Volt akinek nem adtak ki menhelyről kutyát, pedig körültekintő volt minden szempontból?

Egy menhelynek ne legyenek már királyi elvárásai.

Egyszer körbeszaglászhatják a házat meg elbeszélgetek velük. De ezt ne úgy képzeljük el mint egy államvizsgát. 10 percben tömören elmondok mindent, pár kérdésre válaszolok.

Az életem egyéz részeihez, a másik kutyámhoz, a gyerekemhez, a szomszédomhoz semmi közük.

Egyetlen szerződést vagyok hajlandó aláírni, az ivartalanításit.

Ennyi. Aki ennél többet akar, az csak egy wegera típusú szájhős aki csak a pénzre hajt. Ha ennél szigorúbb feltételekkel találkozom, ott hagyom az egészet. Az olyan ember aki ezek az egyértelmű jelek ellenére még örökbe akar fogadni az ilyenektől és nem adnak neki kutyát, az meg is érdemli hogy idiótának érezze magát.

A kérdésre válaszolva:

Nem még soha nem történt velem ilyen. Vannak elveim.

"Rémtörténeteket" viszont már hallottam.

#2:

"Mielőtt még azt hinnéd, hogy a gyerekedhez, kutyádhoz csak neked van közöd(...)"

Hol írtam ilyet? Az írtam semmi közük az életem további részéhez. És ez így is van.

"főleg meg olyan gazdának aki kissé agresszívan kommunikál."

Ez nem tudom hogy jön ide.

Igen nyilván megválaszthatják hogy kinek adnak kinek nem. És nyilván csak jó helyre adnak. Ez nekem is elég alap, félreérthettél valamit. Az a nagyon durva amikor ki kell állnod a hét szencse próbát, leelenőriznek minden szrt, mindenbe belekötnek, szerződés, foglaló és még így se biztos hogy megkapod a kutyát.

Örökbefogadni nem kötelező.

De örökbe adni se.

Az állandó botrányok keltése se.

Az állandó adományok hajkurászása se.

Nem kötelező "állatvédőnek" lenni.

Ha tudnád hány hónapig húzták-nyúzták a különféle menhelyek az örökbefogadást...

A szánhúzó fajtamentőkkel szinte alig lehetett kommunikálni, hetekbe telt mire visszaírtak. Már a harmadik kutyára kérdeztem rá, mert mindegyikkel volt valami, ami az oldalon nem volt feltüntetve. A Mancs rancsosoknál is kinéztem egy kutyust, de nála vagy 10 email után sikerült elmondani, hogy más kutyákkal nagyon domináns ezért csak tapasztalt gazdiknak adják, annak ellenére hogy volt már kutyám. Aztán beszéltem sok olyan emberrel aki hivatalosan nem szervezet, de sok örökbeadandó kutyája van (tulajdonképpen magánszemélyek menhellyel). Ilyesmi "szervezetektől" néztem legalább 5 kutyát, de mindegyikkel volt valami. Már elvitték, vagy nem jön ki más kutyákkal, mindenféle összejött és egyszerűen nem adtak oda semmilyen kutyát. Komolyan mondom, egy kezemen nem tudom megszámolni hány kutyáért érdeklődtem mire rátaláltam a bull mentőkre. Velük hihetetlen gyors volt a kommunikáció, 3 látogatás után hoztam is a kutyust, eljöttek megnézni hogy milyen helyre kerül, nagyon korrektek voltak.

Komolyan mondom, nehezebb kutyát örökbefogadni mint gyereket. Ráadásul nem is a körülményekkel volt baj, hanem a kommunikációval. Elhiszem hogy sok a munka egy ilyen szervezetnél, de mégis hogy gondolják az örökbeadást ha nehezebb elérni őket mint a pápát? Sok menhellyel szinte lehetetlen kommunikálni, meg kell találni azokat amelyikekkel igen. Vagy a legegyszerűbb a gyepi. Szinte biztos hogy bemész és kisétálsz egy kutyával, nagyon alacsony elvárások vannak ha vannak egyáltalán. Ott szinte örülnek ha ránézel egy kutyára, mert ha nem viszi el valaki, akkor sajnos elaltatják. Szóval én a gyepit ajánlom, de szerencsére vannak azért reális elvárású szervezetek is.

Fentebb jól írták, a gyepmesteri telep a legjobb.

De ha a közelben vagy akkor a Hajdúszoboszlói menhely is korrekt ill a Fema mint szervezet