Miért ilyen elfogadott az altatás?

"de ha valaki meggyilkolna egy beteg vagy öreg embert/gyereket azért hogy "ne szenvedjen" megnézném mit szólna a bíróság. "

"Idős embereknek is kijár, hogy éljenek ameddig megadatott, nem mérgezik meg ha már nem bír lépcsőzni."

Tudod, mi az, hogy eutanázia????

Jó pár országban teljesen legális. ÉS megpróbálják minél több helyen legálissá tenni.

És tudod miért? Mert nem csak az élethez van joga valakinek, hanem méltósággal elmenni is.

A nagymamám az utolsó idejét ágyhoz kötve pelenkázva töltötte. Élet ez??? Nem volt visszaút. Kb 40 kg-ra lefogyott (mindig is vékony volt), nyaki érelmeszesedés, csigolya törés, 84 évesen, férjét-fiát eltemette, szerinted milyen élet volt az???? Szinte már várta, hogy megkönnyebbüljön.

10 éves a kutyám. Ha eljönne az az idő, sírva, de megtenném. Megkímélném a szenvedéstől. Mert szeretem.

Nagyobb önzőség betegen életben tartani, szenvedések közepette, mert TE nem tudod elengedni. Én szeretem annyira, hogy ne hagyjam szenvedni. És most is olyan orvoshoz viszem, akiben megbízom. Aki nem a pénzért dolgozik, hanem az állatok szeretetéért...

Vannak helyzetek amikor ez a leghumánusabb megoldás.

Ha a kutyád már nem tud lábra állni, nem eszik, maga alá piszkít, akkor is jobb elhúzni a végsőkig, hogy a gazdi jobban érezze magát Ő mindent megtett? Szerintem ez már állatkínzás.

Egy kutya, szeressük őt bármennyire is nem ember!

Ha egy családban megbetegszik egy kutya, az anyagi lehetőségekhez képest gyógyíttatják, de kiderül, hogy hosszú távú kezelésre szorul, mely mondjuk nem is biztos, hogy beválik, olyan összegért melyet az adott család/személy nem engedhet meg magának. Itt jön a képbe mondjuk, hogy kifizetem a lakásom bérleti díját, a rezsit, és kilakoltatnak, közüzemi adósságaim lesznek, vagy kezeltetem a kutyámat. Persze lehet ostorozni, és szar szemétnek hívni az ilyen embert, vagy megkérdezni hogy minek neki kutya, ha nem tudja ellátni..... ja könnyű ezt mondani, a meleg szobából, a kanapén anyagi gondok nélkül.

Az állatmenhely is ugyan így van. Egy kutya gyógyíttatásának költsége mondjuk 250.000-300.000 Ft, esetleg nem is biztos hogy felépül, vagy egész életében orvosi, gyógyszeres ellátást igényel. Ebből a pénzből rengeteg egészséges kutyát lehet ivartalanítani, és/vagy etetni. Az ilyen beteg vagy későbbiekben még kezelésekre szoruló kutyát az esetek 95%-ban nem fogadják örökbe, maradnak a menhely gondozásában. Nehéz döntések, és ha nem értesz egyet velük fogadj be minden ilyen kutyát, és vállald a kezelésének, gyógyításának költségit, és idejét.

Legegyszerűbb megoldás? Nem biztos, de lehet éppen az egyetlen megoldás.

Attól függ, milyen betegséggel küzd az eb. Én már azon a ponton is lehet, elengedném, ha kapnék egy diagnózist, hogy az állat állapota szinten tartható és viszonylag normálisan tud élni, HA havonta ilyen-olyan injekció kúrára kell hordani, plusz naponta egy valag gyógyszert kell beletömni (ami ugye hosszú távon károsítja a szerveit, vagy már nem hatásos, stb.), és a kutyának kifejezetten stresszes az állandó orvoslátogatás, injekciózás, gyógyszerezés.

Szóval sok mindenen el kell gondolkodnia egy gazdinak, és mindenféleképpen az állat érdekeit szem előtt tartva, nem pedig a saját érzéseinkét.

Az meg teljesen egyértelmű, hogy egy gyógyíthatatlan, vagy öreg és már rendes életet élni nem tudó állatot el kell engedni.

Altatással kapcsolatban még annyit hozzátennék, hogy ma már nem úgy van, hogy beadják a méregszurit és passz, hanem először kap egy bódító injekciót, amit műtét előtt is adnak, és, ha már elaludt, akkor kapja a végsőt, tehát biztosan nem érez semmiféle fájdalmat, nincs szenvedés.

Azt gondolom, hogy baromi rosszul látod a helyzetet.

Tudod milyen szenvedés egy örökmozgó kutyának az, ha rossz a gerince, lábai és nem bír rendesen mozogni, felállni? Ha így életben tartod az neki nem segítség hanem kínzás, csak neked jó, hogy verheted a melled, hogy te milyen nagy jampi vagy, kitartottál a kutyád mellett. Az igazság pedig az, hogy valójában hagytad szenvedni, ez semmi esetben sem tekinthető a kutya érdekének.

Volt egy kutyám, idős volt, egyik reggel már felülni sem bírt. Életben lehetett volna még tartani, de minek? Hogy fájdalommal telve vegetáljon a szobapadlón, maga alá pisiljen és szenvedjen, hogy az én lelkiismeretem nyugodt legyen? Nem vagyok ilyen önző.

Gondolom te még nem láttál úgy istenigazából szenvedő kutyát, mert akkor nem írnál ilyen baromságokat.

Sok esetben a kutyának ez az altatás az a segítség amit vár a gazdájától.

Apósomék kutyája 15 éves volt, amikor daganata lett. Német juhász volt. Állatorvos elmagyarázta, hogy ha megműttetik, lehet, hogy túléli a műtétet, de lehet, hogy nem, valószínűleg útókezelésekre kell hordani. És finoman utalt rá, hogy egy 15 éves német juhászról lévén szó, nagy eséllyel betegség nélkül is elpusztul 1 éven belül. Csórikám már süket is volt. Most mi a francért kell megműteni egy ilyen kutyát? Még fél évet élt, amikor látták rajta, hogy már nem érzi jól magát, fájdalmai kezdenek lenni, kedvetlen, étvágytalan, azonnal altatták.

Na, ez segítség a gazdától. Az nem lett volna az, ha kiteszik egy komoly műtétnek és kezeléseknek.

Egyik kutyánkat 7 évesen kellett altatni,mert a lépén daganat jelent meg. Műtét nagyon kockázatos lett volna és 20% esélyt adott a doki(2009ben),hogy túléli a műtétet, ha túl is éli és áttétes akkor pár hónapon belül meghal.Ez egy februári napon derült ki, gondoltuk amíg nem érez fájdalmat eszik,iszik jó kedvű addig velünk lesz. Júliusban romlott az állapota a daganat nagy lett,elkezdte nyomni a szerveit. Elaltattuk.

és bár akkor mart minket a bűntudat évek múltán kicsit örülök,hogy megkönnyebbítettük neki és nem tettük ki műtéteknek úgyanis a környezetemben minden 7+ pluszos kutyát akit lépdaganattal műtöttek 1 hónapon belül meghaltak!!! Legutóbb egy 6 éves kutyus volt akinek a gyomrára ment az áttét vért fosott stb. felborult a keringése altatni kellett csupán 2 héttel az után,hogy megműtötték.

Örülök,hogy nem tettük ki a kutyánkat a műtétnek és a komplikációknak,hogy majd szenvedve meghaljon heteken belül. Így volt még velünk néhány szép hónapja.

Másik idős kutyusomat tavaly augusztusban kellett altatnom 16,5 évesen.

eleinte minden héten ment a hasa, 2 naponta jártam orvoshoz 1 hónapon keresztül, aztán kezdett Nem evett,nem kakilt,hányt, dölöngélt, össze esett, fájt mindene.

Speciális vese tápot kapott,kapott gyógyszert a veséjére, kapott vitaminokat,erős izületvédőt, agyserkentő vitamin utolsó 1 évében mindent megtettem,hogy élhessem,de amikor már nem evett és mindent kihányt, nem kakilt,meg csak feküdt tudtam,hogy vége elmentem orvoshoz megkérdeztem mit tehetnénk,mondta,hogy kezd felborulni a keringése. Mondtam akkor altassuk el.

Miért hagytam volna szenvedni még napokig????

Rosszul látod.

Mikor az állat szenved akkor nem szabad hagyni tovább szenvedni,ő nem tud szólni,hogy fájdalmai vannak.

Embereket sem hagynám szenvedni.

Több ismerősöm szenvedett kórházba, pokol.

Nem túl méltóság teljesen hagyni kiszenvedni az embereket,szerintem. Jó,hogy az állatoknál legalább tudunk tenni,hogy ne szenvedjenek kínok közt.

Én valahol értem azt is, amit a kérdező mond, egyrészről tényleg sok olyan eset van, amikor még gyógyítható lenne a kutya és a gazda inkább az altatás mellett dönt, itt is olvastam már olyan kérdést, hogy kóros bélgyulladása volt egy fiatal kutyának, valamitől folyton visszatért a hasmenése és a vizsgálatok helyett a gazdája inkább az altatáson gondolkozott. Szörnyű belegondolni, de igen, sajnos van hogy a pénz miatt döntenek az altatás mellett, mert egyszerűen nem tudnak kifizetni százezres vizsgálatokat a gazdák, valahol ez is megérthető.

Másrészről nem hiszem, hogy csak az emberi önzés miatt vacillálnak a gazdák, hogy altassák-e vagy reménykedjenek, iszonyú út és küzdelem belátni, hogy innen nincs gyógyulás, nagyon nehéz elengedni a reményt és az a véleményem, hogy nem önmagunk, hanem a szeretett társunk miatt. Szóval én nem gondolnám, hogy ez önmentegetés, felelősséghárítás lenne, inkább csak nehéz rádöbbenni, hogy a kutyánk, aki tizenpár évig velünk volt, boldogan indult velünk minden sétára, örült ha hazaértünk már soha többet nem fog fájdalmak nélkül, felhőtlen boldogan sétálni, örülni.

Szerintem a "joguk van méltósággal meghalni" érv még kevés az altatáshoz, a kutyának a méltóság ismeretlen fogalom, én sokkal inkább úgy gondolom, hogy ha valamihez, akkor a boldog élethez van joga, egészen addig, amíg még tud boldog lenni.

Mindezektől függetlenül szerintem aki szerette a kutyáját és kellett már ilyen döntést hoznia az pontosan tudja, hogy hol van az a határ, amikor el kell tudni engedni. Nemrég hoztam meg egy ilyen döntést, pedig mindig úgy gondoltam, hogy majd később - sokkal később, de az embernek sose lehet elég későn - szépen elszenderedik egyszer, orvosi beavatkozás nélkül és addig él, amíg csak szeretne. És annak ellenére, hogy én döntöttem, biztos vagyok benne, hogy az én kutyám addig élt, amíg szeretett volna. Ha tizenpár évet eltöltesz egy állattal pontosan tudod, látod rajta, hogy mikor adja fel, hogy mikor szűnik meg az az öröm az életében, amiért még tudna élni, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor már csak a gyógyszerek és a kezelések tartják életben. Az én kutyám akkor már igazából nem is élt, egyszerűen nem lehetett életnek nevezni azt ahogyan ő volt, az altatás csak a további fájdalomtól kímélte meg. Szóval végül én arra jöttem rá, hogy nem egy rossz dolog az altatás, ha igazán szeretted, akkor lényegében csak egy eszköz arra, hogy megkönnyítsd neki azt, ami amúgy is bekövetkezne. Ettől függetlenül én abban teljes mértékben igazat tudok adni a kérdezőnek, hogy amíg van lehetősége, amíg van értelme, addig a gazdának kötelessége küzdenie a kutyája életéért.

Ennyire elvakult embert, mint te...

Amúgy a szövegértelmezés sem megy neked. Senki nem mozgássérült kutyáról beszélt. A mozgássérült állatnak nem fáj a mozgás és valamilyen segítséggel (kocsi) tud is. Azt írtuk, amikor a kutya a fájdalom miatt már FELÜLNI sem bír, segítséggel is csak kínszenvedve. Szerinted az élet? Ha fáj neki a létezés?

Szerinted jobb nézni a kutya mindennapi szenvedését? Hát akkor remélem soha nem lesz egy ilyen szinten szenvedő kutyád, mert akkor melletted csak kínzás lesz az a hátralevő csöpp kis ideje.

A lepontozás pontosan azt bizonyítja, hogy nem neked van igazad, mert a csöndes szemlélők sem veled értenek egyet, csak nem vívnak szellemi csatát fegyvertelennel. Szerinted, ha 90% az ellenkezőjét állítja annak, mint amit te állítasz, akkor a 90% hülye, csak te vagy az okos és normális? Megsúgom, hogy ez nem így szokott lenni, csak sajnos a hülyék mindenben holtbiztosak.

Undorító vagy és az egész gondolkodásmódod. Plusz csőlátású.

Egyébként annyit tudok hozzáfűzni, hogy foglalkozz a saját kutyáddal és ne pofázz bele, hogy más mikor dönt úgy, hogy megszabadítja a fájdalommal teli, menthetetlen kutyáját a kíntól.