Miért nem tudják felfogni az emberek, hogy nem jó a kutyát mindenfélével összeetetni?

Ezzel most jó kis vitaáradatot fogsz elindítani. Igazából felesleges ezen agyalni, mert úgysem váltod meg a világot és nem tudod megtéríteni a 80 éves Marika nénit, aki szerint a paprikás krumpli remek étel a kutyának. Ugyanígy az ő gyerekeit és unokáit sem téríted meg, mert ebben nőttek fel.

Nálam alap, hogy minőségi kaját esznek az állataim (is), mert nekem fontos, hogy sokáig éljenek, jó legyen a foguk, csontozatuk stb. De nem idegesítem azon magam, hogy a szomszéd kutyája moslékot eszik, mert úgysem tudom megváltoztatni a gazda felfogását.

Nincs beépülve a köztudatba, nem tanítják és nincs kirívóan sok eset sem, amin el tudnának gondolkodni.

Tegyük hozzá azt is, hogy sokan nem felelősen tartják a kutyáikat, ők nem olvasnak szakirodalmat, nem beszélgetnek szakmabeliekkel ezekről a témákról. Az egyetlen dolog, amit ők hallanak, hogy x ismerős szerint ez nem jó, az nem jó. Mellette 10x hasonló beállítottságú ismerősétől meg azt látja, hogy az jó, szemben az egyetlen x ismerős tanácsával. Utána mondjuk ad a kutyájának egy kevés csokit, azt látja nem történik semmi, ezért hülyeségnek gondolja az egészet, persze nagy adagot nem mer adni, mert hátha van valami az ismerőse tanácsában. Az eredmény? Egy bizonytalan állapot, amiben benne ragad, legalábbis ameddig fel nem világosul vagy nem történik valami a saját állatával.

Remek példa:

Az egyik ismerősöm befogadott 2 kiskutyát, mert megsajnálta őket az egyik közösségi oldalon. Amikor elmesélte, hogy tejbe áztatott kenyeret adott nekik, a hajamat téptem. Dehát a szomszéd Pista bácsinak 100 éve vannak kutyái, ő ajánlotta, meg az egyik kollégája is mondta, hogy a 3 hós kiskutyáknak kell a tej.

Mondtam neki, hogy konzultáljon az állatorvosával és olvasson egy kicsit utána a dolgoknak. Azóta normális tápot vesz. De ehhez kell egy bizonyos IQ szint, hogy el tudd engedni a baromságot amit hallottál (vagy láttál gyerekként) és tájékozódj, olvass. Nem mindenki éri el ezt a szintet.

Mert sokakban rögzült az, hogy jó a kutyának a maradék, vagy azt hiszik, hogy kedveskednek a kutyának, ha számukra finom falatot adnak nekik.

Nálunk sógornőm ilyen. Tavaly altattuk el a kutyánkat, aki sok dologra allergiás volt, és ha valani nem nekivalót kapott, akkor vagy sugárban jött belőle elől-hátul, vagy véresre rágta magát tőle. Sógornőm meg rendszeresen etette titokban lekváros kaláccsal, kínai csípős csirkével, keksszel, szaloncukorral, meg épp, amit evett.

Az állatorvost természetesen nem ő fizette, és nem ő takarított utána, hacsak nem a szobájában robbant ki a kutyából a cucc.

Kértük szépen, kértük csúnyán, veszekedtünk, vettünk olyan jutalomfalatot, ami nem bántotta a kutyát, de semmi nem hatott.

Nyáron a párom lánya örökbefogadott egy kutyát, ha nálunk van, hozza őt is. Neki is érzékeny a gyomra, erre mindenkinek külön felhívta a figyelmét, hogy csak azt a tápot kaphatja a kutya, amit ő hozott, ráadásul kérte, hogy ha bárki etetni akarja, akkor tartsa be azokat a szabályokat, amiket ők felállítottak.

Első este sógornőm megetette keksszel, mert hát olyan aranyosan nézett. Végighányta a lakást...

Az lett a megoldás, hogy nem hagyjuk a kutyát felügyelet nélkül sógornőmmel.