Milyen a spánielek természete?

Mi 4 emeletes társasházban lakunk, napi háromszor visszük sétálni. Anyukámat már 6-kor nyöszörgéssel ébreszti, hogy sétaidő, olyankor kiviszi egy fél órára. A déli sétára én szoktam vinni, olyankor 1-2 órákat vagyunk kint, az esti séta meg ilyen fél-egyórás szóval mozog sokat, meg a frizbizéssel jól le lehet fárasztani, úgyhogy ez megteszi. :) Amúgy nagyon emberszerető, és barátságos mindenkivel, úgyhogy tényleg nem házőrzőnek való, de családi kutyusnak mindenképp ajánlom, mert jól tűri a gyerekeket, és sokat megenged nekik.

Utolsó előtti vagyok. Mi megyünk e hét vasárnap, Hajógyári sziget.

Imádom az enyémeim. Jómagam 5 spániellel élek együtt, belőlük 2 kutyával rendszeresen járok kiállításra. De a maradék 3 kutyusom az 1 fiú és két lány, mindegyik ivartalanítva, a kiállítási kuttyok közt meg 1 fiú 1 lány, csak a kanra tüzelésnél figyelni kell, de 4 év alatt nem volt gond. Egyébként odavagyok a fajtáért, már 10 éve kutyázom komolyabban, első kutyám 12 éves koromban jött mikor anyum úgy érezte már tudok róla gondoskodni. Így menhelyről elhoztunk egy tündéri puli keverék kutyust, aki 11 évig volt hű társam, sajnos tavaly májusban átment a szivárványhídon. Az ő halála után költöztem a párommal a mostani házunkba. Neki volt egy csoki színű, csodaszép spánielje Mollyka. Ő akkor volt 2 éves. Mai napig velünk van, már lassan 10 éves, de még mindig fiatalokat meghazudtolóan képes játszani, és kirándulni. Pár évvel utána, hogy beleszerettem a fajtába úgy döntöttem egy spániel nem spániel így egy híres külföldi tenyésztőtől vettünk egy testvérpárt, Jackiet és Fagyit. Jacky tiszta fekete, a párom nagy kedvence, Fagyika pedig az én édes black and tan spánim. Velük kezdtünk megismerkedni a kiállítások világával. Ma már Fagyika és Jackie több CAC és CACIB címet is maguknak tudhatnak, de eddig legnagyobb eredményeink például a Reserve CACIB-Derby cím volt amit Jackie szerzett nekünk. Fagyika is szépen halad, már volt HFGY, HJCH, Román CH, Szlovák CH, és Horvát CH. A férjem nagy állatbarát, így két menhelynél is önkénteskedik. Egyik nap, felhívott, hogy van egy meglepije számomra. És hazahozta az akkor már valószínüleg 2 év körüli, de még mindig picike spániel kutyust, aki kenneltakarításkor kiszökött, és a dolgozók fele hajkurásztam míg végül a spániel csak úgy magától felugrott a férjem ölébe. Tudta, hogy ez a kutya kiválasztotta magának, így úgy döntött, hazaviszi. Azóta ő is velünk van, sok vita után Jaquline (ejtsd: Zsáklin) lett, mert ő is fekete volt, és kiköpött Jackie, különbség köztük csak a nemekben van. :D És utolsó kutyánk az aranyszínű Mandarin nevű kutyus volt, akit a spániel mentőktől fogadtunk örökbe. Nagyon jó. hogy vannak :)

nagyon aranyos kutyák. Nekem 10 éves cocker spánielem van. Kiskorában nagyon elkényesztettem és a fejemre nőtt. Csak a férjemre halgat