Hagynátok ilyen környezetben a kutyát? Mit tegyünk, vegyük magunkhoz?
Kishúgom a hétvégén kapott egy kölyök kutyát, aki eddig egy testvéreivel, szüleivel élt egy családi házban. Én ezt már alapból elleneztem, mert szerintem egy 7 éves gyerekre állatot bízni felelőtlenség... Mindegy, jött a kutya, én most itt vagyok még szerdáig velük (látogatóban vagyok, egyetemistaként Budapesten élek amúgy). Viszont ahogy az anyám férje bánik a kutyával, az valami borzalom... Szombaton idehozták, egész délután ment a játék, hurcibálás, nem volt gond. Este viszont ki lett rakva a garázsba (addig a házban volt velünk), ahol persze elkezdett nyüszizni. Erre az anyám férje kiment, és elkezdte erőből püfölni a kutyát (egy tenyérnyi, 10 hetes kutyáról beszélünk!). Én az emeleten voltam, de még ott is hallottam, ahogy nyüszít, lerohantam, hogy mi van, mi történt. Erre mondja anya, hogy a kutyát meg kell tanítani, hogy ne HISZTIZZEN, és hogy ezután egy hangja sem lesz.Másnap a kiskutya a közelébe sem mert menni.
Utána a következő, ami kiborított, hogy a kiskutya szagolgatta a kertben a virágokat, és az egyik virágcserép oldalához állt. Itt kiemelném, hogy szuka kutyáról beszélünk, tehát nem egy mindent kipisilő kan... Ennek ellenére se szó, se beszéd, a nevelőapám odament és hátulról belerúgott úgy, hogy a kutya repült vagy másfél métert. Ezt már nem tűrtem szó nélkül, elszakadt a cérna és elkezdtem vele ordítani, hogy mit képzel, a kutya semmit nem csinált és a saját anyját rúgdossa így, ne egy védtelen állatot. Aztán este nálunk volt egy ismerősünk a fiával, aki elsőéves az állatorvosin. Mondta a srácnak, hogy majd lesz egy feladata, mert a kutyát minél hamarabb műteni kell, nehogy elszökjön és kölykökkel jöjjön haza. Mondta szegény srác, hogy ő még nem tart itt, meg nem is fog még egy jó ideig, és hogy inkább ezt egy már végzett, szakmájában dolgozó állatorvosra kéne bízni (nyilván). Nevelőapám válasza: ő erre nem fizet vagyonokat... Ez bosszant még, hogy jól keres (havi szinten hétszámjegyű összegeket...), de a kutyának én mentem el venni minőségi kaját, mert szerinte bőven jó neki a 3 napos maradék, "ha éhes, megeszi" címszóval.
Én kivagyok ezen, mert szerintem ez csak rosszabb lesz (ismétlem, szombat óta van itt a kutya). A barátomnak panaszkodtam, ő azt mondta már ennél a garázsban verős sztorinál, hogy ne gondolkozzak, induljak vissza Pestre a kiskutyával együtt. Viszont neki van két labradorja, velük is rengeteget kell foglalkozni, és nem akarom, hogy úgy érezze, a nyakába akasztottam egy gondot (én az egyetem miatt összevissza vagyok otthon, nem tudom azt bevállalni, hogy fixen minden nap sétálnék vele órákat reggel-este). Közben rosszul érzem magam, hogy még később mi fog rá várni, ha esetleg szétszedne valamit, vagy elszökne, ugatna, stb. Anyám semmit nem mond ezekre, neki kb csend itthon a neve. A húgom sír, hisztizik, de az nem érdeklő a nevelőapámat. Ha ő kitalál valamit, az csak úgy jó, ahogy ő gondolja...
Ráadásul nem is valami szívós munkakutyáról van szó, egy havanese kutyus.
Most is, ahogy eszembe jut a szombati garázsos sztori, szinte sírok.










Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!