Csak akkor szeretheti valaki a kutyáját ha az "anyukájává" válik?

11: Ugyanebben a helyzetben vagyok, hogy a kutyához van igazítva az életünk. Szeretem nagyon a páromat, ezért hajlandó vagyok kompromisszumot kötni, még úgy is, hogy nekem világ életemben macskáim voltak. :-) Tehát nem vagyok kutyás típus. Nálam is vannak dolgok, amik kicsapják a biztosítékot, de azért azt hozzáteszem, hogy amióta odaköltöztem a páromhoz, sok mindenben változott, tehát ő is hajlandó kompromisszumot kötni, hogy ha a hleyzet úgy kívánja meg. Végül is olyan kapcsolat, nem feltétlen csak párkapcsolat, nem létezik, ahol ne kellene alkalmazkodni, szóval.. ha nagyon eldurvulna a helyzet, bármennyire szeretem a páromat, én is elgondolkodnék azon, hogy keresek egy olyan embert, aki nem egy állatnak szenteli az egész életét és nem várja el, hogy a párja is így tegyen.

26N

Az más, a nyaralás. Hogy ha a párom kutyája nem lenne roki és öreg, akkor tök jó lenne őt is vinni magunkkal, én tökre bírnám. de így, hogy menni is alig tud, mert volt valami gond a lábaival, amikor kölyök volt, műteni kellett stb. nem tud kimozdulni a kutya. Ezáltal mi sem. Nem is voltunk sehol, amióta összejöttünk, mármint így legalább egy 2 napra pihenni valahova, pedig fontos lenne az is .. de hát majd. :)

26N