Akinek kettő, vagy több kutyája van, válaszolnátok néhány kérdésre? ⤵️

Három van, de kb ugyanaz mintha egy lenne. Félelmeim nem voltak, jól ismertem minden kutyámat már amikor tudtam, hogy jönni fog a következő.

Tehát nem agresszívek, nem bántanak kölyköket, minden helyzetben higgadtak maradnak.

Utazás az kocsiban boxban, sétánál persze jobban kell figyelni, mégiscsak hárman vannak, de ha a kutyád jól szocializált és rendben van, szerintem nyugodtan vágj bele.

Ugyanaz mint ha egy lenne csatlakozom az előttem szólóhoz,

Félelmeink azok voltak mivel két ivaros kanról volt szó akkoriban az egyik 1 éves a másik pedig épp akkor volt 10 hetes,mivel együtt nőttek fel úgymond jól kijönnek egymással együtt elvannak játszanak stb,

ja persze a második kutyát pedig azért hoztuk mert az első nem igazán házőrző fajta, és eléggé társas típus ezért kellet mellé még egy

Még augusztusban fogadtam be az utcáról a második kutyámat, egy agár-valamilyen juhász keveréket. Az első kutyám egy elég zsémbes bichon keverék, szintén utcáról van már 10 éve.

Eleinte úgy volt, hogy ideiglenesen marad nálam az agárka, ennek oka volt, hogy nem terveztem új kutyát, nem voltam rá felkészülve, nevelésre szorult, amire munka mellett nem sok időm lett volna, és a kis öreg sem viselte el könnyen félt tőle.

De aztán nem bírtam tőle megválni, nagyon megszerettem, és sikerült összeszoktatnom a kicsivel, illetve a napirendemet is átrendeztem, hogy többet tudjak vele foglalkozni.

Kb 2 hónap alatt nagyon sokat fejlődött mindenki, az agár megszokta mi a rend nálunk, beilleszkedett, a két kutya összebarátkozott, megtanultak együtt sétálni szépen, de kutyasuliba is elvittem, biztos ami biztos.

Mi hétvégente kirándulni szoktunk valami olyan helyre, ahol tudnak póráz nélkül futkosni, de ha pórázon vannak, az sem gáz, vettem egy futóüvet, amire rá tudom csatolni mindkettejük pórázát, így még két szabad kezem is marad. Az utazás nálunk kimerül az autóban. A bichon fél a vonaton, buszon, az agarat meg már nem bírom felemelni a vonatra, de még ősszel 2x vonatra szálltam csak vele. Jelenleg a jogsit csinálom, hogy ne anyumat kelljen rángatni a kocsi miatt, és tudjak kötetlenebbül utazgatni a kutyákkal.

Egyébként két kutyával ugyanolyan, mint eggyel, ha megvan már a napi rutin. Nyilván más-más igényeik vannak, de semmivel sem nehezebb kettővel.

Nalam rohadtul nem ugyanaz mintha 1 lenne. Pl.:

- Orvosi koltsegek majdnem megketszerezodnek (ertsd kotelezo oltas, kullancs es persze a varatlan kiadasok)

- Etetes (mi Orjiennel etetunk ennek ez kb. 40k HuF egy honapra a ket kutyanak) + kakis zacskok, jutalom falatok, stb.

- Logisztika. Bar mi alapvetoen autoval kozlekedunk, de kisebb tavolsagoknal a ket kutyaval BKVzni szoktunk (hivatalosan fel sem engednek egy embert 2 kutyaval) hiaba fekszeknek le, mindig van aki at akar esni rajtuk vagy egy kifli csucskot lenyomni a torkukon.

- Seta. Regebben flexiztem es kesz remalom volt, most vagy nem kotom meg oket(igen ki lehet kelni) vagy rovid porazon haladunk...de inkabb kimegyek veluk a kozeli erods mezos reszre es hagyom, hogy ott engedjek ki a faradt gozt.

Mindent osszevetve mintha masfel kutyam lenne, sokkal tobb penzt emeszt fel es valamivel tobb idot es energiat, hogy mind a ket kutya megkapja a maga foglalkozasat es figyelmet.

Nekunk azert lett ket kutyank, mert minden tiltakozasom ellenere a parom egy Shiba-t akart kezdokutyaskent. Lett is. Termeszetesen ment a kutyaovi stb. sok idot es energiat olt bele, de a kutya rettenetesen ontorvenyu volt. Aztan ahogy not fel egyre nehezebben lehetett kezeleni (volt mikor a parom sirogorcsot kapott, mert a kutya olyan szinten elment es leszarta, hogy azt hittem tobbet meg sem lesz). O ugy erezte, hogy csak ad ebbe az egeszbe, de a kutyatol semmit "nem jon vissza". Aztan kattant egyet a kutya es elkezdett atnezni a paromon a kutya viszont hozzam szep lassan egyre kozelebb kerult. Ugyhogy a Shiba az en kutyam lett "hivatalosan" neki pedig sokkal tobb utana jarassal es tudassal felvertezve a menhelyrol hoztunk egy Labrador-t. Aki mindenben megfelel a paromnak egymasnak lettek teremtve. Imadjak egymast, kb mindent egyutt csinalnak szoval vegul nekunk bejott a dolog, de fordulhatott volna megrosszabbra az egesz.

[link]

3 kutyám van most, az első teljesen átlagos hobbi kutyának jött, de megismerkedtem az agilityvel. Elkezdtünk versenyezni, de nem volt igazán a kutyám sportja, ezért jött a második kutyus, egy bunkó terrier. Az első kutya kan, az esetleges rivalizálástól féltünk és annak fényében, hogy szukákat sose bántott, ha rátámadtak sem, szuka lett a következő. Versenyeken szuper ügyes volt, de a hétköznapi életben már voltak vele problémák. A kan viszont iszonyúan engedelmes, könnyen kezelhető lett, ahogy mentek felette az évek, így kb csak a terriert kellett nevelgetnem.

Nyaralni nem igazán jártunk(tini voltam, a szüleimmel éltem), a nagyobb, több napos, ottalvós versenyek jelentették a nyaralást és egyszer voltunk Horvátországba is a terrierrel, a másik kutyára pedig a nagyszüleim vigyáztak.

A vendéglátóhelyeken való viselkedés sosem volt szerencsére probléma, leterítettem nekik valamit a földre és azon aludtak, amíg ettünk/ittunk.

Mára már megöregedtek, megtanultak szépen viselkedni és fél éve jött egy keverék, fiatal felnőtt kutyus a csapatba. Azért, mert beleszerettünk egymásba és meggyőztem magam, hogy megint át szeretném élni a képzés folyamatát, csak nehezítve azzal, hogy az első (sokak szerint legfontosabb) időszak kiesett. Az első pillanattól kezdve kijöttek egymással, de a hárommal egyszerre eddig csak túrázni voltunk és szerintem ez így is marad(egy kis faluban élünk), ott viszont most könnyebb rájuk figyelni, mint mikor a terrier még kölyök volt.

Utazás most a legnehezebb, pici kocsim van és a csomagtartót meg a hátsó ülést szinte teljesen elfoglalják a kutyák(boxban vannak).

Ami nagyon bánt engem, hogy csak két kezem van és nem tudom mind a hármat egyszerre simogatni. Bután hangzik, de tényleg rossz tud lenni.

Ha a kutyád barátságos más kutyákkal és a felsorolt szituációkban jól viselkedik, szerintem vágj bele nyugodtan a második kutyusba. :)