Ti miért a jelenlegi kutyátokat választottátok ki, menhelyen, vagy tenyésztőnél?

Első kutyát tenyésztőtől úgy, hogy még általános iskolás voltam és egy minnél kevesebb foltal rendelkező szukát szerettem volna, az infra alatt lévő pár hetes picikből meg pont csak egy szuka volt, akinek csak a fülei voltak barnák.

A menhelyit pedig úgy, hogy önkénteskedés alatt beleszerettem, hogy mindig vidám, tudja élvezni az életet és engem is mindig megmosolyogtatott. Szerettem volna, ha minden nap velem lenne és örökbefogadtam :)

Amstaff-elso latasra szerelem a fajta irant. Amikor rakattantam,mar volt egy terrierem. Amolyan hebrencs energiabomba,eroszakcsomag. Nem lehetett melle mas.

Aztan,amikor meghalt azonnal elolvastam a fajtaleirast es rajottem,h mar elsore is pont ezekre (az amstaff) tulajdonsagokra vagytam.

Menhelyről hoztam.

11 hónapos volt ekkor, és én idősebbet szerettem volna először, gondolván hogy nekik kisebbek az esélyeik a kijutásra. A frászt, 10 éves kutyákat is előbb vittek el mint őt, mert azokat sajnálták, vele ellentétben. Angyalom ott született a menhelyen, 0 trauma, anyukával nőtt fel, 8 hetes korától el lehetett volna vinni, de senkinek nem kellett, még csak nem is érdeklődött senki előttem. Nem értettem, mi lehet vele a baj.

Aztán kiderült, ennek két oka is volt...

Hiába nem nagytestű, (mindössze 15 kg), hiába gyönyörű, hiába okos, kedves, egészséges, szófogadó - viszont kan, ráadásul fekete. Én sosem gondoltam volna, engem is úgy világosítottak fel, de csupán ennyi kell hogy egy kutya beragadjon a rendszerbe.