Kezdőoldal » Állatok » Kutyák » Mit tegyek velünk? A kutya...

Mit tegyek velünk? A kutya kedvetlen, én is az vagyok + lassan belül agybajos, apám meg szomorú, mert mi ketten azok vagyunk. (nagyon hosszú kifejtés) 18/l

Figyelt kérdés

Sziasztok!


Közel két hónapja fogadtuk örökbe apámmal életünk első kutyáját (2 éves, keverék, közepes testű), azután két héttel, miután kilenc év után hirtelen szívrohamban eltávozott tőlünk szeretett macskánk. Tudni kell, nálunk az állat amennyire lehet, teljes jogú családtag. Együtt aludtunk, együtt ettünk, ha szóltunk neki - nem csak kaja miatt -, jött. Apám volt mindig is a "játékos", akivel jókat lehet játszani, szórakozni, én meg a "védelmező anya típus", akitől a cirógatást, könnyed, jóleső simit kapta, és persze játékot, de apámmal tudott csak olyat, amikor hazaért, macska felugrik az ágyra, és várja, hogy apámmal - avagy a kezével - birkózzanak. Nagyon boldog macska volt.


Tehát ilyen az állat élete nálunk.


Aztán jött a kutya... Megjegyzem, azért kellett gyorsan, mert még szünet volt, és ami idő megmaradt, az a néhány hét, azt a kutyába fektettem bele.


Tisztában voltunk, hogy nem lesz könnyű. Az, hogy atomjaira szedte a papucsomat, az egyetlen nyári cipőmet, a pulcsimat, stb, nem érdekel. Nem örülök, de hát fel voltunk erre készülve. Én foglalkozok vele a legtöbbet. Reggel korán kelek, 6-7-ig vagy 7-7:40-50-ig séta. Hazajövök, 1 óra múlva, 15-kor séta, aztán este is 1 vagy több óra, plusz majdnem mindig megnézzük a futtatót, van e olyan kutya, aki súlycsoport és vevő a játékra, de sajnos általában vagy egy lélek sincs, vagy kiskutyák gyülekezete. Allergiás a csirkére, figyelünk erre, természetesen. Elmaradhatatlanok a finomságok a hentestől, de annyira nincs elkényeztetve, hogy nemsokára gurulni fog, úgy tömjük. Néhány hete járunk trénerezni, mert apám séta közben (övé a negyedik séta, amikor éjjel hazajön) összefutott egy sráccal, akiről kiderült tréner, és nevetségesen olcsón vállal minket, mert az a fő célja, hogy a kutyák és a gazdik legalább alap szinten "jól működjenek" együtt, és amíg nem teljes állásban végezheti, addig is élvezi, hogy kutyákkal foglalkozhat. Csak én viszem, apám nem, ő mindig dolgozik. A kutya engem már az első naptól, amikor hazahoztuk, azóta követ, apámat nem. De! - mert mindig van egy "de". Amikor én megjövök, jó esetben felemeli a fejét, amikor apám megjön, majd beleszalad a feje a plafonba, úgy kiugrik a bőréből, plusz csillogó szemek, csóváló farok. Én is szoktam játszani a kutyával, nem tartom katonai szigorban, hogy semmit nem szabad, csak nézz ki cukin, maradj csendben és a simi-simire add meg örökké a nyalifalit. Nem, nem, ilyenről szó sincs. Amikor azt mondja, nem, arra rosszabbik esetben másodjára hallgat. Nálam meg... katasztrófa. Egy pulcsim, már kb 6 felé szakadva, mert hirtelen a semmiből rájön az ugrálhatnék, mire csinálom amit a tréner mondott, ami nála és apámnál be is vált, nálam nem, és ő játéknak fogja fel, nem vérzik a szeme amikor csinálja, de nekem roh*dtul nem az. A karom tele karmolásokkal és horzsolásokkal ezek miatt, és mondhatjuk még örülhetek, hogy a pulcsi ott van. Ma nem voltam rajtam, csak egy kötött(szerű...) póló, azzal is elkezdte. Az elején gyorsan visszatettem magam pozitív állapotba, hogy oké, ez volt, túllépek rajta, folytassuk. De már nem bírom! Tegnap, miután már megint kezdte az esti sétánál, és a nyakánál fogva a földre szorítottam, hogy nyugszik (nem erőből, nem fájt neki, de az ahogy ott tartottam), elbőgtem magam, pedig ahhoz én sírjak, az is kevés, hogy egy medicin labda a fejemhez vágódik. Úgy érzem, lassan de majdnem biztosan kezdem megutálni. Mintha nem lennénk egymással kompatibilisek, és nem az enyém, nem apámmal közös, hanem csak apám kutyája lenne, mert érte rajong, értem nem. Nem tartom magam az állatoknál felelőtlen embernek. Visszavinni a menhelyre biztos nem viszem, nem hagyom, hogy megint ketrecbe legyen zárva, és akármilyen mérges vagyok rá, és amikor halkan, szinte némán mondok neki, hogy hagyja abba (az már a hajszál vége), akkor sem változik az a tény, hogy amíg hivatalosan és nem hivatalosan a családunk tagja, az én kutyám és felelősségem, addig anyatigtisként védelmezném meg a legvadabb kutyától és veszélytől is, ha olyan helyzetbe kerülne/kerülnénk. Csak már ezt lelkileg nem bírom, hogy mindegy mit teszek, mennyit foglalkozok vele. A lelkesedésem és pozitív átkapcsolásom is egyre gyengébb. Elfáradtam. Nem az van, hogy "mi" vagyunk, ketten együtt, egy csapat, hanem ő és én, én a póráz végén, ő az elején, aztán megyünk. Nem mellesleg okos kutya. Szerencsére már szobatiszta, hetek kellettek, de megoldottuk, egy kis balesetet leszámítva nem rágja szét a bútorainkat, nem tör-zúz a lakásban, míg nem vagyunk itthon. Csak ez a kettőnk közötti dolog az, ami romboló, de nagyon. Apám is észrevette, hogy a kutya kedvetlenebb, az ő sétája közben is, nálam is látja, hogy az vagyok, és az idegszálaim szárítókötélként vannak megfeszítve.


Mit tudok tenni? Vagy az idő változtat majd ezen, csak türelem és még sok tréning és gyakorlás? :/


Köszönöm és elnézést azoktól, akik vették a fáradtságot és elolvasták!



2019. szept. 22. 12:53
1 2
 1/14 A kérdező kommentje:
Ó és, amikor tegnapelőtt a futtatóban nem volt senki, de láttam rajta, hogy nagyon szeretne játszani, belevetettem magam. Ez azért volt csodás, mert meg vagyok fázva, ma ott tartok, hogy kiköpöm a beleimet, de muszáj volt lefárasztani fizikailag is, plusz ne szegődjön megint kedve, mert nincs ott senki - szokás szerint. Dobáltam labdát, futottam, amikor láttam, hogy a szájába vett valamit, rohantam mint az őrölt, hogy ne nyelje le (ritka nagy gesztenye).
2019. szept. 22. 13:02
 2/14 anonim ***** válasza:
100%

Nem egészen értelek, de az biztos, hogy hibát-hibára halmozol. Gyászoló családba nem kellett volna új állat, most akaratlanul is ő szenved meg mindent. Macska után miért kutya? Miért egy vadóc, nagy mozgásigényű kutya? Miért annyit fárasztod amennyit te gondolod, amennyit ráérsz, ahelyett, hogy az ő mozgásigénye lenne kielégítve?


Most ne kapd fel a vizet, és ne is nekem válaszolj, hanem magadnak. Keress olyan mozgásformát, ami hatékonyabb, mert egy nyugodt kutya nem őrjöng, nem ugrál, nem kapja szét a berendezést. És valami nagyon fontosat jegyezz meg: a kutya nem rossz. Egyik sem. Mindig a gazdája viselkedését, a nevelését tükrözi vissza. Ha “rossz” a kutyád, akkor te rontottál el valamit.

2019. szept. 22. 13:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
100%

"Egy pulcsim, már kb 6 felé szakadva, mert hirtelen a semmiből rájön az ugrálhatnék, mire csinálom amit a tréner mondott,"


Mit mondott a tréner? Mit csinálsz, amikor ugrik?

" Ma nem voltam rajtam, csak egy kötött(szerű...) póló, azzal is elkezdte. Az elején gyorsan visszatettem magam pozitív állapotba, hogy oké, ez volt, túllépek rajta, folytassuk."

Amíg magadat teszed "pozitív " állapotban és a kutya vígan ugrál-tépked, ne is várj változást.

Hallottál már olyant, hogy TILTÁS?

2019. szept. 22. 13:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 anonim ***** válasza:
90%

Te egy tüneményes gazdi vagy, csak egy valamire nem voltál felkészülve, hogy a kutya nem macska.

2 hónap még nagyon kevés idő egy menhelyi - ki tudja miket átélt kutyus esetében.

Nem akarom nagyon ragozni, de nekem félévembe került egy szerencsétlen sorsú kutyámat megérinteni, nemhogy kapcsolatot kialakítani.

A trénert hagyd a fenébe, ki tudja, hogy nem többet árt e, mint használ.

A kutyus azért rosszkedvű, mert pontosan tudja, hogy nem szereted, ...sőt!

Próbáld megtisztítani a lelked minden ellenérzéstől, szeresd feltétel nélkül, hiszen ő csak egy kis állat, ne mérd emberi mércével!

Aztán egy nap rájössz, hogy a világ egyik legjobb dolga a kutya barátsága!:)

2019. szept. 22. 13:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 anonim ***** válasza:
100%

"Úgy érzem, lassan de majdnem biztosan kezdem megutálni."


ÓRIÁSI HIBA!

Egy ember nem utálhatja a saját kutyáját, mert a kutya ezt pontosan érzi. Mindent megérez! Az örömödet, a bánatodat, de még azt is, ha 5 utcával arrébb leszállsz a buszról és indulsz hazafelé. Ha nem tudod őt elfogadni, akkor szerezzetek be egy macskát, őt meg ajándékozzátok el még most(!) egy szerető helyre, akik ismerik a kutyalélektant.

Arra persze ne számíts, hogy az új macska olyan lesz mint a régi, mert a macskák sem egyforma személyiségek.

2019. szept. 22. 13:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 anonim ***** válasza:
100%

Szerintem nem kellene feladnod, ha ilyen elszántan küzdesz, előbb-utóbb menni fog a dolog.Ha ez a kutya apádat meg tudta szeretni, akkor téged is kedvelni fog. Valószínűleg ez már most is így van, ha te játszol vele, sétáltatod...

Ha a tréner nem tud segíteni neked a kutya elemi fegelemre szoktatásában, akkor lehet, hogy nem a legjobb szakemberrel hozott össze a sors. Talán körül kellene nézni egy kutyaiskolában is.

Sok sikert!!!

2019. szept. 22. 13:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 A kérdező kommentje:

A reggeli séta igazából arról szól, hogy pisi-kaki kijöjjön, az igazi séta a délutáni és az esti, plusz az éjjeli, amit apám vállalt. A délutáni és az esti addig tart, míg a kutya nem liheg, nem látom rajta azt, hogy fáradt, azt vagy futtatóval vagy futtató nélkül csinálom, de ez igazából úgy kb 1 óra szokott lenni. A néhány kivétel alatt azt értem, amikor hasmenésem volt, és örültem, hogy pingvinben eljutottam a wc-ig, vagy amikor hirtelen éreztem, hogy a havim rosszkor akar megjönni, ezért haza kellett sietnem, nehogy az utca közepén történjen meg, amihez márt volt anno "szerencsém".


Alapjáraton igazad van, hármas, nem bíznék egy random trénerben, mert ki tudja, lehet nem is az. Adtam egy esélyt, és a pulcsis részt leszámítva, amiket mondott, bemutatott, azok mennek, és a többi kutya akivel foglalkozik, jól haladnak, és a facebook oldalán is látom, hogy miket csinál, hova megy, és igazából csak és kizárólag kutyás rendezvényeken van jelen, és szabadidejében is kutyákkal foglalkozik, az emberek nem is a szíve csücske, csak a kutyák azok, akikkel szeretne foglalkozni, és a gazdikat megtanítani, mit hogyan. Saját kutyája is jó példa rá. És igen, hallottam már arról, hogy TILTÁS. Csinálom is. Csak nem válik be. A trénernél beválik, apámnál beválik, csak nálam nem. Amikor a kutya vígan tépked, nem sokáig víg, mert amikor leállítom, vagyis próbálom, utána látja, hogy valami nem jó, de rövidesen azután, ahogy neki kedve tartja, újra csinálja. Milliószor állítottam le, és nem azzal, hogy léccike, és egyéb kérlelő, szép szavak. Egyedüli amit nem tettem és nem is fogok, az az, hogy megütöm, megverem.

2019. szept. 22. 13:57
 8/14 anonim ***** válasza:
81%

Valamit nagyon elcseszel kedves Kérdező!

Kihoztál a menhelyről egy emberszerető, barátságos, vidám kutyát, mert itt még az volt: https://www.gyakorikerdesek.hu/allatok__kutyak__10031243-egy.. és ahelyett, hogy egyre jobban kötődnétek és minden egyre könnyebb lenne, a kutya búskomor, te meg egy idegbeteg roncs kezdesz lenni!

Megkockáztatom, hogy a kutyádnak a menhelyen is jobb dolga volt, legalábbis a lelkieket tekintve. Adjátok oda egy kutyabarátnak, mielőtt teljesen tönkremegy!

2019. szept. 22. 14:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 anonim ***** válasza:
100%

2 éves, nem tudod, hogy mik történtek vele, mennyire volt nevelve. 2 hónap alatt nem tudod megváltani a világot, ez még az ismerkedés időszaka.

Nekem kutya után van 2 macskám egészen más világ. Nálam minden állattal kapcsolatban az vált be, hogy voltak ruháim munkába, amit rögtön levettem, ha hazaértem, nem lett koszos, szőrös, szakadt. Volt kutyasétáltatós kabát, cipő stb.

A 2 éves kutya még játékos, de le fog nyugodni; nálatok valószínűleg apukád lesz a falkavezér, mindig is őrá fog jobban hallgatni, ezt tudomásul kell venned. A macskával kapcsolatos viszonyotokat is nálad védelmezőnek mondtad, hát próbálj határozott és következetes lenni, mert érzi, hogy nálad tágabbak a határok, és feszegeti azt.

Kitartás, változni fog ő is, te is, és a kapcsolatotok is!

2019. szept. 22. 14:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 anonim ***** válasza:
19%

Szerezzetek be mellé egy másik kutyát, azzal elbandázhat!

De olyat válasszatok, amelyikkel az első perctől szimpatizálnak egymással. Lehetőleg ellenkező neműt és mindkettőt ivartalaníttatni!

2019. szept. 22. 15:09
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!