Együtt futni a kutyával jó megoldás? (hosszú kifejtés) 18/l
Csütörtökön hoztuk haza menhelyről első kutyánkat (2 éves, ebből 1 évet volt a menhelyen). Elődje, egy macska, kilenc szép után távozott tőlünk. Bevallom, lehet, elhamarkodtam és várhattunk volna még, legalábbis most, hogy idekerült érzem igazán az űrt és a gyászt amit hátrahagyott az a fehér szőrzsák. Ettől független nem akarom, hogy visszavigyük, véletlenül sem. Még ismerkedünk, bár ő az első estétől kezdve árnyékként követ a lakásban. Na viszont az utcán még sokat kell tanulnia. Ül, fekszik, marad, mehet, a neve, csak lent pisil, játék más kutyákkal... Sétálás egész jól megy, de csak pórázon, anélkül katasztrófa, se kép, se hang, csak futás - ma reggel próbáltuk ki. Alapból szereti az embereket, nyitott, ezért szívesen megy oda másokhoz, amit én próbálok tiltani, mindig elhúzom. Amikor el lett engedve - először -, mert üres volt az a parkrész - apám "csodás" ötlete -, egy random áthaladó férfira ment rá, ugrándozott körülötte és rá is valamennyire. Nem harapni, semmi rossz szerencsére, viszont ez akkor is probléma. Örülhetünk, hogy ránk szólt a férfi, nem pedig a kutyába rúgott, mert ne adj isten olyan típus. Más kutyákkal szívesen játszana, mindig oda akar menni ismerkedni, de a játék, még ha tényleg csak játszani szeretne, ha belemerül, és el kéne választani őket, amire volt példa, tojik rám, csak a póráz visszarántásából érti, hogy elég, de akkor is menne. Szóval egyelőre a póráz levételének esélye mínusz nulla. Viszont ő igényli a mozgást. Keverék kuty. Futtatót egyelőre még csak keresünk, talán, ha minden igaz, amit ma hallottunk, van is egy viszonylag a közelben. Mielőtt más kutyákkal összeraknám, hadd játszanak, meg akarom tanítani, hogy viselkedjen, elkerülve a nem kívánt helyzeteket és annak következményeit mindkét oldalra nézve. Talán, ha korán megyünk, nincsenek ott a gyerekek (azt mondta egy lány, oda viszik a szülők a kisgyerekeket, a kutyafuttatóba, amihez megmondom őszintén csak gratulálni tudok), kimozoghatja magát, elengedhetem. Egyébként kedves, aranyos kutya, sok mindenben nem volt része, és tényleg mindenkivel pajtizni szeretne, nyitott a világ felé, szóval szerencsére nem idegbeteg, harapós, stb.
Futtató hiányában vagy nem hiányában, csak másik lehetőségként a futás jutott eszembe. Nem vagyok nádszár, nem is ártana mozgás, de azért a széktől lefolyástól messze hullámzok. Csak a sétát, bár biztos kellemes lehet, nem elégíti ki, a közös futás meg lefárasztaná, 2 méteres pórázhoz csatolva is.
Kutyasuli nem játszik. Jó lenne, de a közelben nincsen, odajutni meg vele még macerás lenne. Csak amíg a piacon vártunk apámra, kb 10x ültettem vissza, és menni akart ismerkedni, szagolgatni másokat. Minimum egy éven át ketrecben volt, és amúgy sem az a fenekén ülő kutya, játékos, persze, hogy túlteng benne az energia. Egyéb okok miatt sem megoldható az iskola. Valahogy egyedül kell orvosolni. Lakáson belül, a pisilést leszámítva, teljesen jó. Amikor elmegyek itthonról, nem tör-zúz, nyugton marad.
Szerintetek a futás jó megoldás?
+ kérdés!
Reggel és este is kapjon kaját séta után, vagy csak este séta után? Ti, hogy csináljátok?
Köszönöm a válaszokat!
válasza:Szerintem jó ötlet a futás, próbáljátok ki.
Ha nagytestű akkor érdemes napi 2x adni jeki, ha kis-közepes akkor elvileg elég napi 1x. Mi 2x adunk nekik.
Ó és... én nem igazán vagyok az a domináns típus. Amikor próbáltam itthon tanítani, hogy helyére, jöjjön ide azonnal, mindezt komoly hangon és arckifejezéssel, de nem büntetően, a képembe nyalt... lehet, hogy szeret, de komolyan aligha vesz - szerintem. Mondom neki, marad a helyén - amikor kimegyek a szobámból -, mutogatok, vissza is viszem, oda is teszem, fejemet is fogom már, akkor is jön utánam, mint egy árnyék. Itthon oké, de ha egy bolt előtt akarnám hagyni, nehogy odamenjen valakihez ismerkedni, aki nem akarja, meg úgy alapból.
A domináns szerepet, hogy tudom magamra ölteni? :/ Én viszem le sétálni, én adok neki kaját, cserélem a vizét, mellettem alszik, szóval nekem kell elsősorban annak lennem.
válasza:Hát ez egy tünemény pofa! :D
Nekem egész életemben voltak kutyáim (68 éves vagyok) soha nem kellett a dominanciámra nevelnem egyiket sem, mert ez kialakul, ha következetes vagy.
Soha nem ütöttem meg egyiket sem, pedig volt a rottweilertől a palotapincsiig, a sétatéri szerelemgyerekig minden.
A kutyusod boldog, vidám, hogy már ő is gazdis, le fog valamelyest higgadni, hiszen csütörtöktől csak 2 nap telt el.
Hogy te vagy neki az Isten, (a falkavezér) azt mutatja, hogy mindig a nyomodban van. A többi dolgot amit szeretnél, azt mind el fogja sajátítani, ha összeszoktok és felfogja, hogy mit vársz el tőke (következetesség!) mihelyt lemúlik róla ez az eufória.
A futás jó gondolat, de ne rögtön 5 km-t várj el tőle!
válasza:Szerintem is megér egy próbát a futas
Nekem 5 éves kutyám van, én napi 2x adok neki kaját, de úgy, hogy az alapból előírt napi mennyiséget osztom ketté, szóval azt a mennyiséget kapja, csak így 2x ehet
Ha nem volt még kutyád, mindenképp el kellene vinni suliba vagy házhoz oktatót hívni, mert így elég nehéz lesz vele az életed
És ez nem bantas, én is tudom, hogy sokmindent rosszul csináltam volna, ha nem megyek suliba vele és sok embernél látom, hogy rosszul csinálnak teljesen alap dolgokat meg nem értik a kutya metakommunkiaciojat ( az apró jelek még nem is érdekesek, de a full egyértelműeket se veszik észre), mint pl amikor azt mondja a gazda, hogy “engedd ide nyugodtan, nem bánt”, de közben látom, hogy a kutya hatan vegig áll a szőr, de nem bánt, aha, biztosan...
Szóval én mindenképp javaslom
Vagy legalább egy olyan ismerőst, aki járt suliba a saját kutyájával és/vagy sok kutyája volt már, akik jól neveltek voltak
És az fontos, hogy az, hogy 2 éves, nem jelent semmit
Itt most gondolok arra, hogy attól, mert 2 éves, még ugyanúgy lehet és kell is tanítani, főleg így, hogy menhelyi kutyus, szóval túl sokat abban az 1 évben nem foglalkozhattak vele sajnos 😕
1. Körben a lemozgatas mindenképp hasznos
Ja és ha a helyére kuldod, akkor azt se mérgesen és ne akkor, amikor rosszat csinált, mert akkor később nem fog odamenni magától a helyére, mert negatív élményhez tarsitja (ehhez persze sok ilyen eset kell, de nem éri meg “kockáztatni” 1x se) 🙂
Ha bármi kérdésed lenne, nyugodtan írj privátban :)
válasza:Mivel még 2 napja van nálatok nem engedném el a helyetekben,mert még akkora kapocs nincs köztetek és még a neveléssel is az elején vagytok.
Kicsit kordában tudjátok tartani fontos lenne nagyon lefárasztani.
Ha esetleg eltudnátok vinni úszni az nagyon jó lenne!
Futást ilyen melegbe csak nagyon kora reggel 6 fele vagy este 9 után.
hamar túl hevülnek a kutyák,erre figyelj! Túl hevült kutyát nem is szabad rögtön itatni.
Egyébként a behíváshoz 10-20 méteres póráz ajánlott van mozgás tér,de ha nem jön akkor könnyen megfoghatjátok.
Eleinte behívást gyakoroljátok, kézben legyen a póráz gyere ide parancsra oda kell,hogy menjen ha már működik, akkor a hosszú pórázt engedd el hadd húzza a földön, behívást szintén gyakorolni. Ha nem jön első szóra akkor ránts egyet a pórázon így tudni fogja,hogy attól,mert nem állsz mellette szót kell fogadnia.
Én ezzel a módszerrel tanítottam meg a behívást,ez egy biztonságos módszer.
Viszont míg le nem fárasztjátok addig kint nem fog rátok figyelni,mert minden érdekli, fáradtan könnyebben tudtok rá hatni.
Cesar Milan műsorát ajánlom
válasza: válasza:#7
Pedig abban is igazam van!:)
A futás hosszúságának a jól, vagy a rosszul viselése a kutya esetében a fajtájától függ.
A fiam majdnem kinyírta a rotinkat egy 5 km-es futással, mert nem tudta, hogy a rottweiler nem alkalmas hosszútávú futásra, csak rövidtávon aktív.
De megnézném, azt is, hogy egy buldog, vagy tacsi hogy jeleskedik 5 km-es futásban.:)
A jól futó kutyák hegyes orrúak, hosszú lábúak, rövid vagy félhosszú szőrűek, mindegy, hogy fajkutyák vagy keverékek. (Természetesen kortól és egészségi állapottól függően!)
Vagy:
"Minden kezdet nehéz és nem mindegy, hogy a gazdinak mikor jön meg az ihlete a közös sportolásra. Célirányosan választ fajtát az adott irányultságának megfelelően. Avagy hozott anyagból dolgozik és a már meglévő négylábút állítja hadrendbe. Talán itt sokkal jobban kell vigyázni a kedvencre, nehogy túlterheljük az addig csak a suton henyélő tappancsost. Kezdetben csak kocogás séta váltogatásával kezdjünk, aztán később a kocogás hosszát növelve a séta háttérbe szorításával elérjük a folyamatos futást, ahol aztán annak idejét folyamatosan növelve lehet egy magasabb szintre eljutni. Csak a legvégén emeljünk az intenzitáson, amikor nem csak a gazdi miatt fut a kutyus, hanem valóban képes rá. A hűséges négylábú képes csak a gazdi kedvéért futni, túlerőltetni magát, mint egy parancs teljesítése végett."
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!