Mi a véleménye egy állatvédőnek: önzés, amit szeretnék a kisállatommal kapcsolatban?

Van egy törpenyuszim. Ma van PONT 5 éve és 10 hónapja, hogy az enyém, nagyon a szívemhez nőt, hisz már jó régóta nálam van. Teljesen szelíd, és olyan jó visszaemlékezni, hogy milyen nagyokat szaladgált a kertben.:) Viszont szegény megöregedett, lebémult a hátsó két lába, és ahogy elnézem az egyik elülső is. Körülbelül 3 hónapja kezdődött. Először csak az egyik, és utána így tovább..valószínű, hogy a gerince meszesedett el. Látszik rajta, hogy öreg. A bundáján, a szemén.. A kedve viszont nagyon jó, eszik, annyit, hogy csak na. Kirakjuk kis kosárkába, hogy tudjon nézelődni, most, hogy itt a jó idő, kiültetjük a kertbe ( de sajnos sokszor eldűl). Sokkal többet kell vele törődni, fürdetni kell, egy nap többször is megnézni, mi van vele. Nekem ez nem teher, hisz ha ő ennyi időn keresztül örömet tudott nekem okozni, azzal, hogy ő van, ez a min., hogy segítsek rajta hisz bajban van. A szüleim szerint el kellene oltatnunk szegényt, merthogy ez szenvedés neki. Én nem szeretném. Ha szenvedne talán nem enne, és a kedve is rossz lenne. Nem szeretnék ilyen tenni vele. Nagyon hiányozna nekem, és rengeteget sírtam miatta. Vagy ez lenne neki a jobb, ha elaludna végleg? Önzésnek minősül, hogy nem szeretnék vele ilyet tenni? Mit gondol erről egy állatvédő, ő mit tenne a helyemben?