Hogy lehet kibírni az első heteket a kutyával?

Ez egy nagy baklövés, hogy lelki támasznak vettél kutyát, akik ajánlják, azok meg millió százalék, hogy kutyát még csak képen láttak.

A kutyának van a gazdájára szüksége, természetesen godoskodás és ellátás szempontjából is, de a legfontosabb az, hogy neked kell lenni az irányító félnek. Szikla szilárdnak kell lenned, akiben a kutya megbízhat, aki megvédelmezi és aki mellett nyugodt lehet. Ha ezt nem tudod biztosítani, vagy esetleg te várod el tőle, az nagyon rossz következményeket vonhat maga után. Egy labrador nagyon okos, aktív, de rafinált kutya, nem hiába vadászkutya. Önálló gondolkodása van, simán ketelhetzlen lesz, ha nem leszel vele következetes, erős "főnök".

És - nem bántásból - de ha a legnagyobb bajod egy pár kupac szar, akkor neked ez a kutya nem való/ nem is kell. Ne sajnáld odaadni másnak, megérdemel egy olyan gazdit, aki akarja, ért hozzá és a megfelelő "célokra" akarja tartani.

Nem, utolsó, én egyáltalan nem ezt mondtam, de látom, magas volt neked a megfogalmazás szintje.

Elmondom hát úgy, hogy te is megértsd: a kutyának a gazdája az Istene, kaját, biztonságot, szeretet ad, ha ugy érzi, hogy adhat. Ha nem, mert a kutya nem kezes, akkor nem ad szeretetet, szabadságot, zabálnivalót. Ha még súlyosabb a szitu, akkor pedig fenyítést is alkalmaz. És ha veszélyes a szitu, akkor odamegy, és lerugdossa a kutyájáról a másikat, amelyik megtámadta. Mert ő hozza a szabályokat, amiket a kutya betart. Pont.

Hol van ebben az, hogy a kutya az ember lelkét támogatja?! Mekkora idiotizmus màr ez?!

"A kérdező kommentje:

Labrador. 4 órát"

Reggel minél hamarabb levinni. Utána alvás után gyorsan megint. Ha 8 hetes, legalább 2 óránként le kell vinni napközben. Ebben benne van a kora reggel// kb 6 óra/ és az este// legalább 10 óra//.

Veszel szobakennelt, amibe beszoktatod. Éjjel, és amikor nem tudsz rá figyelni, berakod.

Nappal, amikor szabadon van, az összes érzékszerved figyel rá. A lakást "kutyabiztossá" kell tenni egy időre.

Nem tudom, láttál-e már éppen járni kezdő kisgyerekes család otthonát? Kb ugyanaz a szitu, csak a gyerek nem rágja szét az asztal lábát :)

A kutya nem nyújt olyan értelemben lelki támaszt, ahogy azt az sokan (valószinűleg te is) hinni szeretnéd. A kutya az egészséges, kiegyensúlyott, elégedett, boldog stb. embereknek segít fentartani ezt az allápotot. Magyarul egy mentálisan egészséges ember ha van kutyája kevésbé lesz depresziós, stresszes. Viszont akinek lelki baja van azt egy kutya nemfogja kigyógyítani. Erre vannak terepiás kutyás foglalkozások, ahol erre külön kiképzett kutyákat használnak.

Időben szólok, a kutyatartás később sem lesz könyebb. A felnőtt, szobatiszta kutyád is összefogja fosni, hányni a lakást amikor épp valami baja lesz. Sőt a sáros vizet is lerázza magáról amint átlépi a küszöböt. Ahogy írrad is, ez nem neked való, keress neki gazdit vagy add vissza a tenyésztőjének.

Nem a kutya érdekében, hanem a tiédben mondom, hogy vidd vissza a tenyésztőhöz. Magad is leírod, hogy úgy érzed ez nem neked való, előfordul az ilyesmi, nem szégyen, a fontos, hogy még időben felismerd.

És ha a szobatisztaságra nevelés is ekkora nehézséget jelent tényleg nem bántásból mondom, hogy jól gondolod, valóban nem neked való. Mert a kutyáknál egyáltalán nem olyan a kölyökkor, mint a filmekben, nemcsak egy bohókás szeretgetnivaló szőrgombóc, pár hét múlva elkezdődik a fogváltás, amikor minden fából, bőrből készült dolgot szét akar majd rágni (és ez még a jobbik eset, mert az igazán ínyenc kölykök a kábeleket is megkóstolnák), jönnek az első séták, nem lesz egy pillanat alatt behívható,fegyelmezett, minden baromi érdekes lesz neki, az utcán a legocsmányabb dolgokat fogja felenni és/vagy meghemperegni benne, a koszos zsebkendőktől kezdve a hónapok óta rothadó tetemeken át egészen az emberi/állati ürülékig (ez vadászkutyáknál különösen jellemző) és undorodva moshatod majd le a bundáját vagy turkálhatsz a szájában, hogy kihalászd a torka mélyéről a kitudjamit. Aztán jön a kamaszkor, amikor mindent elfelejt, amit valaha megtanítottál neki, mindent megkérdőjelez és neked következetesen, mikor már tényleg úgy érzed, hogy túl vagy két agyvérzésen százegyedszer is ordítanod kell vele, hogy fújmitcsinálszköpödki és ő százegyedszerre is csak sunyin felméri, hogy elég közel vagy e ahhoz, hogy meg tudd büntetni. Közben legkésőbb mikor elkezd tavaszodni úgy dönt, hogy bundát vált és még a frissen mosod ruháidról is söpörni lehet a kutyaszőrt. És persze ne felejtsük el azt sem, hogy egy kutya sem éri el a felnőttkort komolyabb állatorvosi számla nélkül, mert egyszer tényleg olyat evett össze, amit nagyon nem kellett volna, megfázott az első hóban vagy esetleg a lehető legszerencsétlenebbül bukott orra a saját lábában, ne adj isten kiderül, hogy valamire iszonyatosan allergiás.

Nyilván ez túlzás, de ami nagyon fontos és teljes mértékben igaz, minden túlzás nélkül, hogy senki nem kap KÉSZ kutyát. Rengeteg munka van abban, hogy egy kutyával stressz nélkül végig lehet sétálni az utcán, hogy nem rohan el ha macskát lát, nem eszi fel a jóindulatból kirakott szöges virslit, hogy bármilyen kutya és ember mellett közömbösen el tud sétálni, olyan apróságokról nem is beszélve, hogy laza pórázon követi a gazdáját, ugyanis még az is több hónapos gyakorlás eredménye. És a rengeteg munka tényleg rengeteg, akár napi több óra foglalkozás és rengeteg türelem, mert még a legokosabb kutya sem ért meg mindent elsőre és a gazdinak végig következetesnek és nyugodtnak kell maradnia a tanítási folyamat során. Ezek mellett pedig eltörpülnek az első hetek nehézségei, komolyan mondom, az még a rózsaszín felhős időszak, némi kutyapiszok takarítással, de maga a tökéletesség ahhoz képest, mikor a kiskamasz kajla kölyökkutya megindul a nagyvilágba és az összes szabályt meg kell neki tanítani.

És ami igazán durva, hogy ezután sincs vége, hiába tettél bele 1-1,5 év kőkemény munkát, hiába tanítottad meg türelmesen mindenre, hiába jártál utána a legjobb tanítási módszereknek, étrendnek, állatorvosnak, hiába ül ott fegyelmezetten melletted a tökéletesen megnevelt kutyád, egy állat sohasem lesz teljesen önálló. 10-15 évig neked kell majd hóban, esőben, szélben, kánikulában sétáltatnod, neked kell bizonyos programokról lemondanod, hogy időben hazaérj hozzá, neked kell kutyabarát éttermeket, szállodákat keresned és ha arra nem voltál felkészülve, hogy milyen egy kölyökkutya a valóságban, hidd el, 10-15 év ilyen mértékű elköteleződésre sem vagy felkészülve. Tényleg nem bántásból írom, de neked lesz jobb, ha ennek a kutyusnak keresel egy másik gazdát.

Mindent rakodj fel min 2 meter magasra!! En egy honapig pakoltam,miott megvettem a 7 honapos amstaff kolyokkutyam!! Neki aztan eros harapasa van,csak ugy fogy a butor,ha km hianya van :D 1 het alatt lett szobatiszta mindenfele orditas stb nelkul.

Szeretet nelkul ertelmetlen az elet.

A sirba csak az emlekeidet viheted magaddal,a butort meg ruhakat nem.