Akik fajtatiszta kutyát vásárolnak, nem baj nekik hogy "tömegkutyát" vesznek aki bármikor szembejöhet az utcán?

Nem.

Számomra ez az erőltetett egyedieskedés taszító, és ellenkező hatást vált ki.

A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.

- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.

A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:

- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

Először is, az ember (jó esetben) nem azért vesz kutyát, hogy villoghasson vele, hogy milyen kutyám van, neked nincs ilyened bibibi...Nagyon nem.

Másodszor: Az lenne a cél, hogy minél többen fajtiszta kutyát vegyenek, ezzel ellehetetlenítve a szaporítókat, akik a kutya egészségét nem figyelve hoznak le újabb és újabb almokat szakértelem nélkül, csupán megélhetés céljából. Ezek a kutyák általában betegek, megviseltek, rosszul vannak tartva.

A keverék kutyák meg úgy születnek, hogy a gazdik nem törődnek azzal, hogy ivartalanítani kéne a kutyát. De ha egyszer találkozna egy olyan esettel, mikor egy nagytestű kan rámegy egy szuka tacskóra, és végignézné ahogy a tacskó üvöltve próbál megszülni egy alomnyi óriásbébit, majd belepusztul, nem azt mondaná, hogy jaj de szép egyedi lett ez a tacskókeverés kiskutya, hanem szaladna ivartalaníttatni a kutyáját.

A fajtiszta kutyusok ezzel szemben egészségesen születnek, hiszen a szülők szűrve vannak a genetikai betegségek ellen, nincsenek túlszaporítva. Ezeknek a kutyáknak az idegrendszerük is sokkal jobb, később nem ők fognak embereket/állatokat széttépni.

És végezetül: Azért választunk fajta kutyát, mert nem lutri. Mindenki kitalálja, hogy neki nyugodt vagy sportos kutya kell, családi kedvenc vagy vadászkutya stbstb.. Kiválasztja a fajtát ennek megfelelően, tudja mire vállalkozik, és boldogságban élnek együtt.

Nem kerti dísz, hanem társ, akiben az a lényeg hogy jól tudjatok együtt élni, nem az számít, hogy mennyire egyedi a külseje.

Nekem keverékem van, azok viszonylag "egyediek" a fajtatiszta társaikhoz képest.

Soha nem éreztem "többnek" magam, hogy milyen "különleges" vagyok én, vagy a kutyám (ő az, számomra mindenképp, de nem azért mert "ritka")

Sőt, egyszer láttam egy kutyát, aki hasonlított rá. Én meg tisztára örültem neki :D "Jéé, kiköpött Borka"

Nekem egy fajtatiszta boxerem volt. (Sajnos már meghalt. :()

Nagyon ritkán találkoztunk más boxerekkel, de mikor igen, nagyon örültem. :)

Nagyon szeretem ezt a fajtát, tehát boldog vagyok ha látok egyet, nem is igazán értem a kérdést...

Nekem fajtamentéstől van kutyám, de szerintem ez egy buta kérdés.

Van, akinek bizonyos munkára kell kutya, és fontosak a fajtajellegzetességek, ezért vesz tenyésztőtől kutyát, nem mehet lutrira egy menhelyi kutyával. Nekem ez nem volt szempont, és szuper érzés, hogy látom kikupálódni a mentettkémet, és mi lett belőle, de nekem csak annyi szempontom volt, hogy lakásban ne legyen probléma tartani, és lehessen sportolni vele. Ezt ő hozza, az meg, hogy van egy kis plusz meló vele az előélete miatt, nem zavart, több kutyát is megnéztem, mielőtt mellette döntöttem végül. Ő minden szempontból megfelelt.

A másik, hogy mentett kutyákkal azért lehet extra munka ledolgozni a múltjukat, mint ahogy én is írtam az enyémmel, sőt, ő is okozott kellemetlen meglepit az elején, amiről még a fajtamentés sem tudott. Nekem ugyan ő az első kutyám, de más állatokkal van tapasztalatom, szóval be mertem vállalni a rizikót, és szépen alakul, de nem mindenki áll készen rá, és a kutyának sem jó, ha ilyen emberhez kerül, hamar visszakerülhet a rács mögé, vagy félrenevelik. Ha lelkiismeretes tenyésztőtől hoz valaki kutyát, aki ráadásul segít is, az sokkal kevésbé lutri, mint egy menhelyi kutya, és aki nem akar rizikózni kezdőként, annak ez is fontos lehet.