és kiegyensúlyozott élete legyen, akkor szerintem semmit nem ér. Ezért érdekelt, hogy lehet-e úgy is eredményeket elérni, hogy közben nem szenved a kutya, hanem tényleg, ahogy az 5-ös válaszoló is írta, bitang jó dolguk van közben.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!