Szerintetek rövid távon (10 év alatt mondjuk) melyik lenne a jobb megoldás?

Nincs annyi hely a menhelyeken, gyepiken... még annyi sincs, ahova a tényleg rossz módon tartott kutyák bekerülhetnének, a kóborok, megkínzottak, láncon-kenyéren élők...

Felmenő rendszerben, alkalmassági vizsgához kötném a kutyatartást (tehát, akinek ma van egy tescos tápon tartott kutyája, attól nem venném el, de ha jelenlegi elpusztul, akkor nem lehetne újabb kutyája, amennyiben etetni sem tudja - a tescos táp minőségi éheztetést jelent).

Minimum feltételeket szabnék, bár ilyenek már most is vannak (chip, veszettség elleni oltás, tartós láncon tartás tiltása), de ezeket sem ellenőrzi senki sajnos.

Én bővíteném a feltételeket egy ideális világban, azaz nem csak ezek lennének kötelezőek, hanem a többi oltás is, ami jelenleg még csak ajánlott, és normális etetés.

De utópisztikus az egész elgondolás, mivel a most érvényes törvények, előírások is csak papíron léteznek.

Számomra elfogadható a köztes állapot.

Az etetésről meg az a véleményem, hogy nem minden kutyának jó ugyanaz az étrend, ezt ki kell tapasztalni. Az enyémnek ment a hasa az agyondicsért Brit márka kutyaszalámijától, pedig nem éles váltásban kapta.

Nyilván a negatív végletet minimalizálni kell (az ideális az lenne, ha ilyen nem is létezne). De tökéletes körülményeket kevesen tudnak teremteni, annál sokkal több kutya van.

Egy vidéki menhelyen önkénteskedem, nagyon sok kutyát adnak ott örökbe az általad említett "szürke zónába". Annyi van megszabva, hogy évente be kell neki adatni a kombináltat, nem lehet láncon vagy kennelben tartani, szigetelt házat kell neki biztosítani udvari tartás esetén és csak ajánlva van, hogy járjanak vele suliba, ill. sétáltassák. Természetesen ivartalanítva kerülnek ki vagy ha még kicsik, akkor az ivartalanítási kötelezettség is benne van a szerződésben.

Ha minden kutya, aki nem magas hústartalmú, gabonamentes tápot eszik és sétál minden nap minimúm egy órát bekerülne egy 6-7 m2-es kennelbe, az a többségnek életszínvonal romlás lenne és szerintem nem termelődne hirtelen annyi szuper gazdi, akik befogadnák őket, így az egész életüket tölthetnék le ott....

Jelenleg én annak örülnék, ha elvennék azoktól a kutyákat akik botrányos módon tartják őket és ezzel egybekötve el is tiltanák őket az állattartástól, ami rendszeressen ellenőriznének is.

Szerintem a mai magyar valóságban jobb a szürke zóna, ahogy az előző válaszolók is írták, nincs annyi szuper gazdi, aki ennyi menhelyi kutyát örökbe fogadna, a menhelynél pedig még mindig jobb ha van egy szerető családja, aki foglalkozik vele, néha-néha még sétálni is viszi.

Azzal egyetértek, hogy a legszélesebb réteg ez a "szürke zóna," de szerintem ez nem egy homogén csoport, ezért hatalmas különbségek lehetnek az így tartott kutyák életszínvonala között még akár akkor is, ha nagyon hasonlóak az életkörülményeik. Példának pont az utcánkban élő kutyák jutottak eszembe, van egy vizsla, egy torzonborz öreg keverék meg egy border collie. Mindegyik kinti kutya, alsó középkategóriás tápot esznek, gazdáig néha főznek nekik húslevest (rengeteg főtt csonttal...), valaha régen jártak velük valamilyen kutyasuliba, szeretik, simogatják, néha sétáltatják vagy labdáznak velük. Mondanom sem kell, a kis öreg bundás keveréknek ez szinte tökéletes, a vizsla megfagy, a border megőrül az unalomtól. A közvetlen szomszédunk egy idősebb hölgy, menhelyről hozott magának egy fiatal labi-staffi mixet, imádja, az ágya mellett alszik, a kutya a nénivel reggelizik, ebédel, vacsorázik, azt amit éppen a néni főz magának, orvoshoz is elviszi, ha kell, de sétálni nem meri vinni, mert elrántja. Ideális körülmények között ez a hölgy sem kapott volna kutyát a menhelytől, a kutya olyan kövér, hogy már az orvos is folyton veszekszik a gazdival emiatt és biztos vagyok benne, hogy ha az én kutyámat etetném mindennap így már rég elpusztult volna krónikus bélgyulladásban.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy egyrészről minden kutyának más igényei vannak az alapvető szükségletein túl, ezért szerintem az egyik legfontosabb, amin változtatni kéne, hogy mindenki az alapján válasszon kutyát, hogy van e lehetősége ezeket az igényeket kielégíteni. Másrészről annyira gyerekcipőben jár még a felelős állattartás, hogy nem nehéz a kifejezetten rossznál jobb körülményeket teremteni és bekerülni ebbe a szürke zónába.

Ideális világban szerintem a láncon tartásnak nem az a túlzó ellentéte, amit te írtál, hanem amikor ágyban altatják a kutyát, azért mondanak le programot, hogy a kutya ne legyen sokat egyedül, a gazdik többet költenek/jobban odafigyelnek a kutyájuk etetésére, mint a sajátjukra, az egész életüket a kutya köré szervezik. Nem állítom, hogy ez mindenféleképpen probléma, csak ezek már olyan dolgok, amire egy kutyának nem feltétlenül van szüksége. Az hogy a kutyát orvoshoz visszük, neki megfelelően sétáltatjuk (mert azért nem kell minden kutyával napi 3-4 órát sétálni, de amelyikkel meg igen, azt a gazdi vállalta), jó minőségű táppal/házi koszttal etetjük szerintem alap kellene, hogy legyen.

Én egyébként bizakodó vagyok, nem mondom, hogy 10 év múlva már nem lesznek gondatlan gazdik, de a kötelező oltásokat, chipet a legtöbben már beadatják, a házi koszt egyre több helyen jelent a kutyának külön összeállított étrendet, a barf is egyre népszerűbb.

Személy szerint két nagy probléma megoldását látom egyelőre elég kilátástalannak, az egyik a szaporítás, legyen az pénzszerzés vagy a becsúszott alom miatt, mivel még mindig nagyon sokan szeretnének olcsón "fajtiszta" kölyköt, illetve ivartalanítani is inkább még csak azok a gazdik viszik a kutyájukat, akik amúgy is fellelősek annyira, hogy nem hagynák a kutyájuknak a felesleges szaporulatot. Ivartalanításpárti vagyok, de szerintem nem véletlen, hogy az olyan országokban, ahol már sokkal előrébb jár az állattartási kultúra már nem annyira divat az ivartalanítás. A másik az a maradi mentalitás, hogy a kutya "fogyóeszköz," az a dolga, hogy házat őrizzen, ha elpusztul a szörnyű körülmények között, akkor majd lesz másik, az ilyen emberek gondolkodását szerintem nem igazán lehetne megváltoztatni. A harmadik ebből a kettőből következik, a tájékozatlanság, boldog boldogtalannak lehet kutyája, ami borzasztó sok problémát szül, de ebben én már látok javulást, egyre több állatvédő szervezet, állatorvos, kiképző hívja fel a figyelmet az alapvető dolgokra, én bízom benne, hogy ennek lesz eredménye.

Szóval szerintem ez a kulcs, a tájékoztatás, a figyelemfelhívás, mert azokkal a gazdákkal, akik szerint rendben van láncon tartani és moslékkal etetni egy kutyát úgyis csak a hatóságok tudnak kezdeni valamit (na ez is egy olyan probléma, ami szerintem nem fog megoldódni egyhamar, pedig ez lenne az egyik legfontosabb), de a sok szürke zónás, aki alapvetően szereti a kutyáját ha tudja, hogy mit hogyan változtasson talán hajlandó lesz változtatni. Vagy csak én vagyok nagyon naiv. De az emberi jóérzésben és a megváltozás szándékában bízni szerintem a legtöbb, amit tenni lehet.

Tudom, hogy a kérdés kifejezetten a kutyákra vonatkozott, de egy félmondat erejéig szeretném megemlíteni a macskák sorsát is, mert szerintem ott még sokkal rosszabb a helyzet, ott még azok a gazdik is, akik szeretik az állatukat, tudják borzalmasan tartani, simán kiengedik a négysávos autóút mellé, mert "szabadnak született" és sokszor fogalmuk sincs róla, hogy hogy kéne helyesen etetni, már ha etetik és nem abban bíznak, hogy majd fognak maguknak valamit a csatangolásaik során. Szóval a macskák helyzetének megoldása talán még sürgetőbb, mint a kutyáké. Bár egy ideális világban egy állatnak sem kéne kedvtelésből felelőtlen gazdinál élnie.