Tenyésztő vagy mi? Véleményekre lennék kíváncsi.

Miről beszélsz? Először is. Egy normális tenyésztőnek van weboldala/face oldala, ahol fenn van az összes kutyája, és a velük elért teljesítménye. Az almoknál ki vannak téve az szülőpárok is, valamint, hogy mely kutyáktól mikor lehet várni almot. Másodszor, amikor mész meglátogatni a pár hetes kiskutyákat még, te magad is láthatod, hogy az anya kutya szoptatja a kölykeit, foglalkozik velük. Harmadszor, ha te, mint vevő, nem veszel észre ezen folyamat során bármi turpisságot, akkor veled van a hiba.

Valószínűnek tartom, hogy nem értelmiségi embereknek adott kutyákat. Nem mintha Magyarországon az értelmiségi kutyatartás lenne jellemző.

Persze ettől függetlenül érhetett el szép sikereket azzal az 5-6 kutyával amelyikkel foglalkozott is, és a saját házánál látottak/hallottak plusz versenyek lévén lehetett mestertenyésztő. Az is lehet hogy útközben szállt fejébe a pénz.

Nagyon egyszerű, ha kétségeid vannak a szülők valódiságáról, akkor dns teszt.

A magyar fajtáknál ígyis kötelező, ahhoz hogy törzskönyvezni lehessen.

Elindul egy tenyészet. Jönnek a sikerek. Az állományt bővíteni kell, mert ebből a párosításból is megtart egy ígéretest, majd a következőből is, és így tovább. Aztán jön ajánlat más vérvonalból is, azt is vesz. Közben nőnek, idősödnek a kutyák. Eleinte még kötődik a kutyáihoz, így a tenyésztésből kivontak, kiöregedettek is ott élnek nála. Ha valamelyik eladott kutyáját visszahozzák, az is nála landol.

Születik egy alom és nem tud eladni belőle, csak mondjuk 5-ből 3-at. Kettő a nyakán marad. Mivel ilyen szinten már fut a tenyésztő a pénze után, jön a következő alom, hátha elviszik a kölyköket időben. Mert általában bizonyos kortól nemigen vesznek az emberek kiskutyát.

Mindehhez elég egy betegség, az odáig jól fizető munka, vállalkozás bukása, és máris gondban van az egykori neves tenyésztő a kutyák tartásával.

Ha elkopnak mellőle az egykoron segítők, egyedül már kifut a kezéből a kutyák tartása.

Ha ehhez még hozzájön a mentésre váró pár fajtaazonos kutya befogadása, kész a csőd és az elszabadult tartási anomáliák.

Nem minden tenyésztő képes leállni, ha érzi, nem bírja már sem erővel, sem pénzzel a tenyésztést.

Vannak ilyen "tenyésztők" ők a jó kapcsolataikkal, a rendszer kijátszásával ezeknek a rosszul tartott kutyák kölykeinek is sokszor tudnak törzskönyvet intézni, akár nem is a valódi szülőket rakja a származási lapra, és egy laikus nehezen mondja meg 8 hetesen, hogy az valóban egy "minőségi" kutya, majd amikor felnőve dp-s lesz meg nem igazán néz ki úgy, ahogy a fajtastandard szerint kéne, akkor kezd el gondolkozni a gazdi, hogy valószínűleg átverés áldozata lett. Ennek kiszűrésére egyébként tényleg nem rossz megoldás a DNS teszt.

De értem azt is, amit mondasz nyilván egy ilyen embertől az a kutya se kell, amelyik valóban a díjnyertes szülőktől van. Egy igazán jó tenyésztő törekszik arra, hogy megismerje a leendő gazdikat és a leendő gazdiknak is hagyja, hogy megismerjék őt és a kutyáit. Az én 2. kutyámnál majdnem másfél éves várólista volt, de ez idő alatt én folyamatosan kapcsolatban voltam vele, látogattam a kutyáit, elkísértem őket kirándulni, megtapasztaltam, hogy milyen ember és hogyan bánik a kutyáival. Persze előfordulhat, hogy az egészet megjátszotta, de mikor tényleg látod, hogy mekkora szeretettel és tisztelettel bánik a saját kutyáival, megismered, hogy hogyan gondolkozik a kutyatartásról, azt hosszútávon szerintem borzasztó nehéz lenne csak előadni, másfél évig végig színészkedni. Mivel folyamatosan kutyázik, benne van ebben a világban, szinte mindig történik is valami és minden helyzetben mindig nehéz úgy reagálni, ha az nem őszintén, saját elhivatottságból jön.

A másik, ami engem meggyőzött, hogy a kennelnek van egy saját fb csoportja, ahol a gazdik vannak, én néhányukkal felvettem privátban is kapcsolatot, érdeklődtem, hogy mi a véleményük, mik a tapasztalataik és mindenki csak pozitívan nyilatkozott a tenyésztőről és a saját kutyájáról, illetve ha a csoportban bármi probléma felmerült a tenyésztő mindig készségesen segített. Megint csak azt tudom mondani, hogy aki ennyire törődik a tőle származó összes kölyökkel és a már 8-10 éves felnőttel is, tényleg egy életen át követi, hogy mi van azokkal a kutyákkal, arról nehezen tudom elképzelni, hogy van több, mint 100 kutyája, akivel meg egyáltalán nem foglalkozik. De persze az ördög sosem alszik, az is lehet, hogy az elégedetlen "vásárlókat," gazdikat kirakta a csoportból, de azért az ilyennek híre megy.

Munkakutya esetében az nagy segítség, hogy rutinos versenyzőktől, tényleg hozzáértő és aktívan sportoló kiképzőktől is lehet tanácsot kérni, ők minden érdek nélkül meg tudják neked mondani, hogy melyik kennelből mire érdemes kutyát hozni és melyik az, ahonnan ők biztosan nem vennének, mert látják, ismerik azoknak a kutyáknak a munkáját. Látják hogyan dolgoznak az x kennelből származó kutyák és munkában nagyon hamar kiütközik, ha valami nincs rendben a kutyákkal. Show vonalon ez nyilván nehezebb, de ott is megvan az, hogy kit tartanak megbízhatónak, kellően szakmainak és ki az, aki csak "felvág" az eredményekkel, amit sokszor annak köszönhet, hogy jó a kapcsolata a bírókkal. Persze ehhez alaposabban kell ismerned a fajtát, a tenyésztőket, de szerintem pont ez az alapja, ha tájékozódsz, ha időt fordítasz arra, hogy megismerd a világukat, akkor kisebb eséllyel választhatsz rosszul. Mindettől függetlenül tényleg megértem a te álláspontodat is, száz százalékos garancia semmire sincs sajnos, az említett DNS teszt legalább azt garantálja, hogy a te kutyád felmenőinek megvannak a kötelező szűrései, tenyészszemléje és megfelelnek a fajtastandardnak.

Még egy példát hagy írjak ezzel kapcsolatban, a mi tenyésztőnk pl. nem csak a kötelező szűréseket végzi el a kutyákon, hanem több másikat is, hogy egészen biztosan makk egészséges kiskutyákat adjon csak el, ez megint olyan dolog, hogy aki tényleg nem szívvel-lélekkel csinálja, az nem költ ilyesmire "feleslegesen". Vagy pl. az, hogy ő az egyébként abszolút ígéretes kutyáját végül nem vonta be a tenyésztésbe, amikor B-s lett a csípője, pedig ezzel még tenyészthető lenne a szabályzat szerint, de ő nem kockáztat, ingyen (ivartalanítási kötelezettséggel, ellenőrzött helyre) odaadta egy családnak, hogy boldog hobbikutyaként élhessen, pedig rengeteg pénze volt már a kutya felkészítésében és amúgy 3 hónapos korától sorra nyerte a címeket a kiállításokon. Az ilyen apróságokból szerintem látszik, hogy ki az, aki pénzt akar csinálni a tenyésztésből és ki az, aki tényleg valódi elhivatottságból csinálja, azért, hogy neki minél jobb kutyái legyenek.

Gondolom a kaus tenyésztőre gondolsz.

Ott elvileg sok magánéleti és pszichológia oka volt. Nem adta el a nála született kutyákat,hanem mindet megtartotta. Aztán persze ugye a kutyák létszáma igen csak nőtt. Nyilván ennyi kutyát már nem bírt ellátni. Sajnos mentális problémja lett a tenyésztőnek.