Tényleg magasra teszem a lécet?

Apukám ma a szememre hányta, hogy túlságosan magasak azok az elvárásaim, amik alapján felelős állattartónak nevezek valakit. A többieket a mai világban már nem mentem föl dolgok alól. Ha én utána tudtam nézni a neten, annak bárki utána tud. Apukám azt mondta, hogy nem ismerem, hogy milyen körülmények közül jött a másik, de szerintem ez ebben az esetben nem számít. Ez egyszerűen felelősségteljes gondolkozás.

Az "elvárásaim"

-Ne szaporítótól vegyen állatot. (Az már mindegy, hogy tenyésztő vagy menhely)

-Ivartalanítsa, vagy legalább akadályozza meg az állat teherbeesését. (És ha mégis teherbeesett gondoskodjon a kicsikről és az anyáról is, és ne azt mondja, hogy "majd talál egy helyet ahol szülhet!" és "Minek ide orvos!")

-Ha kutyája van, sétáltassa legalább heti egyszer, és ezen felül otthon foglalkozzon vele.

-Neki való étellel etesse. pl; macskát nem répával és céklával.

-Ha baj van, vigye orvoshoz.

-Ne hagyja őket otthon egyedül étel nélkül, hogy "majd a szomszédok ellátják!"

-Ha macskát tart, akkor veszélyes környéken ne hagyja kint. (A teljesen benti, esetleg a kinti-benti tartást tartom jónak, ha olyan a környék)

-Ne verje vagy bántalmazza, és ne kínozza az állatokat.

-Gondoskodjon róluk életük végéig.

Szerintem ebben semmi nagy dolog nincs. És mielőtt bárki kötekedne, én azért többször sétáltatom a kutyát, és sportolok vele. A macska meg benti. És még megteszek jópár dolgot.