Kinek van igaza ebben a szituációban? Valóban az én kutyám a hibás?
Hétvégente elviszem úszni a kutyámat a közeli tóhoz, ahova rengeteg más kutyás is jár. A kutyám agresszív más kanokkal szemben (legyen ivartalanított vagy ivaros, az enyém ivartalanított), DE magától soha nem megy oda senkihez "bajt keverni", nem keresi kanok társaságát, és csak akkor támad, ha a másik nem veszi a jelzéseit és már nem tud hova hátrálni a szituációból.
A biztonság kedvéért a tónál azért pórázon van, és csak a vízben engedem el, majd kifelé menet vissza is rakom rá. Viszont eddig egy olyan alkalom sem volt, hogy ne rohant volna rá egy másik kan és kezdte volna el tolakodóan szimatolni és/vagy megpróbálni dominálni. Hiába megyek arrébb a kutyámmal (aki pórázon van!), a póráztalan eb követi, én pedig próbálom lefogni az enyémet, nehogy támadjon, és elzavarni a másikat.
Ilyenkor mindig a másik gazdinak áll feljebb, hogy mi az, hogy én ilyen hangnemben rá merek szólni a kutyájára, amikor Buksika csak ismerkedni akar (Buksika közben keményem dominálni próbál), aztán megmondom neki, hogy Buksika zavarja a kutyámat és legyen szíves arrébb vinni, úgyhogy morcosan megpróbálja behívni Buksikát, ami persze nem sikerül, és ekkor az enyém végül megunja és nekitámad Buksikának. Buksika visítani kezd, pedig nem történt sérülés, Buksika gazdája pedig velem kezd ordibálni, hogy minek hozom ide a kezelhetetlen, agresszív kutyámat.
Szeretném úszni vinni az enyémet, mert nagyon szereti, és soha nem kezdeményez balhét, de már kezdem unni, hogy állandóan ez történik. Tényleg én vagyok a hibás? Másképp kéne csinálnom valamit?
válasza:Természetesen neked van igazad, viszont a másik kutya - anyuci szeme fénye - természetesen a világ közepe, azt csinál amit akar, és ha rá mersz szólni, akkor irgumburgum lesz.
Az enyém amúgy ugyanez, nem bírja a többi kutyát - mentett, rossz emlékei vannak.
Általában megértik, ha szólok: "mentett kutya, ijedtében támadhat, kérlek fogd meg!" de valamelyik csak akkor hajlandó, ha hozzáteszem, hogy "rühös", vagy hasonló :D Ami persze nem igaz, de basszus, ha csak erre hallgatnak...
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Hú de utálom az ilyeneket, és sajnos van belőlük bőven... :(
Van ezzel egy vicces sztorim. Nagyapám - vérbeli székely - üldögélt a ház előtt, a lépcsőn. A ház még nem volt teljesen kész, a kapu is hiányzott.
Volt a nagyszüleimnek egy macskája - jámbor, méla állat, a többi macska konkrétan a szájából is kikaphatta a falatot.
Viszont a kölykeit ádázul védelmezte. És ekkor éppen voltak kiscicái.
Épp arra járt egy ismerős a kutyájával, gondolta odamegy üdvözölni, váltani pár szót. A kutya barátságos volt, szerette a macskákat - nem akarta bántani a nősténymacskát, csupán barátkozni akart.
Nagyapám látta, mire készül a kutya, szólt is: "Vigyázzon a kutyájára!"
Fickó nem hallgatta végig. "Ne aggódjon, nem bántja a cicát!"
Nagyapám erre annyiban hagyta - ő szólt, továbbiakban már nem az ő baja.
Na, kutyus szaladt oda. A macska meg ráugrott a hátára, s addig gyepálta, rodeózott rajta, amíg az szűkölve vissza nem rohant a gazdájához.
Nagyapám csak ennyit fűzött hozzá: "Na... ezt akartam mondani."
válasza:Neked van igazad.
Vigyel vmi fujos desodort,amivel lefujod a masikat. Baja nem lesz,de elmegy legalabb. De erre se vagy koteles.
válasza: válasza: válasza:#9 Nemtom, valahogy nincs kedvem összefoltoztatni a kutyámat, ha esetleg egy nagyobb kezd ki vele...
A kutyám az én felelősségem, az meg elvileg alapvető udvariasság, hogy csak előzetes megbeszélés után engedem oda a másikhoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!