Hogyan lehet feldolgozni a kisállatunk halálával járó gyászt és fájdalmat? Nem bírom már, megszakad a szívem.

Sikerult eltemetned? Sirt vagy mas emleket allitani neki? Ha lenne hely vagy egy kis emlekoszlop neki, ahova mehetnel minden nap tenni egy apro kis valamit vagy csak ott megallva ragondolni akkor rendesen meggyszolva egy ido utan konnyebb lesz. Vagy irj neki egy levelet es azt tedd el. Ird le benne mennyire hianyzik, mit szerettel benne, mit kivansz neki hogy erezze magat a tulvilagon.

Rajzold le, nehany kepet nyomtass ki rola es tedd egy kis naploszerusegbe (albumba) keszits neki a szobadban vagy lakasban egy kis emleksarkot. Ahol akar egy mecsest is gyujthatsz erte. (De a lakas nem gyullad ki.)

Én a cicámat gyászolom. Év elején veszítettük el. Már nem sírok utána minden nap, de nehéz együttélni a hiányával. Itt van a kis urnája, minden nap megölelgetem, szólok hozzá, mécsest gyújtok neki.

Olvastam valamelyik könyvben, ami halál utáni életről szól, hogy az állatokkal is lehetséges találkozni odaát, elhunyt kedvenccel. Nem emlékszem sajnos melyik könyvben olvastam, mert minden félét összeolvasgattam spirituális témákban az elmúlt években. De talán Michael Newton Lelkünk útja című könyv lehetett az. Most kezdtem ujra olvasni ezt a könyv sorozatot, pont azért, mert az állatokra vonatkozó rész most nekem nagyon fontos lenne, talán kicsit több reményt ad.

Én is egy olyan eseményben reménykedem, amiről eslső válaszoló ír, hogy még ebben az életben, vagy legalább egy következőben újra megtaláljuk egymást.