Ti megható történeteitek? SAD STORY:/ Milyen életed volt a kisállatoddal?

16L Tengerimalactartóknak fontos tippek vannak benne, amit én elrontottam vagy visszacsinálnék remélem más már jól teszi! Nyugodj békében Mali!

Nekem volt egy tengerimalacom. Még olyan kilenc évesen kaptam, a tenyésztő meg akarta tartani, de valamiért nekem mégis odaadta hogy vigyázzak rá és foglalkozzak vele sokat. Imádtuk, nem is tudja elképzelni aki még nem tartott malackát hogy mennyire egy szeretetre méltó állatka. Három éves korában viszont kezdődött a probléma, daganatos lett. Emlékszem, vittük a kutyusunkat az állítorvoshoz oltásra és én is hoztam a malackát. Bevittem, az orvos megvizsgálta és azt mondta ha úgy döntünk megműti. Én nagyon féltem, nem is tudtam mit tegyek, mert ugye azért veszélyes is volt neki akkor az a műtét. Volt kockázat rendesen. De végül jól döntöttünk és meggyógyult a mali. Nagyon szeretett legelni, igazi sztár volt a barátnőim imádták. Nyáron mikor a szüleim dolgoztak minden egyes ilyen napon felvittem a kis hordozójába a mamához ahol kiengedtem a nyuszik közé. Így telt el boldogan még két év. Aztán egyszer csak lefogyott. Nem akart enni. Dokihoz vittük aki megmutatta hogy a fogai ránőttek a nyelvére, ez lehet genetikai probléma, vagy mert nem elég szénát rágcsált, ugyanis a tengerimalacok előtt mndig kell hogy legyen széna. Segített, lecsiszolta a fogait és azt mondta innéttől fecskendővel etessük, nagy százalékkal felgyógyul és enni kezd majd magától, bár azért lehet sajnos kivétel. Na itt borzalmas bűntudatom volt, hogy lehet hogy végig ezt az egyet rontottam el ami most véget vethet az életének? Mai napig nem tudom. Sok szénát adtunk neki, de persze mindig minden nap nem volt előtte. Mivel aztán nem evett így mesterségesen fecskendővel etettük a felvizezett táppal. Sokat sírtam és könyörögtem legyen jól. De aztán nem evett. Rágott, de fájt neki és inkább csak ivott. Borzalmas volt nézni ahogy soványodik és már anyukám sem bírta és időpontot kért, azt mondta el kell altatni, hogy ne szenvedjen. Egy napig sírtam, de belenyugodtam, már nagyon beteg volt és egy hete nem került a szervezetébe más, mint a táp. Ami nagy baj... De ami még nagyobb baj volt, hogy mielőtt elaltathatták volna... Anyukám hajnalban keltegetett és kihívott. Sírt és azt mondta nézzem meg a Malit mert sszerinte... Szóval odamentem és láttam hogy már csak lehugyt szemmel fekszik. Csak az bánt mai napig hogy szenvedett. Ha előre tudtam volna akkor még az a hét előtt, akkor nem hagytam volna hogy ez történjen. Utána a mamánál egy kis sírt ástunk. Én akkoriban horgoltam is állatokat egy kutyát és egy tengerimalacot, és a kis sírba beletettem a horgolt állítkámat és a malacka házikóját is, amibe a nevét véstük. Azóta minden évben rózsa virágzik a síron. Nem is lett azóta több malackám. Még most is kicsit megvisel így 16 évesen ha visszagondolok... annyi biztos ha valaha újra lesz malackám dupla széna lesz előttük és nagyon vigyázok rájuk!