Kedves Állattartók! Az "elaltatás" mit is takar valójában? Örök álmot vagy állatgyilkosságot?
Két tengerimalacom volt. Az egyik malac bélrendszeri és légzőszervi gondokkal küzdött, fél éves állatorvosi kezelések ellenére, az utolsó orvosi kezelést követően másnap reggelre hirtelen halállal elpusztult még tavaly. "Elaltatás"-ról szó sem esett a klinikán.
A másik malac öregkori tünetekkel rendelkezett, lefogyott, nem tudtak rajta segíteni. "Elaltatást" javasoltak. Azért mert öreg volt? Ugyanúgy vidám, nagyétvágyú malacka volt az utolsó nap reggel is, majd délután hirtelen végelgyengült, az utolsó fél órát sajnos csak feküdni tudott, de végig ott maradtam mellette és beszéltem hozzá, néha megsimogattam a fejét, el tudtunk búcsúzni egymástól és ő is elment...ez tegnap történt :(((
Elkezdtem kutakodni, hogy igaz-e amit mondanak: a gazdik beadatnak egy olyan szurit, amelytől a kedvenc állatok örökre elszenderednek és nem ébrednek fel soha többé. Nagyon sok ismerősöm ezt hitte és a családom is, meg a szomszédom is... De amint megtudtam az igazságot, és ezt egy kutyatenyésztő ismerős is megerősítette: valójában nem "altatják el" az utolsó időket élő állatokat, hanem először beadnak egy bódító-altató szurit és kicsit később egyenesen a szívbe (azért hogy gyorsan történjen) döfik a halálos mérget. Na ez nagyon durva, ezt nem engedtem meg a második malacnak. Mert nem láttam garanciát arra, hogy amikor "mélyen alszik" az idős malac, nem érzi esetleg azt a fájdalmat, ahogy a szívbe szúrják a halálos mérget?
Csak azt szomorúnak tartom, hogy aki fél a haláltól és nem akarja végignézni az öreg állat kimúlását, inkább "elaltatja" kedvencét az állatorvosnál, az semmit sem tud, hogy mit csinálnak vele. Csak minél előbb túl akar lenni rajta. Aki egy öreg vagy végelgyengülő állatot "megölet" az a legjobb ha nem tart semmilyen állatot szerintem. Rákbetegséggel küzdő állatokról ne is beszéljünk, azok tényleg kegyetlenül szenvednek, mint ahogy az emberek is. Csak azt sem tudom, hogy van-e számukra valami fájdalomcsillapító, mint az embereknek a végstádiumban a morfium?
Nem mi adtuk nekik az életet, ezért mi sem vehetjük el az életüket. Emberek eutanáziáját így is mélységesen ellenzem.
Kíváncsian várom az állattartók véleményét.
válasza:
válasza: válasza:Régi kérdés ugyan, de gondoltam elmesélem a saját sztorinkat, hogy miért dönt valaki az altatás mellett. K nem egy leányálom higyjétek el. A kutyám 17 éves volt, évek óta degeneratív mozgásszervi betegsége volt ami iszonyatos fájdalmakkal járt, a végén már mozogni és enni sem tudott a fájdalomtól, csak ha kapott fájdalomcsillapítót máskülönben csak feküdt és szenvedett, fecskendőn keresztül kellett etetni. Elvolt gyógyszerekkel egy darabig, de az utolsó pár hétben már hiába szedte a fájdalomcsillapítót, mégsem tudott rendesen mozogni. Aztán egyik nap arra lettem figyelmes, hogy a gyógyszer mellett sem bírt sem enni, sem megmozdulni. Elmentünk az orvoshoz, próbáltuk infúziózni, szteroidozni, 2-3 napig javult az állapota, mozogni nem igazán tudott, de enni evett. 4. nap nem volt hajlandó enni sem. Reménykedve folytattuk: infúzió, szteroid. Másnap sem történt semmi javulás, már nyelni sem tudott, ha fecskendőztem valamit a szájába kifolyt neki a másik oldalon. Nézett vérképet a doki, máj bekrepált, gyógyszereket már nem lehet neki adni, mert akkor az öli meg. 2 opció volt. Húgyhólyag nyomással, beöntéssel (már magától ez sem ment neki) infúziókkal életben tartani még pár napig, úgy, hogy a fájdalmait nem lehet csillapítani, és végignézni a haláltusáját, vagy altatás.
Majd beledöglöttem, de meghoztam a döntést amit meg kellett. Egy részem vele halt. A mai napig nem bírom feldolgozni. Kívánom, hogy sose jöjjön el a nap amikor választanod kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!