Tyúk/liba/kacsa megölése aljas dolognak számít? Élelem céljából, illetve nem élelem céljából?

"A Legjobb Beszéd, Amit Valaha Hallottál"

Előadás az állati jogokért, magyar felirattal:

https://www.youtube.com/watch?v=KnTWcPAE42s

Kérdezőnek:

A lelkiismeret-furdalással nem mész semmire. Szegény állatoknak valóban ez lett volna a sorsuk, ez igaz. Nem kellett volna benne részt vállalnod, ez is igaz. De ezért ne pusztítsd magad. Tudatlan voltál (vaisnava értelemben), nem értetted, hogy ezt nem szabad, de átláttad, hogy nem ez Krsna akarata, nem ez volt a helyes cselekedet, és nem akarsz többé ilyet tenni. Ilyenformán pedig nagyobb lelki fejlődést értél el a "bűnös cselekedettel", mintha megtartóztattad volna magad tőle, és nem éred el a megértést.

Hadd kölcsönözzek egy történetet a Bibliából: a tékozló fiút. Krsna boldogan magához fogad a tetted ellenére, mert beláttad, hogy nem helyes, és vissza akarsz térni Hozzá. Lehet, hogy annak az állatnak az is benne volt a sorsában, hogy téged erre megtanítson. Talán már újjá is született Krsna-Lokán vagy valamelyik magasabb lelki bolygón, jutalomból, hogy az életét áldozta azért, hogy téged tanítson.

Most nem megyek bele az önkéntelen szolgálat védikus elmagyarázásába, mert munkaidő van, de a lényeg, hogy Istent szándékolatlanul is lehet szolgálni, és különösen tudatlan lények esetében ez óriási lelki fejlődést eredményez.

Szóval ne keseregj szegény madár fölött. Ne is felejtsd el, de ne emészd magad miatta.

#16, minek nézzek utána? Mármint jobban, mint te, aki dacból tiltakozol, mert a finom husika napi háromszor hozzá tartozik az egódhoz?

A Védákat ötezer éve írták, azóta nemigen változott az emberi test. Tejjel, tejtermékkel ki lehet váltani a húst. Ez tény. Tévhit, hogy naponta fel kell falni egy féldisznót, különben legyengülsz és meghalsz. Ha nagyon ragaszkodsz a húsevéshez, akkor is elég heti kétszer tíz-tizenöt deka. Mint ahogy a XIX. század vége előtt senki nem is zabálta két pofára a tetemeket, amíg az európai polgári élet státusszimbóluma nem lett az ilyen étkezés.

Az állatok megöléséből sosem szabad erkölcsi, vagy morális dolgot csinálni. Van, akinek ez a dolga és ő nem gondolkozhat rajta. Egy vadász ismerősöm, aki egyébként sok kutyát lelőtt már, elmesélte, hogy sajnálja a kutyát, de ha az erdőben meglátja, azonnal le kell lőnie. Volt, hogy szabályos hajtóvadászatot kellett rendezni, mert egy csapat kutya bevette magát az erdőbe.

A kutyákról legtöbbünknek az jut eszébe, hogy aranyosak. Persze nincs is gond, amíg a gazdi vigyáz rájuk. De az erdőben vadásznak, mégpedig a legkegyetlenebb módon. Addig üldözik a vadat, amíg az a fáradtságtól és a stressztől összeesik. Ezután elkezdik hátulról széttépni, miközben az állat még él és próbálna védekezni.

Szóval lehet sajnálni a kutyát, de az mégiscsak egy golyót kap, miközben az állat, amit egy kutya kap el, gyakorlatilag végignézi, hogy tépik szét. Én inkább a gazdit ítélem el, aki nem képes vigyázni a gondjaira bízott állatra. A vadász golyója pedig szükségmegoldás, ami a gazdi gondatlansága miatti végső megoldás.

Egyébként a kacsával meg a tyúkkal is hasonló a helyzet. Aki ilyet tart, annak gondoskodni kell a megölésükről is, akár tetszik neki, akár nem.

Mellesleg az állat az emberrel ellentétben nem fél a haláltól. Az ember eteti, jól tartja, ennyi elég a boldogságához. Ha meg akarod enni, akkor meg kell ölnöd, ez ilyen egyszerű. Nem kell ebbe semmilyen istent belekeverni, nem kell, hogy furdaljon a lelkiismeret.