Mennyire viselheti meg az embert a kutyája halála?

Sajnálom, mert pont annyira fájó lehet, mint egy másik családtag elvesztése.

Sőt , ha egy olyan élőlényről van szó, akivela mindennapokat töltötted együtt , még jobban is érezhető a hiánya, mint egy olyan családtagé, akit csak hetente, vagy ritkábban láttál.

Sajnos rövid életűek hozzánk képest, de ez a sors és lehet , hogy jobb így , mintha szenvedett volna a betegségével.

Ennyi a különbség ember-állat közt, hogy az embereknél nem megengedhető az Eutanázia.

Erre csak az idő lehet a könnyebbséged, mert időbe telik, mire lefoglalod magad azokra az órákra amit egyébként vele töltöttél volna.

Én nagyon megértelek , mert az én kutyim is nagyon szenved a bőre miatt, mert allergiás, de szervileg nem beteg, de én már nagyon félek mi lesz.

Még én is megsiratom a kutyádat, mert az érző emberek alapvetően úgy gondolnak a kutyára, hogy egy önmagától tehetetlen lény, és ez így helyes, mert a kutyák egész életükben a gazdájukra vannak utalva mint egy csecsemő.

Azt én is észrevettem, hogy nem helyes a kérdés, de az első válaszolónak üzenném, hogy neki ne kelljen ilyen kérdést feltennie, mert a nyelvtani hiba mögött súlyosabb gondok rejlenek.

Nem tudom mit tehetnél, valamivel kösd le magad, esetleg vegyél egy másik kutyát, ha nálad az megoldás lehet, mert megtalálhatod benne az előző kutyusod hiányát.

Miatta pedig neaggódj, már nem beteg és nem fáj neki semmi sem. Az is lehet, hogy veled van, csak már nem látod.

Őszintén sajnálom. Nekem ugyanígy volt, már akkor odaszaladt a kapuhoz, mikor mégcsak bekanyarodtam az utcába. Aztán a vége is ugyanaz lett, a karjainkban halt meg. Azon a télen még a vizsgaidőszakom sem sikerült, újra ismételtem a félévem. Nem tudtam másra gondolni csak rá. Mégmielőtt valaki betegesnek gondolna, nem így van. EZt csak azok érthetik meg, akik ugyanilyen állatszeretők.

Már eltelt félév kb, és egyre könnyebb, de mindig velünk maradnak. Most volt a névnapja, Alíz volt, és megünnepeltük mert megérdemli.

Tarts ki, és gondolj rá sokat, mert úgy könnyebb lesz feldolgozni, emlékezz a sok szép élményre, amikor hancúroztatok, játszottatok, és idővel feldolgozod, de sosem felejted.

Én is együttérzek tiszta szívből...! Tényleg jól írta az egyik válaszoló, hogy csak az érezheti át ezt a fájdalmat, aki veszített már el szeretett állatot. Nagyon nehéz lesz feldolgozni, nekem 8 éve nem sikerül... Még mindig hiányzik, a lényem egy része volt...

Ha ajánlhatom, olvasd el Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot c. könyvét, állatokról szól, többek között arról is, hogyan kell "túlélni", amikor valaki elveszíti kedves kutyáját.

Nem bírom megállni, bocs, de az első válaszoló egy igazi tahó, szerintem még lelke sincs, hogy ilyen megjegyzést volt képes tenni...

A kutyák, és általában az állatok csodálatos lények, hiányzik belőlük minden rosszindulat, ami sajnos az emberről nem mondható el. Ezért fáj annyira az elvesztése, mert csak jót kaptál tőle. Egyelőre persze, hogy nem tudsz más kutyusra gondolni, ezt nem csodálom.

Nem vagyok kifejezetten vallásos típus, de hiszem, hogy az állatok a Mennyországba jutnak, mert annyira tiszta a lelkük, hogy ez másképp nem is lehet...

Nem szabad, hogy lelkiismeret furdalásod legyen, hiszen szeretted, ezért járultál hozzá ahhoz, hogy megszabaduljon szegény a szenvedéstől!! Ez az igazi önzetlen szeretet, mert magadra vállaltad azt a fájdalmat, amit Ő már nem érez. Nagyon jó ember, és jó gazdi vagy, voltál, és remélem, leszel is még...!!