Ti miért a jelenlegi kutyátokat választottátok ki, menhelyen, vagy tenyésztőnél?

Amerikai staffordshire terrier, tenyésztőtől. Az alomból 3 kutyus volt amit ajánlott. A legköcsögebbet választottam mert bár tudtam hogy tartogat még kihívásokat, de igazi egyéniség igazi amstaff személyiséggel. :D

Nem bántam meg

Bántották, éheztették, nem tudtuk otthagyni. Egy üveg borért meg egy doboz cigiért odaadta a "gazdája". Nagyon pici volt még, akkora, mint egy macska.

Két hónap múlva vizsla méretű volt, kezdett gyanús lenni. Dán dog keverék. Két évesen azt mondta rá az öreg állatorvos, hogy a legnagyobb kutya, amit valaha is látott. 80+ kg. Egy igazi szelíd, türelmes óriás.

Nagyon szerettem volna egy csíkos boxer kan kutyát... már meg is néztük őket a tenyésztőnél, azon voltunk, hogy lefoglalózzuk.

Azon a héten találtunk egy felnőtt, elütött szuka kutyát. Alig élt, beköpték a legyek. Kórházi kezelésre, csontműtétre volt szüksége. Vagy egy hétig kétséges volt, hogy megmarad-e egyáltalán.

Nem tudtuk otthagyni az út mellett, aztán meg már nem tudtuk másnak adni, pedig nem volt egy rózsaszín felhős történet, megszenvedtem vele, egyéni foglalkozásokra jártunk vele kiképzőhöz, mert úgy támadott minden kutyára, mint egy cápa a... nemtudommire, amit a cápa eszik :)

Már nincs köztünk, megöregedett és meghalt egy reggelre, de minden nehézség ellenére egy percre sem bántam meg soha azt a mondatot a kocsiban, hogy "nézd már, az nem egy halott kutya az árokban?"

Én csak a szemébe néztem a sintértelepen az összes kutyának. És ő olyan volt, mintha minden gondolatomat tudná. Mintha már rég ismernénk egymást és mintha azt mondaná végre itt vagy értem.

Kezet fogtunk, aztán udvariasan fejet hajtott előttem. Majd félrevonult és türelmesen, de reményvesztetten várt.

Tudtam, hogy ő lesz az én kis pajtásom.

Azóta nagyon összenőttünk és mindig tudjuk mit szeretne a másik. Elég egy nézés, egy biccentés.

Nagyon szeretem. Ennek 7 éve, már 12 éves.