Hogyan tudnám könnyebben feldolgozni, hogy a tengerimalacom öreg (5 éves) és hamarosan majd elmegy?

6-7 az átlagos, de vannak akik maratoni módon 8 évig is köztünk maradnak :) Nekem 3 malackám volt, ebből 1 kb 8éves lehetett, a másik kettő kicsit több, mint 6.

Emlékszem az utolsó évben nagyon féltem tőle, hogy elveszítem őket. Aztán rájöttem, hogy tök fölös volt ezzel stresszelni magam. Ma már azt kívánom, hogy az aggódás és sírás helyett bár több időt töltöttem volna velük. Pedig így sem hanyagoltam el őket. De amikor már nincsenek itt, akkor semmi se elég. Szeresd őt nagyon és ne azt sirasd, hogy egy napon majd meghal és az talán közeledik, hanem annak örül nagyon nagyon, hogy még veled van! Ha pedig itt az idő, azt látni fogok és tudni fogod majd. Ráérsz utána gyászolni. A gyászra pedig nem nagyon lehet felkészülni. De segít, ha törődsz vele annyit, hogy utólag ne hibáztathasd magad mert elhanyagoltad, vagy hasonlók. Viszont tény, hogy nagyon nehéz elfogadni, hogy egyszer lejár az idejük előtted meg még ott a hosszú élet. De azt is fel lehet dolgozni. Meggyászolod, megsiratod és soha el nem felejted. De egy nap majd újra mosolyogva gondolsz rá és hálát adsz, amiért ismerhetted és a gazdija lehettél.

Viszont a tiéd még él :) Annak örülj, hogy a gazdija lehetsz! Kizárólag jelenidőben :)

Bonyolult így gondolni rá. Ugyanígy a nagyszüleink (szüleink) élete is véges, mégis igyekszünk azt hinni, hogy ők örökké élnek. (Persze a szívünkben ez így is van). De minden attól függ, hogy Ő utána szeretnél-e még tengerimalacot. Dönthetsz úgy, hogy egy azonos nemű picit veszel mellé. Boldogabb lesz a hátralévő ideje.

Ettől ő is vidámabb lesz.

Egyébként 14-16 év volt a legidősebb mali élete (viták folynak róla, a 14 biztos), természetesen ők ritka kivételek.

De amúgy már a 6-7 év is szép kor.

4. vagyok.

Hát nekem mind három malacka a karjaimban halt meg. Ketten természetes úton, egy meg altatással. Ha altatni kell, akkor látod előtte hogy rossz neki már és szenved és nem érdemes kínozni, bármennyire is magad mellett tartanád. Ha maguktól hallnak meg, akkor is előjelezheti némi változás a viselkedésben. Kisebb étvágy, rosszkedv, zárkózottság, vagy pont hogy túlzott szeretet igény. Valami ami nem illik oda. De sokszor csak az utolsó pillanatban lehet rájönni, hogy az a jel az volt.

Viszont igazad van, javítanám magam, nem mindig lehet látni. Csak nekem ez volt a tapasztalatom, de ismerek olyant is, akinek a malaca hirtelen halt meg, bármi jel nélkül és ő csak annyit vett észre, hogy halott. Én bármilyen nehéz is volt, hálás vagyok, hogy mellettük lehettem végig. Ők szóltak és látszott rajtuk, hogy itt az idő. De nagyon szomorú dolog végignézni a halálukat. Talán könnyebb feldolgozni, ha csak úgy találod.