Mi segít feldolgozni egy kisállat halálát?

Másik kisállat jó, de tényleg csak akkor, amikor úgy érzed, hogy készen állsz rá.

Nekem annak idején nem lett új kisállatom, mert pár hónappal később amúgy is elköltöztem kollégiumba. De ott és akkor én is úgy éreztem, hogy nem kellene másik, sőt, semmilyen állatot nem fogok többé tartani.

Persze ezt már nem így gondolom, csak ezzel is azt illusztráltam, hogy legtöbbször kell valamennyi idő egy újabb kisállat befogadása előtt.

Most ha elveszíteném a cicámat, befogadnék egy újat, de biztos nem rögtön utána.

Beszélgess másokkal, az segít.

Engem mindig nagyon megviselt ha meghalt egy kutyánk. Sajnos már 4 is volt mióta élek. (26 év).

Segít ha befogadtok egy újat. Talán

Nem szabad másik állattal pótolni a régit, aki ilyen mond, az vagy egyszerűen buta, vagy egy szűk látókörű önző gyökér.

Egy másik állattal pótolni a régit tisztességtelen, etikátlan önző, és ha intelligensebb állatról van szó, (kutya, macska) az rettentően kártékony!

Így mindig csak a másikat fogod benne keresni, azzal fogod összehasonlítgani, ráadásul mindig a régire fog emlékeztetni, hiszen erős köztük a kapcsolat, mert miatta szerezted be.

Ezen kívül ha intelligensebb, akkor ezt 100%-osan érzi is rajtad!

Pontosan megérzik, hogy valami nincs rendben, hogy gyászolsz, hogy mentálisan sérülékeny állapotban vagy, és hogy egyáltalán nem miattuk vetted magadhoz őket, hanem kizárólag magad miatt, a saját lelked ápolgatására, ami (akármilyen szerető gondoskodás mellett) egy önző dolog.

Másik állatod majd akkor legyen, ha az előzőt meggyászoltad, túlléptél rajta, és a másik állatról való gondoskodás miatt vennél magadhoz másikat, önmagáért.

Ez így helyes, és így tisztességes!

Az alap kérdésedre pedig egyetlen szó a válasz: idő

Ez hozzá tartozik az élethez.

Nem a halál, (az is, de nem ilyen közhelyeket akarok mondani) hanem a veszteség, és annak az elviselése.

Így szerzel élettapasztalatot, így ismerkedsz meg új érzésekkel, (még ha azok rosszak is) így tudod majd jobban értékelni az életet.

Így tapasztalsz meg olyan dolgokat, amik hozzátartoznak az ember érzelmi világához, így fejlődsz érzelmileg, mentálisan, válsz mélyebb, szélesebb érzelmű emberré.

A negatív élettapasztalatok, azok kezelése, feldolgozása, ugyanolyan fontosak az életben, mint a pozitívaké.

Ezt nem lehet megkerülni.

És nem is érdemes.

Ezek ösztönös érzelmek, amik visszakanyarodnak a természeti törvényekhez.

Azoknak pedig meg van a maga ritmusa. Nem lehet siettetni.

Nem lehet beletenni egy gyorsabb processzort, vagy egy gyorsító szoftvert.

Tudom, az élet más területe egyre kényelmesebb az egyre gyorsabb dolgok miatt.

De ez más kategória.

Ez maga az élet, amit át kell élni, meg kell tapasztalni, minden egyes másodpercét.