Border collie kennelt keresek ahol a munka a fontos és nem a kiállítás?!

A Poseidon-ból csak akkor, ha olyan a párosítás. Néha nagyon jó kannal fedeztet az a tenyésztő, máskor meg érthetetlenül csapni valóval. Eléggé el kell ahhoz mélyedni a témában, hogy az ilyeneket felismerd.

Külföld nem érdekel? Ausztriában is vannak jó kennelek.

Nem mindegy, hogy honnan veszi, ha sportolni, versenyezni akar. Az én kutyám munka vonalas. Voltunk már úgy kirándulni, hogy egy kiállítási borderrel mentünk és míg az enyém lefutott vagy 20 km-ert, a másik csak tötyögött, meg mindig lefeküdt, meg úgy alapvetően látványos volt a két kutya közt a különbség. Az enyém mint a mérgezett egér, a másik meg teljesen be volt lassulva az enyémhez képest és inkább csak álldogált.

Félreértés ne essék, nem azt akarom mondani, hogy minden kiállítási border ilyen lenne, de azt azért beláthatjuk könnyen, hogy nem mindegy honnan vesz kutyát és eléggé ismernie kell ahhoz a különböző vonalakat, hogy tudjon olyan párosítást választani show vonalból, ami neki jó lesz és nem nyúl mellé. Munka vonallal tutira lehet menni ha sportra kell a kutya és én a kérdező helyében ezekből is inkább olyat keresnék, akik inkább agility vonalat tenyésztenek a borderben, mert ha egyébként nem a terelésben szeretne elmélyedni, akkor egy terelésre szelektált munka vonalú borderrel nem biztos, hogy annyira könnyű dolga lesz a mai modern kutyás sportokban.

Kifejezetten agility-s munka vonalat pedig úgy tudom, Magyarországon senki sem tenyészt.

Neon nagyon jó kutya, de én Logan miatt nem vennék az alomból. Hogy miért? Logan tenyésztőjének-tulajdonosának a honlapjáról a leírás Logan-ról:

"Szeretném sok kiállításra elvinni, de egyelőre sajnos elég bizalmatlan az emberekkel, még nem tudom, hogy fogok-e vele tenyészteni vagy sem. Meglátjuk mivé alakul."

Ez burkolt célzásként értelmezhető arra, hogy az idegrendszere gyenge. Ezért nem értem a Poseidon tenyésztőt, nem volt méltó arra a kitűnő szukára egy ilyen kétes kan. És mi van, ha a kölyökben is meglesz a túlérzékenység, félős lesz és stresszes, mert gyenge az idegrendszere? Akkor a sport karriernek lőttek!

[link]

Utolsónak: a világ egyik legjobb agilitys kennele a német Granting Pleasure. Viszont a grantinges kutyákban nem kicsit benne van az érzékenység, magának valóság, ellenben munkamániásak. Az embernek tudnia kell h milyen jellemű kutya illik hozzá, milyennel tud együtt dolgozni. Van akinek jobban fekszik egy érzékenyebb kutya.

Ezzel nem akarok senkinek az "oldalára állni" - mivel az említett kantól én se vennék kölyköt.... ahogy semmilyen show vonalból. De megkockáztatom, h Magyarországról egyáltalán nem vennék (és nem is vettem). Hál istennek egyre több itthon is a jó kutya, de egy jó kölyköt itthon még mindig szerencse kérdése kifogni.

Csak nem mindegy, hogy az érzékenység milyen jellegű és milyen mértékű, nem mindegy, hogy egy egészséges szenzibilitás, amit pl. pont az agilityben jól ki lehet használni (míg birkánál már nem biztos hogy előnyös), vagy idegrendszeri gyengeség, ami viszont gátat szab a sportban. Ehhez finom érzék kell és adott esetben komoly tudás, hogy meg lehessen különböztetni. Ismerek ideggyenge bordert, amelyiknek pontosan a túlérzékenység a gyengesége, egyértelműen kóros szinten. És ezt igazából csak akkor látni rajta, mikor terheled, a hétköznapokban kevésbé vannak látványos jelei. Én úgy gondolom, ha egy kutyánál minimális kétség is felmerül az idegrendszere kapcsán, legyen az akár az egyik szélsőség, ami mondjuk az agresszivitás vagy a másik, a túlérzékenység, nem szabadna tenyésztésbe vonni. Persze a gyakorlat mint tudjuk sokszor nem ez sajnos. De ha már konkrét célom van a kutyával, nevezetesen sport, versenyzés, akkor ne verjem már át magam és adjam alább az igényeimet, mert akkor csalódás ér. És gondolom a kérdező azért írta ki a kérdést ebben a formában mert határozott elképzelései vannak, tutira akar menni. Ha nem így lenne, az első akármelyik kennelből venne magának kutyát, ahol lesznek kiskutyák.

Üdvözlöm ezt a hozzáállást és kívánok sok sikert a keresésben. Nem lesz könnyű menet. Tanácsot igazából azért nem adnék, hogy melyikből igen, mert mindenkinek magának kell megismernie, melyik típus az a fajtában, ami tetszik neki és azt mire akarja használni ugye. Őszintén szólva a saját tapasztalatomból azt mondom, az, hogy megtalálja az igazit, legalább egy éves tanulás és még egyszer ennyi kutató munka eredménye. Akkor viszont tuti nem fog csalódni. Nekem csak az tellett másfél évembe, mire megismertem a fajtát annyira hogy egyáltalán rájöjjek, nekem a fajtán belül mi tetszik. És még egyszer ennyi volt, hogy megtaláljam álmaim kennelét, ami nem Magyarország. És még jó pár hónapot várok most arra, hogy megszülessen a kiskutyám.