Ha egy szúnyog megcsíp egy AIDS-es embert és utána engem is megcsíp, akkor elkaphatom?

Három feltételezett mechanizmussal terjeszthetné a szúnyog a HIV-fertőzést. Az egyik lényege az volna, hogy a szúnyog nem emészti meg a vírusokat, hanem azok áthaladnak az emésztőcsatornán, és bekerülnek a nyálába. Több kórokozó is terjed ezzel a módszerrel: ilyen például a malária és a sárgaláz. A HIV vírus azonban nem áll ellen a szúnyog emésztő enzimeinek, a rovar gyomrában lebomlik, fertőzőképességét elveszíti.

A másik mechanizmus a szúnyog szájszervére, szívókájára tapadt vérrel való fertőződés volna. Így terjed például a lovak fertőző vérszegénysége egyik állatról a másikra. A HIV esetében ez azért nem játszhat szerepet, mert egyrészt a vírus a szabad levegőn egy-két óra alatt elpusztul, másrészt a HIV-fertőzöttek vérében általában nagyon alacsony a keringő kórokozók száma. Kiszámolták, hogy az ilyen jellegű fertőződésnek még magas vírusmennyiség esetén is mintegy 1/10 millió az esélye, azaz tízmillió szúnyognak kellene közvetlenül egy HIV-pozitív személy megcsípése után egy egészséges embert megcsípnie, hogy egyetlen fertőzés kialakuljon.

Fontos továbbá, hogy a szúnyogok, ha zavartalanul táplálkoztak valakinek a véréből, nem szállnak át rögtön valaki másra, hanem nyugodt helyet keresnek, ahol megemészthetik lakomájukat.

A harmadik mechanizmus pedig az lehetne, ha a szúnyogot egy HIV-pozitív személy „megkóstolása” közben az illető elzavarná, és az egy egészséges személyen folytatná a táplálkozást, aki viszont agyoncsapná a szúnyogot. Így a rovar emésztőcsatornájában lévő fertőzött vér bekerülhetne az egészséges személy vérkeringésébe, és kialakulhatna a fertőzés. Ez azonban szintén nem következik be, a fertőzöttek vérében lévő nagyon alacsony vírusmennyiség miatt.