Tyúk/liba/kacsa megölése aljas dolognak számít? Élelem céljából, illetve nem élelem céljából?

Az állat azért él, hogy megegyük. Azért tartjuk, azért etetjük. Ha mégsem akarjuk megenni, akkor el kell pusztítani, mert nincs értelme, hogy tovább tartsuk. A tyúk tehát így is úgy is elpusztul, mégpedig azért, hogy én élhessek. Ha megeszem, azzal elfogadom az áldozatát. Ha vega vagy és nem eszed meg, akkor elhamvasztják és felesleges volt a léte.

Amúgy a vadon lőtt szárnyasokat sem eszik meg. A populáció egyensúlyban tartása miatt időnként ritkítani kell az állományt, de az így lelőtt madarakat kivizsgálják, felboncolják, majd elhamvasztják. Ez mondjuk az ember hibája, mert a ragadozók számát minimális szinten kell tartani, viszont emiatt a ragadozók helyett az embernek kell vadászni.

Csak úgy kitekerni a nyakukat: betegség, irány a pszichológus.

Én mindig azt vallottam: csak annyit végy el, amennyi muszály a fennmaradásod miatt.

Láttad már az Avatar-t, ami majdnem az őslakos indiánok életfelfogását mutatja be? Ők valóban a természet-BEN éltek, azzal összhangban. Ha meggyilkoltak egy állatot, imát mondtak, ami a szegény pára lelkének jó sorsát kérte. És még véletlenül sem szívlelték azt, akinek természetellenessége miatt kellett fölöslegesen meghalnia egy állatnak.

Ezt egyetlen szóval is kifejezhetjük: TISZTELET.

Ez az az emberi tett/tulajdonság ami ma teljesen hiányzik az emberekből. (Legalább is magyarországon)

Sajnos ez kihat embertársainkra is, mert majdnem mindegy, hogy kitekered-e két kiskacsa nyakát csak úgy, vagy 8 éve mindennemű köszönés nélkül laksz a szomszédban.

#19:

Én gyerekkoromban sokszor láttam (vagy hallottam) tyúk- vagy kacsa levágását (a sertéséről szándékosan távolmaradnék, bár ezt manapság látványosságnak tartják) és úgy tűnt, nem igaz, hogy az állat nem fél a haláltól. Lehet, nincs tudatában, de hogy ösztönösen érzi, hogy mi következik, az nagyon valószínű. Ez a reakciójából kitűnik, mert kétségbe esetten menekülne. (Gondolom, nem véletlen népi bölcsesség, hogy a kést úgy kell tartani, hogy ne lássa, amint közelednek vele felé.)

Amit a kutyák lelövéséről írsz, azt bizonyítja, hogy az ember mindenhatónak érzi magát a fejlődési fokon alatta álló lények fölött, pedig ember még nem volt, amikor azok már léteztek és szerintem létezni fognak (a kutyák is), amikor az ember már rég nem.

Engem amúgy az a tiszteletnek álcázott cinizmus undorít, amikor a vadászok kiterítik meguk elé a földre a sok, szerencsétlen, elejtett (megölt) állatot és kürtszó mellett (ki tudja hány pohár pálinka elfogyasztása után) "tisztelegnek" azoknak. Azután jöhet a vadvacsora (zabálás).

@Meton:

A kutya nem "aranyos", hanem ragadozó. Nem kegyetlenségből űzi a zsákmányt, hanem csak az ösztöneit követi. A macskám is elkapott már a télen 2 cinegét, azonnal végzett is velük, pedig lakásban él és kap élelmet bőségesen. Nem örültem neki, de mit tehetek? Nem az ő bűne, szóltam a szomszédnak, hogy az erkély másik végére akassza a madáretetőt, ahol a macska nem éri el.

A vadász azonnal lelőtte annak a francia házaspárnak is a kutyáját, akik itt nyaraltak. Tán még élvezte is, mint az a mezőőr, aki egy fiatal roma nőt azért lőtt le, mert szedett (lopott) 1-2 kiló körtét valaki fájáról. (Ki nem tett még hasonlót?)

#Kérdező:

Mi van, ha legközelebb elkap a düh és nem két kiskacsa, hanem mondjuk két kislány lesz "rossz helyen"? Volt már ilyen, de nem akarok tippeket adni neked.