Vad-agresszív degu kézhezszoktatása?

Van 3 degum. Van egy idős ivartalan fiúcska, aki nagyon kezes, kézből eszik, kérdésre az ölükbe mászik stb. Ő nagyon szeretett kint lenni, szerette ha kézbe vettük, mostanság viszont már annyira nem szereti, az orvosunk szerint csak a kora miatt (8 éves és 4 hónapos).

Az ő eredeti társa a tesója volt, aki 3 éve elpusztult. Utána ivartalnitattuk (ezért kb 6-7 hónapig nem volt utána társa), mert találtam 2 kislányt akik a degumentésnél voltak.

Elhoztuk a lányokat, kb 2 hónaposak voltak. Szerintem nagyon hamar el lehettek választva az anyjuktól, mert a homokozást nem ismerik, egymást nem szépítgetik, a mókuskerék használatát is nálunk tanulták meg. Eleinte nem jöttek ki olyan jól a fiúval, de aztán szépen összeszoktak.

Viszont iszonyúan félősek. Amikor elhoztuk őket nem mertek megmozdulni, lefagytak és úgy csipogtak. Amikor "kiolvadtak" minden apróbb mozgástól elrohantak, megijedtek. Már nálunk voltak jó egy hónapja, amikor elkezdem kézhez szoktatni őket. Eleinte a nyitott ketrec elött üldöglétem, a fiú oda is jött stb. Aztán megpróbáltam pulcsizni velük, de kész hadművelet kellet ahoz hogy el tudjam kapni őket. A pulcsizást nem élvezték, inkább szabadulni akartak. Próbáltam kajával magamhoz édesgetni őket, de nem igazán sikerült. A fiút Critical Care-rel etettem, azzal is megkináltam őket, de semmi.

Aztán volt egy 3-4 hónap amikor minden nap elkaptam őket kézbe voltak mutogatta nekik dolgokat stb. Ez két degura volt kb napi 2 óra mire elkaptam őket stb. Az első 1 hónapban inkább menekültek utána pedig agresszívvá vált az egyik. Amint közeledett felé a kezem, egyből figyelmeztetően kezdett csipogni, ilyenkor hagytam. Sosem szorítotam be őket a sarokba. Aztán amikor végre sikerült megfogni elkezdett harapni, de úgy istenesen. Álltalában véresre rágta, harapta a kezemet. Nagyon sok sebb lett a kezemen, úgy nézett ki mintha valami betegségem lenne.

A másik lány ennek ellenére kezdett kezesedni, kézben már egész jól elvolt, a ketrecben félve ugyan de elfogadta kézből a kaját. Az elfogása viszont továbbra is borzasztó nehéz volt.

Sajnos ezt kb 4 hónap után feladtam, mert már nem is volt kedvem ahoz hogy megfogjam őket, hiszen semmit sem kezesedtek (ekkor már kb fél vagy 1 éve nálunk voltak), és állandóan szétharapta a kezemet az egyik. Ezután inkább csak a fiút vettem a kezembe, őt engedtem ki. Továbbra is minden nap foglalkoztam velük, de csak 2-3-szor vettem ki (vagyis próbáltam) a lányokat a héten, ez álltalában hétvége volt. A kezesebb lány továbbra is elfogadta kézből az ennivalót.

Azóta is így csinálom, most már kb 2 és fél talán 3 éve nálunk vannak már a lányok. Továbbra is nagyon vadak, de a harapásról nagyjából leszokott az agresszív. A másik továbbra is eszik kézből. Az viszont nagyon, de nagyon demotiváló, hogy továbbra is félnek mindentől. Ha hirtelen megyek el a ketrecük elött, ha ott matatok, félnek ha beszélgetnek mellettük, megijednek a porszívotól (ez lehet természetes, én csak a fiú degumból indulok ki, aki ketrectakarításnál, miközben megy a porszívó, odajönn és megrágcsálja a csövet), és továbbra sem lehet őket elkapni. A fiú továbbra is kezes, barátságos, szerti a simogatást.

A fiú degum és a tesója voltak az első deguim, viszont őket mégis kézhez tudtam szoktatni, elég fiatalon. Őket állatkereskedésből hoztam (tudom nem a legjobb ötlet/hely ahonnan degut lehet hozni, de csak 10 éves voltam szóval nem igazán gondoltam ilyesmire)

Az is eszembe jutott hogy még túl fiatalok, és majd ha ők is 6-7 évesek lesznek, lenyugodnak. De már nem kölykök, szóval ehez sem füzök nagy reményeket. Mind a 2 lány egészséges, nincsenek fájdalmaik, elevenek, esznek is szépen, szóval nem ez lesz a probléma.

Szerintetek mit csinálok roszul? Hogyan tudnám kezessé tenni őket? Miket vessek be? Hogyan közelítsek feléjük?

Köszi a segítséget.

(bocsi a helyesírási hibák miatt, telefonról írok)