Hogy lehet kibírni az első heteket a kutyával?

Mondanám, hogy kezdeti nehézség, de komplexebbnek tűnik a helyzet.

Amit leírsz az ismert jelenség. "Puppy blues" néven tudsz rákeresni angolul, ki fog dobni a google egy csomó cikket. Kb. arról van szó, amit leírtál: az ember rájön, hogy a kutyaszar büdös és hogy a babaszagú tisztalap aranyossággombóc, tényleg semmit nem tud, semmit nem ért a világból, magyarul sem ért, viszont a figyelme a másodperc tört részében mérhető. Ja és fogzik. (Meg ha végre sikerült valami rendet elérni a fejében, hirtelen nekiáll kamaszodni). A gazdi pedig stresszes lesz, ideges, szorong, befordul stb.

Minden állat stresszel jár, de a költséges, sok időt és energiát igénylő állatoknál, mint kutya, cica gyakori probléma ez.

Viszont nálatok összetettebb a probléma, mert az elvárásaitok sincsenek a helyén. Igen, én is a "lelki támasz" dolgot fogom boncolgatni.

1. A fentebb leírt "puppy blues" miatt a lelki problémáid, mentális egészséged rohamosan romlásnak indul(hat)nak. Itt is kitárgyaltuk már ezerszer (kutyák témakörön belül keress a depresszió szóra), angolul is feketén-fehéren leírják stb

2. NEM toljuk rá a saját stresszünket egy védtelen állatra. Megérzi, átveszi és kikezdi az immunrendszerét. Összességében egy g3c! szemét dolog.

Csak a közvetlen környezetemből:

- csillivilli tenyésztőtől hozott kutya. Pár éves korára demodexes lett, se előtte, se utána nem volt ilyen annál a tenyésztőnél. A gazdi mindent megpróbált, az önvizsgálatot kivéve.

- szintén törzskönyves, jó helyről származó kutya: a világra is allergiás lesz, ha a gazdi túl stresszes. A gazdi folyamatosan dolgozik magán a kutya jól van.-

- lelenc macska. Ha a gazdik túl stresszesek, ő fullad.

3. A lelki támasz dologról csak annyit, hogy:

- a fenti példa lelenc macskája karmol és harap.

- a fenti példa allergiás kutyája és a saját "hálás mentettem" nem áll szóba a gazdival, ha ki van borulva. Szedje össze magát a gazdi, aztán lesz miről beszélni.

No, de térjünk vissza a meglévő problémára:

- a lakást, de minimum egy szobát, kiskutyabiztossá kell tenni. Értsd: MINDENT elérhetetlen közelbe pakolni, amit nem szeretnél, hogy megrágjon.

- egy normális helyről származó kölyök elő van nevelve szobatisztaságra. Értsd: a jó szándék megvan és az a tudás is, hogy a helyétől minél messzebbre végezze a dolgát - még ha nem is ér el az udvarig. Tehát:

--> megfelelő helyre lerakott pelenkával mérsékelni tudod a takarítás mennyiségét (nem dicsérünk rá, nem morgolódunk, úgy teszünk, mintha a pelus nem is létezne)

- amikor otthon vagyok figyeltek rá, evés, alvás, játék után rögtön mentek ki + kétóránként

--> észreveszitek az apró sikereket és örültök.

VISZONT

- túl sok / nem megfelelő állagú széklet esetén egészségügyi problémára és/vagy nem megfelelő tápra kellene gyanakodni. Vagy, mivel csak néhány napja van nálatok: mit evett a tenyésztőnél, mit evett nálatok és ha a kettő nem azonos, hogyan zajlott a váltás?

"Nem adjuk vissza a kutyát."

Nem kéne önzőnek lenni... HA túlvállaltátok magatokat, a KUTYA számára az jár a legkevesebb stresszel és lelki töréssel, hogy minél hamarabb visszakerül a tenyésztőhöz, aki keres neki új gazdit.

Ha meg nem akkor fejezd be a nyafit és állj konstruktívabban a dolgokhoz. Pl: "Ti hogy szoktattátok szobatisztára a kutyátokat? Mi eddig ezt és ezt és ezt csináltuk."

Hát olvass a témában mert elég komplex ez. Pl. a szobatisztaság, nem szabad hagyni, hogy össze vissza csináljon mindent.

Rajta kell kapnod, leszidni, és kitessékelni az udvarra. Hozzá tartozik, hogy kölyök kutyát nem várakoztatunk meg, 2 óránként kiviszed és amikor pisil,kakil agyon dícséred.

Le kell tisztázni benne mi a játéka, és a többi a te dolgaid tisztelje, ezt magától nem tudja, és persze, hogy mindent megkóstol ami a szája ügyébe kerül.

Tehát elkezdi rágcsálni a papucsod, elveszed és mondod nem szabad, és a szájába nyomod a játékát, ezt kiváltásnak hívják. Sokszor ismétled, és fokozatosan javulni fog.

Ezt könnyű leírni, de nagyon melós észben tartani mikor wczett stb., ez ilyen. Nálam ideiglenes volt kölyök, nehéz na, de ha kitartasz később kamatostul fogja meghálálni a rá áldozott nevelést, energiát. Te pedig pár év múlva azt kérdezed magadtól, hogy őt nem szerettem?

Utolsó vagyok. Azt elfelejtettem, hogy az emberek álszentek, de egy valamit gondolj át még most.

A napokban döntsd el, hogy vállalod e a nehézségeket ami a kölyökkel jár, bárhogy döntesz a Te döntésed, viszont, ha vállalod az egy életre szól. Nem passzolhatod le fél évesen, se 2 évesen, se 13 évesen. Ezt most felelősségteljesen gondold át, mert érző, ragaszkodó lényről van szó.

Én tisztelem benned, hogy leírtad az igazságot, emberek vagyunk, halandók, bűnösök, és tökéletlenek.

Kérdező, miért vagy ennyire önző? Én komolyan kérdem tőled ezt, mert érdekel. Te magad is leírtad, hogy nem akarod ezt a kutyát, mert rájöttél, nem neked való. Ez teljesen oké, semmi gond nincs ezzel. A válaszolók is zömmel úgy látják szerintem, hogy nem kell neked a kutya.

A kérdésem az, hogyha belátod, hogy nem akarod őt és nem leled benne örömödet, akkor miért nem akarod visszaadni? Miért ágálsz ennyire ellene?!

Elárulom, amit már mondtak előttem nagyon helyesen, hogy ez az időszak piskóta, ahhoz képest, ami rád vár 4-12 hónapos kora között. Az maga lesz a pokol. Aztán egy kicsi nyugi, mikor azt hiszed, hogy vééégre beért a sok munka és nem teljesen debil a kutyád. :D

Aztááán jön másfél év körül a második kamaszkor, amikor megint megnézi, hogy ő e a főnök+biztos vannal-e korlátai? Aztán 2-3 éves korára benô a feje lágya.

Nekem két növendék kutyám van. Sportkutyák. Egy tenyésztős (8 hetes kora óta velem), egy fogadott (7 hónapja velem). Mind 2 évesek lesznek télen.

Most tartok velük ott, hogy kezdem élvezni a sétákat, mert nem vonszol maga után, nem zabál fel semmit, visszajön stb stb. Mindezt úgy, hogy heti 4-5-ször viszem őket agilityre, ergo, jó a kapcsolatunk és a kommunikációnk, plusz, mire hazaérünk este, olyan fáradtak, hogy azt se tudják, vagy-e lyuk a hátsójukon.

Mindezt úgy, hogy nem az elsô kutyáim, hanem gyerek korom óta folyamat volt kutyám.

Na - félre ne érts - ezeket a tapasztalatokat sem én, sem a többi válaszoló nem azért írja, hogy megmutassa, mekkora nagy csávó. Hanem, hogy a kutyusnak és neked is, a legjobb tanácsot tudjuk adni. Szerintem te erre nem vagy felkészülve, és nem is neked való a kutyatartás. 8-10 hetesen, amikor még csecsemőkorú, gyakorlatilag 22 órát alszik, és a legnagyobb gond vele, hogy bekakil, az a legkönnyebb és legszebb időszaka a kiskutyázásnak. Szerintem érdemes lenne elgondolkodnod a tanácsainkon, de tényleg.

Ez a lelkitamasz dolog kicsit olyan a kutyak eseteben, amit sokan nem jol ertelmeznek. Igen, van olyan eset mikor az orvos, pszichologus, terapias jelleg miatt ajanl kutyat.

Ez tobb okbol megtortenhet:

- Sulyos depresszio eseten peldaul, hogy valamilyen kulso esemeny tortenjen a gazda eleteben ami cselekvesre biztatja, ezaltal eltereli a gondolatait a depressziorol

- Mozgasszegeny eletmod, ami sulyos elhizashoz és betegsegekhez vezet, ha van egy kutya azzal mozogni kell, ezaltal a gazda is mozog

- Szinten depresszional es alacosny onertekelesnel pedig azert, hogy az ember megtanuljon falkavezer lenni a kutyaja szemeben, ezaltal tudat alatt onbizalommal ruhazva fel sajat magat. A kutya ezekre gyorsabban es pozitivabban fog reagalni, mint mondjuk egy embertars, egy kutyatol mindig pozitiv megerositeseket kapsz vissza, ha helyesen kontrollalod magad es tudod tartani a poziciodat.

Szoval probalj meg a kutyad szemeben te lenni a vezeto, a szemely, aki felnez rad. Ha kicsi a kutya akkor pedig tobb setat igenyel mert nem tudja annyi ideig tartani a kakit, pisit. Ragasra ott vannak a ragokak, elso napoktol kezdve pedig legyel kovetkezetes es szigoru, tok mindegy milyen cuki a kutya, nem plussallatot vettel, hanem egy elolenyt, akinek az egészséges fejlodese miatt szuksege van a korlatokra.

“ Mozgasszegeny eletmod, ami sulyos elhizashoz és betegsegekhez vezet, ha van egy kutya azzal mozogni kell, ezaltal a gazda is mozog”

Ahogy a szobabiciklik 90 százaléka is ruhafogasként van inkább használva, úgy a tunya ember kutyája sincs soha rendesen lemozgatva. A saját családomban nem tudok rávenni senkit, hogy amikor elutazom 3-4 napra, akkor ne csak “egészségügyi” jellegű 10 perces semmiségekre vigyék ki, hanem normálisan, ahogy én szoktam. Nem hazudnak legalább, de ilyen hülyeségekkel mentegetőznek, hogy ők látták a kutyán, hogy nincs kedve sétálni. Hülyeség, hogy emiatt majd megmozdulnak, mert muszáj, nem működik.