Miért félnek (írtóznak) sokan az egerektől?

Ez egy rossz berögződés, olyasmi, mint a pókoktól való félelem. Ezt "tanuljuk" meg, hogy félni, irtózni kell tőlük. Magyarul: butaság. Nem gondolkodik el rajta az illető, miért is fél, hiszen képtelen lenne az a kicsi egér bántani őt.

De ez sok "megbélyegzett" állatra igaz, valaki egyszer kitalálta, és azóta utáljuk őket. (mondjuk én nem, de tudom, hogy sokan).

ez egy feltételes reflex-szerű beidegződés. a szüleinktől, nagyszüleinktől kapjuk ezeket a viselkedésformákat, és magunkévá tesszük. bár nálam nem működik, három patkányom van, és nagyon cicamacikák:))))

*robin*

én nekem arachnofóbiám van,de nem azért,mert félek,hogy megcsip a pók,hanem egyszerűen kicsik,sok lábuk van,szőrösek és fel tudnak rám mászni,amit nem veszek észre és kitudja hol lesz rajtam xD. de legfőéppen attól,hogy tudnAK hálót szőni és úgy mégkönnyebben eljuthatnak hozzám :D tudom hölyeség,de ez van.mondjuk tavaly bekaptam egyet lehet mér az is rátett a lapátra. :S

kiskoromban pedig rámászott egy nagy

az egerektől nem félek,csak kiráz a hideg tőlük :D

Ez régre nyúlik vissza, egyrészt voltak korok, amikor rágcsálókat nem tartott az ember háziállatként, és ezek az állatok az utcákon, földeken, csatornákban rohangáltak, és egyrészt fertőzést hordoztak, amit ember is elkaphatott, és régen ezeket nem nagyon lehetett gyógyítani, illetve beledézsmáltak a terményekbe, kirágták a zsákokat, amibe aztán nem lehet pakolni, illetve ha már van benne valami, kiömlik belőle, falun most is probléma, ha nem figyelnek, és mivel gyorsan szaporodnak, nagy kárt is okozhatnak a gazdáknak, nem csak az élelmiszerraktárban, de aki abból él, annak anyagilag is.

Szóval ez végülis ezekre vezethető vissza.

Ahogy írták már páran, a fóbia nem "ésszerű" félelem. Ésszerű félelem, ha félek a medvétől, tigristől stb. A fóbia ezzel ellentétben bizonyos dolgokkal/állatokkal szembeni reflexszerű pánikreakció. Nagy valószínűség szerint egy korábbi sokkszerű negatív élmény vagy igen rossz emlék okozza tudatalatt. Az illető rendszerint nem mérlegel, hogy "azért félek, mert kicsi/nagy/ronda/szőrös/rámmászik/rámugrik/megcsíp/megharap"; egyszerűen igyekszik mindent elkövetni, hogy megszűntesse a félelmet kiváltó okot, körülményt.

Sokan alábecsülik ezt a félelmet, kinevetik, pedig nem szabad. A pánikreakciót agyunknak egy primitív része irányítja, amely evolúciós örökségünk, minden emlősnél megtalálható, kritikus szituációkban veszi át a szerepet, és egyetlen feladata a túlélés bármi áron. Különféle vegyi anyagokat szabadít fel a vérkeringésben, amik segítségével a testet túlélő üzemmódba "kapcsolja": szaporává válik a szívverés, légzés, kiugrik a vérnyomás, megfeszülnek az izmok, csökken a fájdalomérzet, a test felkészül a nagy fizikai megterhelésre (menekülés). Ezzel egyidőben felerősödik az érzékelés: a látás, hallás, szaglás stb. Célja a még hatékonyabb menekülés.

Nagyon fontos tudni, hogy agyunk nem kontrollálja túl jól, hogy miből mennyi adag szükséges. Ebben rejlik a veszélyessége, mert egy hirtelen pánikreakció során előfordulhat, hogy agyunk "túllövi" a szervezetet, aminek következtében görcs állhat be pl. a szívizomban, ami azonnali halállal jár.