Miért akad ki a legtöbb ember, ha azt mondom, hogy pár kivételt leszámítva nagyon nem szeretem a kutyákat?

Szinte minden állatot szeretek pedig, legfőképp a macsekokat és a hüllőket. De volt már papagájom és tengerimalacom is, gyerekként két halam, de a kutyák valami iszonyatosan irritálnak a gazdáikkal együtt. A kisebb testűekkel még elvagyok, illetve találkoztam azért pár kivételes nagyobb testűvel is, de zömmel tisztára kikészítenek sajnos! A viselkedésüktől sem vagyok elájulva, nem tudom, miért tartják sokan annyira nagy számoknak őket. Nem tetszik, hogy szolgalelkűek, hogy behódolnak az embernek, függenek az embertől minden téren, ebből adódóan nem önállóak, ugatnak a semmiért is, borzasztóan féltékenyek, stb. De most komolyan, nem is hiszem, hogy van még ilyen állat a világon, ami akkor is rajongással szereti a gazdáját, ha az agyba-főbe ütlegeli a semmiért is, de az idegent akármilyen jó szándék is vezérli, azt meg széttépné... Na ennyit a jó emberismeretükről. Féltékenyek minden más állatra, hisztiznek, ha nem velük van foglalkozva, továbbá két napra se tudnak elszakadni a gazdájuktól, ha esetleg úgy adódna. Apropó gazdik... Némelyik kutyás tényleg nem tudom, hol él... Szabadon engedik a parkokban az állataikat, akik normálisan sétáló emberek után rohannak, ugatnak, de mint az őrültek, vicsorognak, stb... A gazdik meg ülnek a padon terpeszkedve, látják, de nem csinálnak semmit, de még csak bocsánatot sem kérnek. Nagy részük még az ürüléket sem szedi utánuk. Bezzeg, ha valaki ezután szidja őket vagy a kis kedvencüket... Az bezzeg valahogy sosem akkora probléma már, hogy sokan szinte divatból, már-már szektába tömörülve szidják a macskákat, visítoznak egy apró hüllő láttán is, stb... Igazából a kutyás gazdik ezerszer jobban bosszantanak, mint maguk az állatok. Szerencsére nem lakok kertes házban, de az is biztos, hogy se a tartó, se a kutyája nem úszná meg, ha az én állataimnak baja esne a kutya miatt.